Áprilisban kezdték vetíteni az amerikai mozik a The Joneses című filmet, ami egy túlságosan is ideális, kizárólag gyönyörű és okos emberekből (Demi Moore, David Duchovny, Amber Heard, Ben Hollingsworth) álló, jómódú családot mutat be, vagyis ahogy ők bepottyannak egy kisvárosi közösség életébe.

Az első csavar az egészben az, hogy ők valójában nem egy család, hanem egy újfajta és rendkívül hatékony marketinggépezet eszköze, a másik pedig az, hogy a hollywoodi filmgyártás ezzel a sztorival talán még a James Bond filmeknél is brutálisabb termékelhelyezési dömpinget tudott megvalósítani. 

Marketinges-reklámos szempontból a film elsősorban azért érdekes, mert a csapból is az folyik már a szakmai berkekben, hogy a klasszikus marketingeszközök hanyatlásával és a webkettő felemelkedésével többé nem a cégek marketingesei vagy a reklámügynökségek nagy kreatív agyai határozzák meg a fogyasztói döntéseket, és ezáltal a márkák sorsát, hanem az ember barátai, rokonai, munka- és osztálytársai, és persze a véleményvezérek. A The Joneses pedig éppen ezt mutatja be: ha ügyesen belopjuk magunkat magánemberként a körülöttünk élők szívébe, akkor könnyűszerrel megszerettethetjük velük azokat a termékeket, márkákat, amiket mi is használunk. A munka ugyan napi 24 órás szerepjátékot igényel, de működik: az eladási grafikonok csodálatosan ívelnek felfelé.