A Szívlapát idén kevesebben volt, mint tavaly, néha komoly időzavarba is került - így volt ez szerda este is, amikor este tízkor még csak bekukkantani jutott időnk az aznapi három nemzeti parti közül abba a kettőbe, amelyeket a konferenciahotel alatti partszakaszon rendeztek.
A válság azonban az újonc horvátok és a rutinos cseh+szlovákok asztalairól is elsodorta a tavalyi halott állatokkal gazdagon megrakott tálcákat: a szlovákoknál furcsa, félreértett pogácsákat, a horvátoknál pedig olivás falatkákat találtunk, ami arra soványan elég volt, hogy jelezzék: tudják, hogy kellett volna valami étel, de vendéglátásnak értelmezhetetlenül karcsúnak bizonyult.
Az Expedíció két cikkel és egy dobozos vacsorával később, fél kettőkor tért vissza a partra, tavalyi tapasztalatainkban bízva, de akkorra már csak a két parti utolsó rúgásait találtuk. Mint utóbb kiderült, ha tízkor maradni tudunk, láthattuk volna a horvát Beastie Boyst, de éjjelre a déli szomszédok partijában már csak egy-két sörözgető társaság és egy féltucatnyi elszánt kemény mag maradtak. A bejáratnál horvát (?) sangria és narancslé, odabent pia pénzért a pultból, a zene pedig a szomorú módon idén egész Portorozst átható, egyenalapokra feszített 1985-2002 közötti slágerparádé (elektronikuszene- és lakosságiparti-szakértőnket Magyarországon felejtettük szerkesztőséget őrizni, úgyhogy a pontos meghatározást olvasóinkra bízzuk).
Horvát parti
Plész: 4 (kellemes álangolos kocsmabelső, külső és belső terasz, kisszínpad, tánctér - nem ezen múlt)
Hangulat: 3 (beszámítjuk a zenekart is, amiről lemaradtunk, de hamar összedőlt)
Mjúzik: 2
Arcok: 3
Nők: 3
Pasik: 2
Enni-inni: 2 (csak az ingyenes kínálatot pontozzuk, a Sangria vérszegény megoldás, de legalább sok volt)
Összpontszám: 19
A szomszéd szlovákokhoz átsétálva valamivel több életben maradt ember fogadott minket, és háromnegyed kettőkor stábunk konkrétan az utolsó két pohár harmatos Zlaty Bazantra tudott lecsapni (olyat sem tavaly, sem idén nem láttunk, hogy valaki ne fesztiválminőségben csapolja a saját sörét - ennyire bonyolult volna hozni két hordót a pultba a mobilcsap helyett?). A többi pia pénzért, a belső tánctér üres, odakint pedig mintegy harmincan lépdeltek jobbra-balra egyre csökkenő intenzitással. Ottlétünkkor az idei Portorozs-védjegy '80-as évekezés éppen mindenféle barátságos levezető-tömegoszlató zenébe váltott át, ami minket át is oszlatott a kilométerekkel arrébb, Piranban zajló harmadik buliba, a lengyelekhez, az addig ott ünneplő Próbakő-stábbal együtt. Ja, és a nagy Heineken transzparenst nem teljesen értettük.
Cseh+szlovák parti
Plész: 3,5 (a kikötőre néző terasz elég jó)
Hangulat: 3,5 (az ott találtak szerint az este korábbi részén erősebb volt)
Mjúzik: 3
Arcok: 3,5
Nők: 3,5
Pasik: 3
Enni-inni: 2
Összpontszám: 20
Az már a pirani kikötőbe érve látszott, hogy a két portorozsi parti túlélői mind a lengyel partiba szöktek át: odakint tömeg, bent pedig... tömeg, legalábbis a tánctéren, még ha az üldögélésre szolgáló további helyiségek a dohányzási tilalom miatt szokás szerint kongtak is az ürességtől. A védjegyszerű vodkákból ezúttal késő éjjelre (azaz nekünk) semmi sem maradt, a zsíroskenyér-halmokból csak a zsír, a szalámiízű minikolbászkákból pedig rengeteg, de abból sajnos feleslegesen.
A tavalyi bluesos táncoltatáshoz képest idén valami közepesen szögletes elektronikus tánczene fogadott minket, amikor odaértünk (nem dobálóznék óvatlanul pontos meghatározással), de aztán hálistennek itt is gyorsan előkerült a Billie Jeant és barátait tartalmazó lakossági cd. A bent táncolóknak viszont mindegy volt, ahogy a kint Trieszt felé meredve poharakkal ácsorgóknak és lábbal dobolóknak is, a dolgot a háromkor érkező morcos szlovén rendőrök ütötték agyon, amúgy mozgott volna még. Magyarból ötven méteres körzetben szétszórva egész sokakat: Leo Burnettes, Laboratorys, Carbonos, DDB-s és Vodafone-os arcokat láttunk.
Lengyel parti
Plész: 5 (korrekt pub-utánzat belső, álldogálásra és hosszas maradásra ingerlő panorámás part)
Hangulat: 5
Mjúzik: 3,5
Arcok: 4
Nők: 4
Pasik: 4
Enni-inni: 2
Összpontszám: 27,5
