Ma hozta nyilvánosságra a svájci központú Ringier Csoport a 2010-es pénzügyi eredményeit, és amikor felugrottam a honlapjukra, hogy a számok között bogarásszam, sokkszerű meglepetés ért: száraz könyvelési adatok helyett (vagyis mellett) egy jó adag kortárs vizuális művészetet kaptam. Ezzel persze azt is elismerem, hogy korábban nem kutattam a Ringier pénzügyi jelentései közt, de okos és jól tájékozott kollégáim felvilágosítottak: a Ringier már évek óta művészekkel készítteti el az éves beszámolóit. Egész pontosan 1997 óta. És megdöbbentően élvezetes eredményekkel.

Időben visszafelé haladva nézzük először is a legfrissebbet.

1. 2010

A 2010-es jelentést Kerstin Brätsch, egy New Yorkban élő, 32 éves német művésznő készítette Adele Röderrel és a Das Institut nevű művészeti ügynökségükkel közösen, a Ringier által kiadott, Thoi Trang Tre című vietnámi életmód- és divatmagazinhoz illesztve annak stílusát. A lap szerkesztői is együttműködtek velük a vizualitás kialakításában. A jelentés kétszáz oldalas, az illusztrációk szervesen beépülnek a szövegek közé (legalábbis amennyit az online letölthető változatból látni), és a grafikonok is teljesen egyedi varázslatot kaptak.

Illusztrációk

Kördiagrammok

Oszlopdiagrammok

(itt nagyjából letölthető)

2. 2009

A tavaly megjelent éves beszámoló elkészítésére John Baldessarit kérte fel a Ringier, akit a konceptuális művészet képviselőjeként tartanak számon, jellemző rá a kollázsok készítése, a tömegmédia képanyagainak használata.

A Ringier jelentésében személyes emlékeket idéző fotókkal dolgozik, szokatlan elhelyezésükkel és kivágásukkal úgy operál, mintha csak illusztrációk lennének: az üresen hagyott helyeken szöveget várunk. A jelentés szövege azonban teljesen külön lapokon bújik meg szétszórva, elrejtve a fotóalbumban. Nem irigylem a csupán pénzügyekre kíváncsiakat, a beszámoló első oldala a 118. oldalon van, de oldalszámok csak a szöveges részeknél vannak feltüntetve. Háromszáz oldal.

(itt a szöveg, itt a képes oldalak letölthetőek)

3. 2008

Sajnos a 2008-as beszámolónak nem találom sehol a címlapját, de a Ringier honlapján fellelhető kicsi fotóból úgy tűnik, a hangsúly ebben az évben a tarkaságra esett.

A jelentést készítő John Smith egy New York-i művész, aki saját bevallása szerint a szimbólumokkal dolgozik, és célja az volt, hogy a szövegnek egy világos, érthető formát kölcsönözzön. "Nem számít, mit jelentenek a színek" - írja a jelentés utolsó oldalán. Akárcsak a 2010-es, ez sincs meg nekünk nyomtatott formában, úgyhogy csak az online letölthető verzióból tudok kiindulni, abban pedig kifejezetten képi illusztrációt nem találtam.

A beszámoló vizualitását a színes grafikonok és a fekete lapokra nyomott fehér szöveg adja, de így kicsit szegényes.

(itt, amit én is látok belőle)

4. 2007

Na ez az év volt a Ringier legnagyobb dobása, már ami az éves beszámolóját illeti, ugyanis nem mást, mint Peter Fischlit és David Weisst, az azóta számos videót megihletett, legendás "Der Lauf der Dinge" Honda-film készítőjét kérték fel az alkotásra. A svájci alkotópáros egy olyan vaskos albumot csinált a kiadónak, hogy az akár súlyzónak is elmenne, de valójában egy reklámtörténeti kuriózum. 

A nem kevesebb mint 840 oldalból az akkor 55 éves Fischli és 61 éves Weiss egy olyan gyűjteményt készítettek, amely az első kevesebb mint negyven oldal pénzügyi jelentés után nyolcszáz oldalon 1/1-es méretben csak és kizárólag sajtóhirdetéseket tartalmaz. A munkának a Nap, Hold és Csillagok címet adták.

Íme néhány oldal random módon - amatőr módon fotózva, a Ringier honlapján ugyanis csak a szöveges negyven oldal érhető el.

A beszámolós rész:

És néhány oldalpár a következő négyszázból:

Az albumot egyébként - nem érdemtelenül - az év egyik legszebb könyvének választotta a kultúráért felelős svájci szövetségi hivatal. 

(itt a kevésbé érdekes szövegrész)

5. 2006.

És akkor jöjjön a mostani bejegyzés utolsó, meglehetősen érdekes darabja. A 2006-os egy jubileumi év volt a Ringier-beszámolók történetében, a kollekciónak ekkor készült ugyanis el a tizedik darabja, ami elég provokatívra sikeredett. Richard Phillips - aki a változatosság kedvéért szintén New Yorkban él - egy olyan könyvecskét csinált a kiadónak, ami kemény, zöld fedelével és aranyozott gót betűivel, meg hát az egész tördelésével olyan múltat idéz, ami a német nyelvvel kombinálva nem biztos, hogy szép érzéseket ébreszt azokban, akik a kezükbe veszik. 

Provokatívak a mindössze hatvan oldalas könyvecske utolsó, római oldalszámokkal ellátott lapjain, külön található képek is. A művész saját festményeinek vázlataiból választott ki 11 olyat, amit a nagyközönség előtt csak később, 2007 áprilisában mutatott be.  

(itt az egész - fedőlap nélkül)

Ha tetszett a poszt, akkor terveim szerint bemutatom 2005-től visszamenőlegesen is a Ringier éves beszámolóit, de ha erre nem kerülne sor vagy türelmetlenek lennétek, akkor itt lehet böngészni.