Bemutatkoztak reggel a Golden Drum legeslegelső pr-versenyének shortlistesei, többek között az egyetlen magyar shortlistes, a Próbakő Viasatos munkája:
A 36 munka több mint két és fél órás prezentációdömpingje egyébként meglehetősen nagy katyvasznak tűnt, óriási szórással - a nevezett munkák és a prezentációk színvonalát illetően is, és abból a szempontból is, hogy ki mit is értett pr alatt. Éppúgy előfordultak olyanok, akik a reklámversenyekhez illő látványos, zenés-filmes előadást részesítették előnyben, mint olyanok, akik szigorúan a pr-szakmai szempontok mentén száraz, adatokkal és szöveggel tűzdelt power point prezentációt nyomtak le, sokan meg sem jelentek a bemutatkozáson, csak beküldték az anyagot.
Ez utóbbira nagyon érdekes példa volt az osztrák Esprit PR egészen abszurd prezentációja az építőiparban megmutatkozó feketemunka elleni public affairs kampányáról. Az iszonyatosan nagyszabású, végtelen sok munkát jelentő komplex projektet tulajdonképpen egyetlen látványos vagy kreatív ötlet nélkül, kizárólag megdöbbentő számadatokkal, pontosan kidolgozott stratégiai lépések felvázolásával festette le az ügynökség egy - a kivetítőn futó, minden vizuális tuningtól mentes szöveget egyidejűleg, szó szerint egy férfi hang is előadta, de az ügynökségtől egyetlen ember sem jelent meg. Unalmas, semmi egyedi, semmi különös, de mégis tökéletesen kitalált és kivitelezett projekt.
Aztán ott volt a kizárólag a Facebookot használó, egyszerű projekt "A Mate from the past - 1944 Live" címmel, a lengyel San Marcos & On Board PR Varsó városának készített munkája, ami egyetlen trendi ötletre épült. Két második világháborús katona, egy lány és egy fiú életét elevenítették fel újra néhány hétig egészen a halálukig naponta új bejegyzésekkel, videókkal és fotóalbummal a Facebookon, mintha csak most történne az egész, mintha 1944-ben járnánk valóban - korhű ábrázolással, adatokkal, eseményekkel. Sosna és Kostek (a Facebookon itt) a kampány ideje alatt 3 ezer barátot szereztek, 3 ezer komment született, több mint 800 saját bejegyzést írtak. A készítők állítólag mind ingyen, pro bono dolgoztak, és az egész érzelmileg is tényleg megindító volt. Nem kell viszont húsz évig pr-t tanulni hozzá, az egyszer biztos.
A Leo Burnett kampányai a Golden Drum shortlistjén is visszaköszöntek Cannes-ból, mint a Pampero rumnak készített graffiti-múzeum, a First Ephemeral Museum, de itt volt Cannes-ból a Föld órája is vagy ugyanúgy tőlük a Vöröskeresztnek készített Hope Store, és a Khede Kasra, az arab nők egyenjogúságát hirdető kampány a bejrúti irodától. És persze - akárcsak Cannesban, itt is voltak kampányok, amelyek már jópár díjat elhoztak tegnap média vagy más kategóriában is. Lássuk, a zsűrinek mik lesznek a szempontok.
