Kell-e egy vállalatnak házon belül, a saját dolgozóinak kommunikálnia, kell-e a márkát befelé is építeni? Mindenképp, derült ki az első marketinges szekcióülésen, és nem csak azért, hogy ne nézzen ki hülyén, hogy a dolgozók mást mondanak a cégről, amikor a gyereket leviszik a játszótérre vagy a sportpályán, mint amit a cég magáról mond a reklámjaiban, de mérhető hatása van a termelékenységben is.

Juhász László a Boston Consultingtól a Brókerarcok toborzós jelenetén mutatta be az employer/employee brandinget, a példa, bár nem túl szimpatikus, de jó: a vállalat elmondja a jelentkezőknek, hogy mit várhatnak, és egyből ki is rostálja a nem megfelelőket. A belső branding értéke szerinte nagyon jól látható olyan cégeknél, mint a Google, bár itt is vigyázni kell: próbálja csak meg valaki elérni ugyanazt pl. a MÁV-nál. Később a l’orealos Nemes László is azt emelte ki, hogy az e.p. a potenciális munkavállalóknak is szól, és különösen fontos ott, ahol nagy a harc a tehetséges újoncokért.

Szelecki Zsófia a Hewitt Legjobb Munkahely-felmérését ismertette, őszerinte a belső branding legfőbb értelme az, hogy az a munkavállaló, aki elkötelezett, egyszerűen jobban fog teljesíteni. Érdekesség, hogy az alkalmazottaknak nem a fizetés a legfőbb kritérium ahhoz, hogy elkötelezettek legyenek egy cég iránt (ez fontosabb, mint az elégedettség: az elkötelezett ember hajlandó extra erőforrásokat mozgósítani), hanem például az erkölcsi elismerés, hogy figyelembe veszik-e a véleményét, hogy milyen a munkakörnyezet vagy hogy vannak-e a munkájában kihívások.

Szetey Gábor Madridból jelentkezett be telefonon, őt arról kérdezte a szekcióvezető Simon András, hogy lehetséges lenne-e mindezt a közigazgatásban megvalósítani. Szetey szerint nyugati példák azt mutatják, hogy ez lehetséges, sőt üdvös, de államtitkári tapasztalatai szerint Magyarországon nagyon nehezen lehetne csak átvihető.