.jpg)
Van a Red Bullnak egy kifejezetten minőségi, vastag, színes és ingyenes márkamagazinja, a számos nyelven kiadott Red Bulletin, amelynek most jelent meg először a magyar mutációja. Csaknem százoldalas, jó illatú, szép papírra nyomott, kiváló képekkel teletömött újság, jó kézbe venni - tartalmilag nagyjából az extrém sportok, forma-1 és egyebek környékén mozog, de bemutatnak benne egy csodasebészt is, aki a kétoldali végtagbénulás áldozatainak segít lábra állni. Van cikk a New Orleans-i zenekarokról, a salzburgi reptér kultúrhangárjáról, sőt még programajánlót is találunk, és több magyar sportolóról (Besenyei Péter, Kucsera Gábor stb.) is olvashatunk benne, szóval a márkamagazinok műfajában elég komoly indulóról van szó, még úgy is, hogy a fordítások néhol elég szögletesre sikerültek.
Viszont amiért a posztnak Sebastian Vettel örökbecsű mondását adtuk címnek (köszi, Bence!), az az utolsó oldalon található véleménycikk, amely Magyarországról, azaz "a Balaton környéki ökrös szekerek világáról", illetve a magyarokról szól (kattintásra megnő):
Félreértés ne essék, nem a cigányozásról-töröközésről-ökrösszekerezésről van szó, bár a közhelyparádé is megérne pár szót, annak ellenére, hogy nyilván ezerszer rosszabbat is láttunk már - a londoni Design Museum volt igazgatójától és "díjnyertes írótól" tényleg csak ennyi telik? Emellett nyilván hízelgő, hogy a magyarokat dicséri kvázi, viszont joggal felmerülhet, hogy egy ilyen írás a célcsoport jelentős részében simán tönkreteheti mindazt, amit a megelőző 97 oldal felépített, nem olcsón. Az ilyesmire itthon nagyon könnyen ugranak az olvasók, gondoljunk csak bármilyen múltbéli cikkre, ami hasonló mélységben szól a magyarokról, vagy a magyarokat említik benne - nagyjából mindig felháborodás van belőle. Ezt a cikket valószínűleg simán ki kellett volna hagyni a hazai verzióból, ha meg eleve ide íródott, akkor valamit nagyon elmértek.
