A Kreatív Online-on tegnap megjelent, nagyon komoly és nagyon szakmai összeállításunk után most egy könnyedebb anyagot is összegyúrtunk a hétvégén véget ért Hegyalja Fesztiválról, az ottlétünkről és a márkamegjelenésekről, hasonlóan a Balaton Soundról szóló posztunkhoz.
A Szívlapáthoz méltó módon azért most is kissé szakmai szemmel igyekszünk megmutatni az ott látottakat, bár ez nem mindig sikerült maradéktalanul. Ha konklúziót kell levonni a fesztiválról, azt mondanám, hogy a márkák szempontjából majdnem ugyanaz volt, mint a tavalyi, vagy azelőtti, vagy épp az összes többi hazai fesztivál, merthogy nagy durranás nem volt itt sem (mint ahogy másutt sem). Persze tudom azt is, hogy a fesztiválozók nem a márkamegjelenések miatt fesztiváloznak.
Ami viszont mindenképp tetszett, az a nadrágra aggatható repohár, mert kifejezetten praktikus volt, továbbá a sör, mert hideg; a bor, mert – a tokaji pincékben legalábbis – finom és a csajok, mert akadtak közöttük kifejezetten csinosak is, kedves főszerkesztőim pedig éltek haltak a Malátabár éjszakai programjáért.
Akit pedig kifejezetten az egyes márkamegjelenések, és nem az efféle, vicceskedőnek szánt fotóriport érdekel, még mindig nyugodt szívvel ellátogathat a Kreatív Online-ra, ahol tényleg igen bőséges összeállítást készítettünk eme marketinges csemegékből.

Márkamegjelenések Tokaj városában. Na jó, nyilván a csajok miatt lőttem ezt a képet is.

Tokaj a legendás BAZ-megyében található, nem véletlenül főszponzor a Borsodi.

Dizájngitár a Malátabárra aggatva. A Malátabár volt az egyik legjobb helyszín amúgy, állítólag reggel hétig tartott a buli, de én különböző okokból egyszer sem bírtam addig.

Öreg pince, Rákóczi pince, Piri néni bora - soroljam?

Privát bor.

Hangulatkép az Öreg pincéből.

Messziről tök élethűek voltak. Közelebb nem mentem.

Itt lehetett ücsörögni idén is, tavaly is.

Biztosan van valami beteges vonzódásom a söröspoharakhoz és korsókhoz, ezért tetszik ennyire ez a repohár dolog. De legalább praktikusnak, meg környezetkímélőbbnek tűnik, ráadásul idén kis aggantyút is lehetett szerezni hozzá, így azokban a ritka pillanatokban, amikor a pohár épp üres volt, bátran használhatta másra a kezét az ember.

A repohár-aggantyú praktikus voltát ez a kép maradéktalanul érzékelteti.

A legendás Tutajos. Nem messze a fesztiváltól, diszkóval, Tisza-stranddal, kiflis gyrossal. És micsoda fellépők, kérem!

Gyakorlatilag kivonult a teljes konkurencia a strandra. Borsodi helyett Soproni, Lipton helyett Nestea. Meg házipálesz, ami ugye mindennel konkurál. Ráadásul ennyiért?

Építeni lehetett, bár tény, hogy többnyire ugyanaz a srác próbálta megdönteni saját rekordját.

Biztos értesülés: a lányok középen azon vitatkoztak, hogy vajon melyik a legjobb márkamegjelenés.

Nem tudom, ki készítette és mi célból ezt a fotót, valaki elcsórhatta a kamerámat...

Norbit nem érdekelte a sörmárkák harca, állítása szerint az 59 forintos Deep és testvére, a kék színű Beer márkájú sör úgyis mindent ver.

Az egyik színpad elég magasan helyezkedett el.

A kiváló médiatervezés iskolapéldája ez a fővárosi hostelhirdetés. Ha sokáig gondolkodnék, biztosan megtalálnám benne az értelmet, de most inkább nem teszem.

A Gólya étterem hirdetése a városban kifejezetten aranyos volt.

A Fornetti a fesztivál területén is jelen volt, a városban viszont vicces módon a konkurenciával hirdette magát.

Nem gombóc! És mennyivel szebb a gömb szó! A gombóc meg ugyebár a torkunkon akad.

A dizájngyufa egész jól nézett ki.

Nos itt beszélgettek a főszerkesztőim a zenei márkaépítésről, de én sajnos nem értem oda az eseményre, ...

mert itt fogyasztottam éppen a bort a hegy lábánál.

Akadtak azért koncertek is.

Belga.

Magyar.

És megint magyar. Ugyanez a szürkemarha tavaly is részt vett a Hegyalján.

A hoszteszek szerencsére szépek voltak.

Körülbelül 20 méterre harcolt egymással a Bols-fény és a...

Royal-fény. Ha hardcore szakújságíró lennék, azt írtam volna a képek alá: vajon "melyik fénylett jobban"? De nem írom. Mivel a forgalmazó ugyanaz, így sok jelentősége nincs is.

Értelmes márkamegjelenés volt a Kerekerdő Kalandparké. Ráadásul tényleg játszottak vele az emberek.

Tényleg szépek voltak. Megkívántam a jegesteát.

Szubkultúrsegg.

MÁV-ot idéző tömeg a MÁV bódéjánál. Jó ötletnek tartom, hogy kivonultak, adtak kedvezményt, lehetett jegyet venni, meg minden. Még pozitívan is gondolnék vissza rájuk, ha nem késett volna a vonatom vasárnap több mint egy órát Budapestig.

De késett.

A helyi fő médium szavaival köszönök el én is. Viszlát, jövőre.