Most hogy lassan lecsillapodik bennünk a Cannes-ban felhalmozott rengeteg élmény és benyomás, és egyre tisztább fejjel tudunk visszanézni a múlt hétre, szépen körvonalazódik, mit is szerettünk legjobban, miért is fenomenális élmény a cannes-i reklámfesztiválon újságíróként dolgozni. Íme, a kedvenceink képekben!

A fesztiválpalotában berendezett sajtószoba a kedvenc hűsölő helyünk volt, telis-tele mac-ekkel, sok-sok nemzetközi, pergőn dolgozó kollégával, mindig teli kávéskannákkal és üdítősüvegekkel, az aktuális és soron következő sajtóprogramokkal kivetítőn, forró és friss infókkal, sajtóközleményekkel és egy postafiók-fallal, ahol a Kreatív külön postaládát kapott, amitől menthetetlenül elérzékenyültünk, de sajnos nem tömték nagyon tele.

Középen:

Verhetetlen volt a minden nap a legkülönbözőbb nyelvű és formátumú friss szaklapokkal feltöltött ingyenes újságosstand is, ahonnan tíz kiló magazinnal tértünk haza. Ezt onnan tudjuk, hogy a reptéren a bőröndből kipakolt magazinok pontosan ennyit nyomtak.

Minden nap kiadták a Lions Daily News-t is, igényes megjelenéssel, gazdag tartalommal, számos infóval - a folyamatosan frissülő, mindent összegyűjtő website és sajtósite mellett.

És olvasták is. Sokan. Itt például David Plouffe előadása előtt.

Az egyedi dizájnolt alupalackos kólákat ingyen dobáló multimédiás kólaautomatát nem csak mi szerettük: amellett, hogy aranyat kapott design kategóriában, harmadik napra el is tűnt a fesztivál előteréből - feltehetően kifosztották a folyamatosan előtte kígyózó sorok, vagy ami valószínűbb: elromlott.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a fesztiválpalota digitális, érintőképernyős, wow-érzéssel fenyegető információs és orientációs tábláját sem.

És a Warner Bros jóvoltából hozzájutottunk napi egy életmentő csomaghoz is - chipsszel, energiaitallal, füldugóval, szóval mindennel, ami a túléléshez kell.

Ami a díjátadó gálákat illeti, újságírói szempontból teljesen felesleges volt eljárni rá, viszont a kamerák kereszttüze a vörös szőnyeggel lefedett lépcsőn, a showman-szerű, hihetetlenül profi moderátor, a közönség ujjongó sikongatása, a színpadra tornacipőben és pólóban (a lisszaboni Leo Burnett pedig a kutyájával) felvonuló borostás kreatívok zászlólengetése, a zene és színes fények olyan élményt adtak, amit nem lehetett kihagyni. Külön dicséret a zsűrikről összeállított vicces videóknak, orrot túró és fintorgó zsűritagokkal.

És a végére egy fesztiválfüggetlen, de kihagyhatatlan kép a nizzai reptérről. Hát nem romantikus?