"Nálunk van az unióban az egyik legszigorúbb reklámszabályozas" - hallom otthon mindenhonnan, aztán most meg kiderül: az osztrák szakmabeliek is szó szerint ugyanezt hangoztatják.

Leginkább az "Európában egyedülálló és növekedés-ellenes" reklámadón (2000. június 1. óta minden, harmadik fél közreműködésével szerzett reklámbevétel után 5%) és a most parlament előtt álló (a nem osztrák gyártású filmek után fizetendő) ún. tartalomadón vannak kiakadva, amit jogtalan büntetőadóként élnek meg. A szigorításokat könnyen indokoljuk az uniós direktivák átvételével, de épp most mondja egy pódiumbeszélgetésen (a bécsi Médiavásáron) Dominic Lyle, az EACA (European Association of Communication Agencies) elnöke, hogy igazából az EU korántsem olyan szigorú, mint a nemzeti törvények.

Brüsszelben - azt mondja - éppen lélegzetvételnyi szünet van: az egészségre káros élemiszerek reklámozása tekintetében 2010-ig nem lesznek új törvények, az alkohol reklámozásával kapcsolatban 1-2 éven belül várható valami egységes szabályozás, az autóreklámoknál meg majd novemberben dől el, hogy teljesülnek-e a zöldszervezetek követelései, és valóban minden médiumban a reklámfelület 20 százalékában, a főszöveggel egyforma betűnagysággal fel kell-e tüntetni a kocsi CO2-kibocsátását és benzinfogyasztását.A megoldás egyébként Lyle szerint egyértelműen az önszabályozas: nem helyettesíti ugyan a törvényeket, de minél erősebb, annál nagyobb az esélye, hogy a jogalkotók nem szigorítanak a törvényeken. Mellesleg megjegyzi: erre a volt szocialista országokban kevesebb az esély, mert itt az önszabalyozasnak nincs hagyománya. Na tessék, már megint hátrányban vagyunk.

Erre egyébként Gerald Grünberger, az Osztrák Újságok Szövetsége (VÖZ) vezetőjének volt egy frappáns megjegyzése: az önszabályozáshoz pénz kell a médiumoknak, a pénz pedig nagyrészt a reklámokból jön. Ha pedig tiltják, akkor bezárult az ördögi kör.