Nincs olyan konferencia, ahova ne az elnöki nyitóbeszédre szeretnénk érkezni, és nem volt olyan az elmúlt sok évben, hogy sikerült volna ezt megcsinálni.

Lemaradtam tehát két Nobel-díjasról, ami csak félig rossz.

Egy névtelenségbe burkolózó informátorom szerint Edmund S. Phelps közgazdasági Nobel-díjas szinte teljesen érthetetlen volt.

Hogy a másik nagy híres ember, Robert J. Aumann jó volt, abban biztos vagyok, az MTV-n nemrég láttam félálomban egy riportfilmet, amiben nagyon bölcs, aranyos, rabbiszerű bácsiként beszélt okos dolgokat. És így tette ezt ma itt is – mondta az informátor.

Ideértem viszont a magyar valóságba, Stumpf István előadásának végére, ahol ezeket a kulcsszavakat kaptam:

szakadék szélén állunk

politikai túlélőshow

harmonizálni kellene érdekeket

köszönöm a figyelmet

Aztán volt egy beszélgetés a korrupcióról. Ennek a címe érdekesebb volt, mint maga a beszélgetés, igaz, eközben nagyon sok technikai feladatot kellett megoldani, így megosztódott a figyelem is.

Csíkszentmihályi Mihály a boldogságról beszélt, jó volt, érdemes elovasni az erről szóló könyvét.

Most pedig befejezem, mert színpadra lépett Fabricius Gábor!