HTML

Partnerünk

Kreatív Online hírek

Friss hozzászólások

Sok ügyfél sok közhely

2008.09.20. 16:24 romanb

Tévé és internet, tartalom és hirdetés. Ezekkel a kulcsszavakkal a ültette egy csoportba az R-Time Spielmann Katalint, a Coca-Cola regionális médiamenedzserét, Szabó Andreát, a Budapest Bank marketingigazgtóját, Szabó D. Tamást, a Magyar Telekom médiaszakértőjét, Szabolcsi Verát, a Vodafone marketingkommunikációs igazgtóját, Hídvégi Zoltánt, a Starcom médiaigazgatóját és Kozári Istvánt, az Initiative digitális részlegének vezetőjét.

Harmincmásodperces szpot elég-e?

Vodafone: ha gyorsan akarunk volument eladni, akkor igen

Hol a helye az internetnek?

Telekom: megvan a helye, nagyon fontos, de attól függ mi a termék, szolgáltatás stb.

Vodafone: a célcsoport sem mindegy, van olyan réteg amelyet nem lehet elérni neten.

Initiative: gyakran esünk abba a hibába, hogy csatornákról beszélünk, pedig a fogyasztó nem csatornákban gondolkodik.

Itt kezdett el villogni a közhelylámpa, egyelőre még csak figyelmezető jelleggel

CC: márkaerősség sem mindegy.

Vodafone: a Tv figyelemfelhívó, az interneten pedig utánanéz az ember, az internet megkerülhetetlen

BB: át kell alakítani gondolkodásunkat egyes csatornákat más-más módon fogyasztja a fogyasztó, ezért médiaspecifikus kommunikációt kell folytatni.

Mennyire jellemző, hogy a programing keresi a kapcsolatot a hirdetőkkel közvetlenül?

BB: tv-k látják, hogy a szpotbevételük csökken, ezért keresik a lehetőséget, a hirdetőknek pedig szükségük van erre. Nemcsak a kereskedelmi osztállyal kell tárgyalni, hanem a programinggal is.
A hagyományos megbízó-ügynökség-médium lánc át fog alakulni.

Starcom: a médiaügynökségek szerepe ebben egyre nagyobb

Initiative: szerencsére az internetre kerülő tartalmak esetében puhábbak a szabályok, vagyis lehet márkázott tartalmakat csinálni.

Hogyan készülnek arra az időre, amikor a digitális átállás után, ha a fogyasztók könnyebben kikerülhetik a reklámokat?

Összesített válasz: ha érdekes és releváns a reklám akkor az emberek megnézik. Célzott reklámok működnek.

Itt ismét meggyulladt a közhelylámpa, úgyhogy be is fejezem ezt a tudósítást. No more kerekasztalt please!

 

 

1 komment

Címkék: tudósítás brandfestival ugyfelek

A bejegyzés trackback címe:

https://szivlapat.blog.hu/api/trackback/id/tr21672906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csótilaci 2008.09.23. 12:44:27

"BB: át kell alakítani gondolkodásunkat egyes csatornákat más-más módon fogyasztja a fogyasztó, ezért médiaspecifikus kommunikációt kell folytatni."

Úgy van!...és akkor most majd jön egy nagytekintélyű "nemzetközi csodakakukk", aki ezt majd egy nemzetközi fórumon, esetleg "frissen" megjelent bestseller szakkönyvében is deklarálja. Ettől a pillanattól csakis az lesz trendy, aki magáévá teszi a "legújabb" nézetet - és így rövid idő alatt valóban megváltozik a gondolkodásmódunk, és médiaspecifikusak leszünk (már aki ad magára valamit, és a "profi fősodorba" akar tartozni továbbra is...).
Csakhogy! Én már elég régóta művelem a kommunikációs szakma "nehéziparát", hogy ismét lássam, ismét közeleg egy "új hullám"-ként a melegvíz feltalálása, avagy a csőben a lyuk felfedezése.
A médiaspecifikus kommunikáció ugyanis már létezett (jobb korokban): a 70-es, 80-as, még tán 90-es években is markánsan különbözött egymástól a rádió, az írott sajtó (ezen belül műfajonkénti eltérések is tetten érhetőek voltak...), a TV, mozi, a plakát(közterület), a kiállítás-konferenciaipar, stb, valamint "médiaspecifikusan" folyt ezeken a csatornákon a kommunikáció. Nem csak itthon, külföldön is!!! (A kevés hazai reklám lehet, hogy tartalmában "kezdetleges volt", miként a piacgazdaságunk, de vitathatatlanul médiaspecifikusan jelent meg!)(Azidőtájt én "szerencsés kiállításszervező"-ként igen gyakran járhattam külföldön, franciák és taljánok borai mellett belekóstolva Nyugat és Kelet kommunikációs kultúrájába is...) Nem szólva arról a hatalmas élményről, hogy itthon is a szakma akkori, "vészterhes frontokon", gyakorlatban edződött nagyjai, személyes tapasztalataikon alapuló betonbiztos tudást adtak át nekünk szimpla "kollégai" alapon.
Nos tehát azidőtájt így ment, médiaspecifikusan: a plakát plakátként üzent röviden, az újsághirdetés aszerint részletesebben, a film látványosan, a rádió csevegőn vagy informatívan (mikor mi kellett...), a kiállítás meg "vedégfogadósan", ráadásul interaktívan! (OK, internet még nem volt, de a kezdemények már csíráztak...)
...És akkor egy akkori "nemzetközi csodakakukk" az údonság erejével bedobta a nagy ötletet, hogy "médiaszinergia" meg "integrált kommunikáció", meg "egységes arculati elemrendszer", meg stb. Ezzel egyébként önmagában nem is lenne baj. A baj az, hogy ebből aztán kiegészülve a "felpörgetett scheduling"-al meg az egyébként oly fontos "budgetmanagement"-el, fantáziátlan egysíkúság, leegyszerűsödött elemhasználat, kreativitáshiány, szakmai,művészeti alapelvek elfelejtése, előbb olcsó, majd ismét egyre drágább kommunikációs "fércművek" elszaporodása, és ezek gyakorta erőltetett, médiaidegen közzététele lett! Ez így egyszerre leírva, lehet, hogy túl "durvának" tűnik, de egyszer végre nézzünk már szembe a "démonnal".
És ez a "régi jól bevált dolgok" mindáron történő kihajítási törekvése, ez a "majd mi jól megmutatjuk, hogy 'ezek' milyen ostobák voltak" mentalitás vezet oda, hogy időről-időre "át kell alakítani gondolkodásunkat egyes csatornákat más-más módon fogyasztja a fogyasztó", azaz tiszteletben tartani az évszázadok során szilárddá formálódodott társadalmi/kommunikációs alaszabályokat (aranymetszés...). Mondom, az alapokat, azokon belül (azokon belül) persze lehet és kell is kreatívan alkalmazkodva a mindenkori korszellemhez újítani, kísérletezni, de TILOS öncéllá magasztosítani a versenyt, pláne a "kommunikációk" háborúját. Akkor üres és hazug lesz a marketing!

Hogy érthető legyen, miről beszélek, példa a közterületi kommunikációból:
Abszolút médiaspecifikus a Budapest Bank elmúlt félévben folytatott "plakátkampánya", minden elemében (már amiket én látok...). Világos háttereken, kevés látványelem (általában egy arc) kiugró, sötétebb tónussal, plusz egy másik kiugró tónussal megalkotott szöveges üzenet, ami pontos, érthető! Mindez egyébként együtt dolgozik a többi kommunikációs csatornán folyó kommunikációval. Még az "álruhás Emese" is azonnal átjön. Az Örs vezér terén a védőháló plakáton fehér alapon, fekete cilinderes "Emese", piros szlogen, a Fehér útra befordulva azonnal látható, és egy pillantással felidézi az összes kapcsolódó reklámfilmet, részletinfot. A "titok": a köztérre valódi médiaspecifikus plakátot gyártottak, nem pedig ötlettelenül kivették a TV-spot leglátványosabb(nak vélt) képkockáját -azt a tévképzetet követve, hogy az a jó, ha mindenütt ugyanazt kapja a "fogyasztó".
Lehet, hogy e plakátok nem "wowdekreatívavantgardinternationallytrendy"műalkotások, de nem is az a dolguk, hogy galériákban és aukciókon legyenek sikeresek. Ahelyük az utcán van, és 5 másodperces üzeneteket kell közvetíteniük. Ezt tudja egy művészi plakát, ezért teremtették anno igazi, nagy művészek a plakátművészet műfaját!!!
Az ellenpéldákat nem sorolom, mindenki nézze meg ilyen szemmel a plakátokat, és azonnal látható, hány valódi, a plakátművészet alapszabályait tudó kampány fut, és mennyivel több "hályogkovácsot" meg az ő "műveiket" átengedő megrendelő "szakembert" lehetne a székéből felállítani, ha valóban fogyasztócentrikusan kívánnánk kommunikálni.
Nem is kell a teljes plakáttállományt megfigyelni, elég, ha az építési védőhálók giga felületein tesszük fel a kérdést: mit keres itt egy sokszereplős, ezerszínbe üzenetet jól elrejtő képkocka a filmből???
süti beállítások módosítása