Új Nemzedék - Minden ideköt-címmel egész estés szélesvásznú alternatív valóságot forgat a Kormány, ennek az ambiciózus képzeletbeli filmprojektnek a trélere került most fel a Youtube-ra.

A film megrendelőjeként a Nemzeti Erőforrás- és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium van feltüntetve, és az új médiatörvény adta lehetőségekkel élve, még termékelhelyezés - a Regeneráció nevű kormányzati karrierprogram plakátja - is megtalálható a filmben.

Spanyolország történelmében nagy hagyománya van a megosztottságnak. Mi ebből Magyarországról nem sokat tudunk (mint ahogy általában keveset mindarról, ami az ország határain kívül történik, nehogy véletlenül nagyobb összefüggésekben tudjuk értelmezni saját valóságunkat), de azért talán még feldereng a gimis történelemkönyvből a Reconquista 800 éve, ami a keresztény királyságoknak kellett ahhoz, hogy visszafoglalják a félszigetet az móroktól, vagy a véres polgárháború, amiben a hadsereg és a fasiszta Falange leverte az anarchista káoszba süllyedt köztársaságot.

Azóta persze sok minden történt, amiből tanulhatnánk a spanyoloktól...

Izgalmas feladatra vállalkozott egy Brendan Powell Smith nevű Lego-rajongó. Az alkotó úgy tűnik kellő elhivatottsággal, és szabadidővel rendelkezik, ugyanis The Brick Testament néven elkészítette Lego-elemekből, egyfajta képregényként szinte a teljes Bibliát.

A dél-afrikai Nando vicces szpottal állt elő twitteres nyereményjátékának népszerűsítésére. A képsorokon Mugabe elnök hancúrozik önfeledten ex-diktátorokkal, Kadhafi aranyozott vízüzemű AK-47-el lövöldözik rá, Szaddámmal angyalkázik a homokban, Idi Aminnal pedig a Titanic híres jelenetét reprodukálják egy tankon állva. 

A kampány lényege, hogy Twitteren #Mealfor6 taggel ellátott üzenetet küldjünk, amiben megnevezzük azt az öt élő vagy már halott embert, akivel szívesen vacsoráznánk együtt. Három szerencsést sorsolnak ki, akiket vendégül lát a Nando's egy hatfős vacsorára.

Mára a cipő, a póló és a baseballsapka szinte annyira fontos hirdetési felületekké váltak, mint a klasszikus platformok. Hiszen az emberek önként hordják, sőt megveszik azokat. Miért ne lehetne kombinálni azokat a Superman jellel, Che Guevara arcképpel, Coca-cola logóval – melyek mind-mind a modern világ ikonjaivá váltak.

Ezeket szinte mindenki ismeri, így viselői egymásra is régi ismerősként eszmélnek rá. És az sem mellékes, hogy néha tényleg annyira jó egy-egy kedvelt termék dizájnja, hogy csak azért is hordják, mert jól néz ki – még ha a termék nem is szívük csücske. Ilyen például a Coca-Cola logója is.

1400 pályázat közül a legjobbak közé választották be a magyar imázsfilmet egy nemzetközi turisztikai fesztiválon. A Kreatív Online-on közzétettük a nyertes hazai és a Grand Prix-vel díjazott mexikói filmet, de a Szívlapáton bővítjük a sort, és mind a kilenc díjazott szpotot megmutatjuk.

Mexikó

Ausztria két filmmel

Lengyelország szintén két filmmel (sajnos nem találtuk meg angolul)

Ez viszont angolul 

Svédország

Magyarország

Dánia

 A legjobb ökoturisztikai filmet a szerbek készítették

A torontói Jonh St. a reklámipar változásait figyelembe véve elindította a világ első macskavideó-divízióját. Szerintük senki nem akar már reklámokat nézni, de cicavideókat igen. 

Hogy a catvertising az ügynökség új iránya, vagy egy remek önpromó, nem tudjuk. Mindkettő tetszik, és lehet, hogy a Kreatívnál dolgozó Sosi kénytelen lesz egy cicával megbarátkozni. 

Az Adverblog is rátalált a John St. szpotra, majd frissítették a posztot azzal az infóval, hogy a Kittywood Studios indított először hasonló szolgáltatást. 

Egy csomó vicces teatojást találtunk a neten keresgélve. A dinó, a polip, a robot, vagy a cápa gyomrába rejtett teafű vidámabbá varázsolhatja az előttünk álló sok és hosszú téli estét. 

Találtunk filtertartós bögrét azoknak, akik macerásnak találják a szálas teát.

És izzadhatnak nők és férfiak is a csészénkben. 

Gyakornokunk, Benedek Csanád vendégposztja.

„Bánatomat dalban mondom el, Elrejteni, érzem, nem lehet.” Igen, elvileg ez a feladata bármilyen önkifejezésnek – zenének, dalnak, versnek – hogy elmondjuk benne vágyainkat, félelmeinket, és ezzel egyúttal fel is tudjuk azokat kicsit oldani. Zámbó Jimmy slágerét felhasználva érdemes észrevenni egy tendenciát, hogy egyre több fiatal előadó termékekben, márkákon keresztül fogalmazza meg magvas vagy magvaváló mondanivalóját a világ számára. Nem a mostanában sokat emlegetett szponzorációra, és termékelhelyezésre gondolok (lásd Run-DMC: My Adidas, Bukowski/Levi’s Go forth, vagy a klasszikus The Who - Heinz beans), és nem is a nagybetűs művészek kulturális homokozójára, a reklámokkal, márkákkal (Negativeland: dispepsi), hanem arra, hogy sokan őszintén ezt a formáját választják annak, hogy mondjanak valamit a világról.