Talán a Kreténben volt tíz éve egy rajz, amelyen az előtérben egy Kövér László-bajuszú roppant jobbágyarc, háttérben a markói kietlen magyar ugar egy kókadozó gémeskúttal, a szivárvány helyén meg egy McDonald’s-logó. A kép címe, ha jól emlékszem, szimplán ennyi volt: Magyarország. Egy kései, kortárs Than Mór allegorikus pannója volt ez Magyarországról. Mára a McDonald’s-logó helyére a Providenté került, a bajusz kicsit tömöttebb, fésültebb - ha úgy tetszik, urbánusabb - lett, az ösztövér gémeskút helyét pedig egy telivér Suzuki foglalta el. Az új alkotmány preambuluma azonban vitézségi próbára hívta a multikat is, így a McDonald’s Toldi Miklós képében mutatja a vendégoldallal, mi fán terem a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Kijött a hazai ízekkel és a retroburgerrel.
Matt fejtető
A születési nevén féregburger, varjúburger, parasztburger vagy csalamádés burger a városban minden nem franchise-rendszerű hamburgerespontnál és balatonparti lehúzóhelyen kapható, különös ismertetőjele pedig az atomjaira hulló, fényes tetejű buci, a szénné égetett mélyhűtött marhapogácsa és az édesítőszeres vecsési csalamádé.
A McDonald’s-féle erős látvánnyal indít. A dobozban a délceg szendvics szinte kiáltja, hogy „Egyél magyarul!”, ujjal való bökdösésre a sajnos fény nélküli bucifej előbb behorpad, majd visszalöki magát egy kicsit, pár másodperc múlva pedig szétreped. Ahogy kell. Szétfeszítve a szendvicspofákat a mustárban valóban csalamádé dagonyázik némi paradicsommal, alatta pedig a kozmált (de nem kormos-szenes) tenyérnyi húspogácsa lapul. Szilaj marha, kicsit rágós, mint utóbb kiderült. A szendvicset kézbe fogva fény derül arra, hogy a McDonald’s termékfejlesztői arra is gondoltak, hogy egy óvatlan pillanatban azonnal darabokra essen az egész, de nem úgy, hogy a másik oldalon kicsusszan a stuff, hanem szó szerint több részre törjön. Tovább azért nem hullik a porhanyós tészta, mert valamelyest karamellizált, ami azért mégsem oridzsinál Határ úti eljárás, így a hitelességre való törekvést a dizájnban és az ergonómiában nagyra értékeljük, de a labor mégsem kap tíz pontot, csak hetet.
Életben nagyobb
Ízre viszont majdnem minden rendben van. A kokszíz alap, a globusmustár szintén, a csalamádé pedig édesítőszeres, ha jól érzékeltem, de ha nem, akkor legalábbis nagyon közel áll hozzá, ami szintén a laborosok szorgalmát dicséri. Mégsem áll össze klasszikká, az ízek közötti bonyolult szinergialehetőségeket sajnos nem sikerült maradéktalanul kihasználni, és a visszabüfögésteszt eredménye sem győzött meg, sajnos csak a szaharint éreztem. De majd kipróbálom részegen is.
Lehetne más is
Összességében a McDonald’s retroburgere az eredeti viszonyítási pontokhoz képest tízből hat pontot érdemel. Az 1050 forint már-már komolytalan túlzás ezért a szendvicsért, Lázár János egy végigcsárdázott éjszaka után viszont biztosan adna érte ennyit, mert egyszerre nosztalgikus, magyaros, mégis annyira mai és luxustermék.