Portorozsi tartózkodásunk harmadik napján itt az ideje, hogy beszámoljunk az általunk szándékosan hallgatott, illetve a véletlenszerűen belénkbótló zenékről is.

Kissé félrevezető volt, amit az első hangulatjelentésben írtunk, mert természetesen nemcsak Celine Diont és Lagzicke Lajci-t hallgattunk, hanem jóságokat is. Például New Order-t, tőlük spec az egyik legrosszabb albumukat, a Get Ready-t. Aztán azt sem tudom felfogni, hogy miért jó az Incubus, amikor helyette hallgathatnánk technót is, vagy éppenséggel még többször Patrick Forge-t (ex Da Lata), aki mondjuk úgy, a Gilles Patterson válla mögül néha-néha kikandikáló árnyék. Bekerült még a cédéjátszóba Matthew Herbert Seconhand Sounds remixválogatása, majd onnan nagyon gyorsan ki is, miközben én nem tehettem ellene semmit. 

Tegnap este Piran főterén azonban belefutottunk valami nagyon valószínűtlenbe: Miha Kralj-ba. Ő már a '80-as évek elején is spacediscóban utazott jugoszláv Giorgio Moroderként, de amit tegnap művelt élőben, az valahol Jean Michel Jarre és a korai Way Out West és Hybrid volt nyakonvágva acides felhangokkal és éteri transzszőnyegekkel. Mára bajusz eltűnt, hidrogénezett haj, trendi szemüveg, hosszú bőrkabát, 50 év. Alább a big punisher videó: