A Soproni a „Magyarország, én így szeretlek” után újabb, a hazaszeretet témájában mozgó reklámfilmet hozott ki. Friss, ropogós, tekintsük meg, aztán folytatjuk:
Én személy szerint szerettem az előző reklámot, annak ellenére, hogy sokaknak voltak vele problémái, a border collie-tól és a kakastól magáig a szereplőig, illetve addig, hogy erős utánérzése is egy kanadai szpotnak (szőrösebb szívűek koppintásnak mondanák). De ezek ellenére működött, amellett ügyes húzás a Sopronitól, hogy stabilan befoglalta magának a hazaszeretet témakört, és az sem baj, ha egy cég – ha mégoly közhelyesen és polírozottan is – de tud ilyesmiről beszélni.
Viszont már az előző reklámmal is az volt a fő problémája sokaknak, hogy a kanadai eredeti iróniáját pátoszra cserélte, de nekem az még pont belefért. Ebben az újban viszont már túl nagyot csavartak az adagolón: a gyakorlatilag csak reklámklisékből álló képek (családi ebéd, gólöröm, tábortűz, búcsúzkodás a pályaudvaron), a Rekviem egy álomért zenéje által ihletett aláfestés [kiegészítés: ez az X-Ray Dog Here Comes the King című száma, gyakran használják trailerekben, kösz silverwol,hmmmmm és Gery.Greyhound!], a Radnóti-vers – ez így együtt túlságosan sok. És az sem segít az ügyön, sőt kifejezetten bosszant, hogy tudom: az egyik kedvenc versemet a szemem láttára fogják értelmetlenné koptatni.
Az utolsó 100 komment: