A Stamford Global CEE Marketing Summitjének vásárlóihűség-szemináriumán Inge Juliusson az IKEA képviseletében a cég hűségprogramjairól beszélt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a joviális úr bemutatta az IKEA Family kártyát, ami nálunk még csak egy éve van, de Svédországban már 85 óta. A Family kártyát szeretik az emberek, az IKEA pedig nagyon odafigyel a vásárlóira, foglalhatjuk össze a lényeget. Eggyel izgalmasabbnak ígérkezett magyar származású Dan Farkas és Ivo Laurin előadása, ők a cseh Outbreak tanácsadócégtől jöttek, és nem mással foglalkoznak, mint word of mouth (szóbeszéd-) marketinggel. A programfüzetben mindketten WOM-evangelistának, illetve reklámateistának vannak titulálva, lássuk.

Átesünk a felméréseken és számokon, amik megmutatják, hogy ha a jóbarátod ajánl valamit, akkor a jóbarátodnak hiszel, majd jön a WOM a gyakorlatban. Az online részt kissé (nagyon) elkenik, megtudjuk például, hogy az OK Go zenekar futópados klipje mennyire mérhetetlenül nagyon sikeres lett, pedig nem volt mögötte professzionális marketing, csak kitették a srácok a nagy internetre, és ugyanez történt az oroszok Szalacsijával, Csumazikkal. (Ez nem az eredeti videó, mert azt nem találtam. [Teljesen off, de nemrég egyébként kiderült, hogy szegény ember nem is részeg, hanem központi idegrendszeri sérült.]) Még egy-két példa, de az online-ról sokkal többet nem tudunk meg, mint hogy az emberek szeretik elküldeni egymásnak a vicces/érdekes dolgokat, nézzük is az offline-t.

Itt két esettanulmányt ismertetnek, azaz két kampányt, amiben az Outbreak is részt vett. Az első a Fernet Stock új italának, a 8000 fantázianevű rövidnek a bevezetése, ez nagyjából úgy ment, hogy csinos hoszteszcsajok megkeresték trendi szórakozóhelyeken a véleményvezéreket (hogyan? hangzik a jogos kérdés, hát erre megvoltak a módszereik, pl. egyszerűen megkérdezték), és ők ihattak a szuper új italból, amiből később sem kapott mindenki. Farkasék szerint ugyanis ahhoz, hogy a véleményvezér aztán mindenkinek terjessze az igét, többek között fontos a kiválasztottság érzése is (ezen a ponton elhangzott a Hawthorne-effektus kifejezés). Hasonlót csináltak a Staropramen-bulihordóval is, embereket, sőt csapatokat kerestek ezek tesztelésére, hangsúlyozták, hogy fontos a véleményük stb. Az eredmény: mindkét akció nagyon-nagyon jót tett a márkáknak.

Felmerül persze a kérdés, hogy ha nem a könnyen eladható italról, hanem másról, mondjuk valamilyen szolgáltatásról van szó, vagy ha nem bevezetés alatt álló, hanem évek óta létező terméket kell megfuttatni, akkor mi a helyzet. Farkas és Laurin közepesen meggyőzően válaszolt erre, kb. azzal, hogy mindenre lehet megoldást találni, persze van, amire nehezebb.