Anyukánknál, a Kreatív Online-on számoltunk be pénteken a Ringier és a Népszabadság a két kiadó lapjaiban és online felületein megjelenő kreatív hirdetéseket elismerő házidíjról, a Ringier Népszabadság Awards-ról. Az alábbi olvasói észrevétel ehhez érkezett Juhász Pétertől, a – konkurens – Sanoma kiadó Üzlet & Siker című lapjának projektvezetőjétől.

Csütörtökön ünnepélyes keretek között tartották meg a Ringier-Népszabadság Awards díjátadó gálát. A kezdeményezés egyértelmű, ezzel is lelkesítsük a hirdetőket, hogy bátran használják ki a printben rejlő lehetőségeket, a sima „egyperegyek” helyett ötletes és hatásos kampányokat, kreatívokat adjanak a sajtóba.

A díjátadón sajnos csak a túlméretezett és egyáltalán nem beltérbe illő tűzijáték jelentette „a nagy durranást”. Az idei nyerteseken végignézve nagyon lehangoló a kép – de sajnos a bővebb felhozatal, a shortlist sem erősebb. Csupa olyan anyagot láthattunk, amelyek csak filmes kampányok printre átmentett alternatívái, egyszerű mutációk. Még a leginkább egyedi a Fanta matricás-behúzása volt, bár az sem a spanyolviasz, de azért mégiscsak valamivel nagyobb erőfeszítés van benne, mint egy reklámfilmből egy screenshotot berakni egy lapba.

Ha a betűkön 45 fokos szögben felmászó Volvo jelenti az élvonalat, akkor megette a fene. A Kreatívban évek óta futó kivehető Post-it objektív szemmel is végigveri a zsűritagok által összeválogatott mezőnyt. Ezen csupán az idén először átadott online kategóriás díj javít valamicskét, de Emese szemforgatása portálfüggetlenül bárhol megállta a helyét.

Automatikusan felmerül az örök kérdés: a kreatívok ennyire ötlettelenek, vagy a megrendelők ennyire vaskalaposak és bátortalanok?

Felmerül egy harmadik opció is, mégpedig az, hogy esetleg a Ringier árazása és/vagy kooperációs készsége szab gátat a valóban kreatív print hirdetési megoldásoknak, és súlyos felárakat kell még mindig fizetni a Népszabinál a rugalmasabb bánásmódért. Hiszen ha végiggondolunk a print média más hazai képviselőin, bizony-bizony eszünkbe juthat sok, ezerszer látványosabb megoldás. 2008-ból emlékezetes lehet a gazdasági sajtó több lapján is alkalmazott szalagos pántolás, a műsorfüzeteknél és exkluzív kiadványoknál hatásos pauszpapíros álcímlapok, vagy a lakberendezési magazinokból nyitáskor 3D-s mesekönyvként felágaskodó origamik, mosógéptől kazánig sok ilyen volt.

Megnyugodhatunk, a junior oldalak, a körbefolyatott szövegek, a hagyományostól eltérő méretű és elhelyezésű hirdetések korántsem jelentik tehát a szakma krémjét. A talány viszont megmarad, hogy akkor miért egy konzervatívabb politikát folytató hirdetési osztály oszt kreatív sajtóhirdetési díjat?