Hali,

Bár jómagam nem vetem részt, de a posztban leírtakhoz hasonló élményeket osztott meg velem egyik kedves ismerősöm.

Mindezek tükrében kissé átértékelődnek az olyan "nagyotmondások", minthogy "hazánk tudás- és kreatívpotenciálja magas, csupán a tudás menedzselésével van a baj", vagy az "ötlet ami konvertiblis valutánk", vagy "a kreativitás a mi legfőbb társadalmi értékünk".

Úgy látszik, hogy a hazai ötletkomadósok időkényszer alatt képtelenek mobilizálni azt a bizonyos kreatív potenciált.???????


p.s.: a nemzetközi reklámtermés tartalmaz néhány kimagasló kreációt a Durex-szel kapcsolatban, meg ha jól emlékszem itthon is született figyelemfelkeltő alkotás. Hogy sikerült eljztni a buzikig???

:))

Az első felvonást láttam az öklözőzsírig, majd az egri bikavérest a japán poszterig, ami ugyan a helyszínen elismerést aratott, de én szeretném megjegyezni, hogy a legeslegelcsépeltebb megoldás a japán zászló, na mindegy, ebbe belefért.

A limerickfaragás szánalmas volt. Megjegyezném, hogy bár a rímfaragásnak nincs túl sok köze a kommunikációhoz, a részvevők bebizonyították, hogy nyelvi lelemény tekintetében, hogy is mondjam, siralmasan állnak.

Kik ezek az emberek amúgy? Tényleg beleszólásuk van több millió emberhez intézett üzenetekbe? Ha a kommunikációs szakemberek felelősségéről van szó, ezekre az emberekre kell gondolni vagy a főnökeikre?

Gratuláció! Gratuláció! Gratuláció!

MIcsoda szakmai hozzáértéssel sikerült megfogni a beszélgetések lényegét és ezt dupla piros vonallal kiemelni!!! Csak nem a KREATÍV újságírójának tetszik lenni?
Akkor minden bizonnyal hitelt érdemlő az a megállapítás, hogy a nézők közül öklözőzsírral provokáló Erdélyi Zsolt beszéljen inkább egy üres papíról. Kétségtelen, képességei alapján akár napokat is el tudna tölteni ezzel, de biztosan ez volt a cél? Vagy azt nem sikerült elkapni, hogy mi is volt itt a feladat? Nyilván jobban érthető a ppt prezentáció.

Vagy túl obszcén volt? Az a 20 ember, aki ott maradt méltán irult-pirult, hogy mégis csak fúj, hogy ők még ezt élvezik is, bár közülük csak talán egy ismeri milyen speckó síkosítóról is van szó... és ez megint csak nem lényeg.

Egy mocsok nagy hiba volt az egészben! Még több kreatív koponya kellett volna, hogy jobban rá tudjon világítani a lényegre. Bár egyeseknek az is kevés lenne...

Kollégáim az Úrban!

Az az érzésem, ez már tényleg a vég kezdete!
Mármint, amivé a reklámszakma mára lett, s aminek az itteni jelentések alapján (nem lehetek ott...) a konferencia tűnik. Az ottani törénések valószínűleg a mai létforma kicsúcsosodásai.
Ezzel együtt, szerintem ne vitassuk el legalább a jó szándékot senkitől: a konferencia szervezőtől, a színpadra felülő kreatívtól, meg az újságírótól se!

Szóval, érdekelne heartattack kolléga, hogy mondani is akartál itt valamit, vagy csupán dühöngsz, hogy indulatokat gerjessz??? Őszintén kíváncsi lennék arra is, hogy Te hoygan láttad ugyanezt. Amíg ez nincs ide kitéve, addig bizony a Kreatív újságírójának látásmódja a mérvadó.

Tehát ne perlekedjünk, hanem mondjunk véleményt egymás hasznára, abból születik a közös haszon. Megismétlem, én nem vagyok ott, tehát érdeklődéssel, nyitott lélekkel, pozitív befogadói attitűddel, meg számos más ilyennel várok minden "nézőpont-megnyilvánulást". Azt is mondhatnám, esetünkben én (meg még néhány "konferenciakerülő") vagyok a "véleményvezérek által befolyásolható fogyasztó". Nosza, harcoljatok értem...okosságokkal.
Ha Te is csupán "öklözőzsírral sikosított" ököllel árnyékboxolsz, akkor az is a vég kezdetének része..

Na én egyike voltam azon kis csapatnak, aki végigülte elejétől a végéig ezt a szekciót. A reggelinél ma, az átalam nagyrabecsült Kaszás Gyurival elmélkedtünk pont ezen.
A véleményem nagyjából amit Balázs fent leírt, de szeretném még kiegészíteni:
A jószándékot éreztem Halász Gyula részéről a szekcióval kapcsolatban, de valahogy a megvalósításnál ez megtorzult (tudom Gyula, a tartalmi részéért nem válalhatta a felelősséget. )

A szekció elején Kaszás György klassz kis prezentációját hallattuk, ami tartalmilag és a Gyuri előadói képességével kifejezetten élvezhető volt.

A kerekasztal-beszélgetésben elég sok ambivalenciát éreztem, valahogy az érdekes téma szárazra sikerült, és a közönség bevonása a beszélgetésbe elmaradt... a végén volt azt hiszem másfél kérdés

na a kreatív versenyről: ha ez a mai magyar kreatív keresztmetszet szégyelhetjük magunkat... minden igyekezet ellenére gyenge és kritikán aluli volt nem illett az ADCH-hoz.
A Titanikon semmit nem tudtam nevetni, de reklámnak is vacak volt. A Bikavér Gáborék kivitelezésében nem értetem, miért akarjuk a bort nipponosítani? Nekem az orosz tetszett ha már választani kellett volna. A "HUGYOZÓ" sramli meg a vég kezdete...
A reklámok készítése erőltetett ötlettelen valami lett ami ráadásul, ahogy Balázs is írta "Miért? Miért? Miért?"
az interakció kedvéért a közönségnek kellett terméket javasolni: Superman ránkerőltetett öklözőzsírjától nem hallották, amikor kértem őket készítsenek kreatív mosóporreklámot.
A Gosztonyi Csaba által javasolt nyakkendőtű is borzasutóan nagy kihívás volt (ami meg sem nézett aztán Csaba :(
És a tragédia kicsúcsosodása a öklözőzsír-vazelin használatára felkérő az emberi tetstrészekbe banánt és pezsgősüveget, majd poroltót dugdosó unatkozó házaspár...
Kár érted ADCH

Az ADCH szekciójának említett része, már a program kiírásban is egy játéknak volt meghirdetve. Komolyan venni, hát, enyhény szólva is hiba.
Csak halkan jegyzem meg, hogy ennek a blognak is az a neve, hogy játszóblog...
Egyébként meg felnőtt, ivarérett választópolgárok vagyunk, akik el tudják dönteni, hogy játszani szeretnének, vagy komoly "bizniszpépétét" néznének.Ezért vannak ajtók a termek elején.
A kibicekre meg az a jellemző, hogy úgy mennek ki egy ajtón, hogy be sem jöttek...
Inkább mosolyogjunk. Az jó. Most leginkább magunkon...

Csótilaci lelki üdvéért

Kétségtelen első lendületű felindultságból mennydörögtem, és pont a nézőponttal volt a legnagyobb bajom. Az én naív elképzelésem szerint a szakma nevét viselő médiumnak kellene pont egy "kreatívabb" szemléletet képviselnie és nem bulvár stílusban huzogatni ki a szavakat a szövegkörnyezetből. Még akkor is, ha maga az előadás/ tartalom nem tetszett. Szerintem a kettő szétválasztható.

Jelen eseten túllépve (szerintem már nem lehett több zsírt lehúzni róla) sajnálattal három reklám nemzedék harcol a konszenzus helyett. Az "öregek" (a legmélyebb tisztelettel) a sok tízéves tapasztalatot a mai napig ugyanazokban a prezentációkban adják elő. Tőlük valóban sokat tanulhatunk, de ez a prezentálós, "olyan mintha fejlődnénk a világgal" szerep nem feltétlenül hasznos. Vagy nem ilyen fórumon.

A második vonal a jelen kreatívigazgatók világa (Halász, Kiskádár, Torday, Gács stb.) akik már Cannes-t is megjárták, és több Golden Drumot is nyertek most pontosan látják, hogy merre tart a világ, és már a fejükben is meg van a tapasztalat, próbálkoznak, hogy ez a silányuló reklámfelhozatal ügyféltől, accounttól és minden egyéb kifogástól függetlenül másfele forduljon. (Hogy a genitáliák feszegetése erre a legmegfelelőbb eszköz én is kétlem, egy dögunalom prezentációnál viszont jobb játék.)

És a harmadik nemzedék, a fiatalok, akik mindent leszaroznak és meg akarják hódítani a világot. Ez így van helyén. Csak legyen kitől tanulni még...

Hosszúra nyúlva, szarozzunk, de mellette javasoljunk is, ha már mi akarjuk pörgetni a világot.

Nos, így már kezdek "veled lenni" heartattack Kolléga!
Szerintem is a megoldás kulcs: többett kellene beszélgetnünk (és ez ittt most nem az ismert, sikeres reklámszlogen...).
Mondom, többet kellene beszélgetnünk, és nemcsak konferenciákon, hanem a szakmai hétköznapokban is.
Van abban igazságod, hogy három korosztály, háromfelé húz... ...ez meg majd "szétrepedéshez" vezet. Ráadásul mindegyik saját megát éli meg "csúcs"-nak.
Azt gondolom ideje elővenni a mindig hatásos "egymás iránti türelmet", levetkőzni a kialakult előítéleteket, és komolyan figyelni arra, mit is mond a másik. Még akkor is türelmes figyelemmel hallgatni, ha más korosztály béli. Ez mindhárom csoportra vonatkozik: az "öregeknek" sem kizárólag az "észosztás" a feladatuk...(ha a "sztáröregek" is gyakran vissza(le)merülnének a napi gyakorlati munkákába, akkor átélhetnék, milyen az, együtt gondolkodni a tehetséges fiatalokkal. És észrevétlenül tanulni lehetne egymástól, és észrevétlenül valódi, intimközelségű, tartalmas embrei/szakmai PÉLDAKÉPEKké válhatnánk egymás számára. De ez csakis akkor működik, ha együtt húzzuk az evezőt, és mindőnknek egyformán kérgesedik a tenyere. Enélkül az "öreg" valóban "belegyöpösödik" a pépéptébe (ami jóesetben maga csinál meg, de halottam már olyat is hogy " a kollégáim készítették elő nekem, jaj annyi volt benne a hiba..."), a fiatal meg joggal kiröhögi!
Tehát szerintem a legtutibb együtt maradni kortól függetlenül a napi munkában. Aki "felzárkózik" az elefántcsont toronyba és csak "szakmai vezető, azaz ász lesz", menthetetlenül elidegenedik, és rövidesen "félt" és nem "tisztelt" bálvány lesz (tán nem véletlen, hogy a magyar népnyelv a kártyában az ászt 'disznó'-nak mondja...). Az igazi Mester együtt gyalogol mezítláb a Tanítványaival, és ilyen is marad (még ha keresztre feszítik is érte). Más analógiával (a pluralitás végett): a keleti bölcs guruk is tanítványaik közt a földön ülve, a porba rajzolva adnak át genációkon át, tömegeknek örök bölcsességeket, a legritkábban találod őket nemzetközi "sztárpódiumokon". Megjegyzem, az efajta "öregek" lehet, hogy még pépéptét sem használnak: csak rajzolnak a porba, A fiatal meg, ha gondolata támad, belerajzolhat az ő ábrájába, és máris együtt alkotnak tovább, mindenki okulására... (10-20-30 éve, akkori munkehelyemen, a Hungexponál így "beszélgettek" a kiállítástervező-építész (ma kreatív-designer :-)) ) kollégák: egy négyzethálós papírlapon "egymásba belefirkálvaszakmaivitatkozva", kiagyalták a jobbnál jobb, egyszersmind FUNKCIONÁLISAN IS MŰKÖDŐ, MŰSZAKILAG IS LÉTREHOZHATÓ látványötleteket (hej, ha pénz is lett volna az igazi megvalósulásra!!!), ezenközben ELFOGADTÁK,MEGKEDVELTÉK ÉS TISZTELNI kezdték egymást és jó pap módjára "holtig tanultak" egymástól: fiatal az öregtől emberi/szakmai böcsességet, öreg a fiataltól naprakész új ismereteket! Mindenkinek jó volt, és nem kellett "csapatépítő, meg szakmai tréningekre, tanácsadókra" költeni a büdzsét (mert nem is volt ,s ez lehet, hogy így nézve előny...) Folyománya: egy-egy születésnap, névnap nem "meghívásos party" volt, hanem saját magunk által kitalált és kivitelezett " ajándék-event-fiesta", amely esetenként "felbolygatta" az egész vásárterületet, és a "műsorban" mindenki benne volt! Így éltünk, együtt,csapatban, 20 évestől nyugdíjasig.
Ugyanígy lehet ma is! Tedd félre a "világi kütyüket", merj belenézni "kortalanul" a partnered szemébe, tiszteld meg azzal, hogy intelligensen, türelmesen őszinte vagy hozzá, fogadd el, hogy ő is az veled és akkkor, de csakis akkor, tudtok "beszélgetni".
Én a magam életéből tudom, hogy beszélgetve a leghatékonyabb, minden pépéténél, de még az "ultraszupermultiultimatemegagigadigitáluniverzális" csodacuccoknál is jobban működik az "együttélés" és -alkotás. Mert minden apró rezdülést előre tisztázunk, mindenki ugyanazt érti rajta, és utólag nem kell javítgatni. Nincs egymásban "bűnbakkereső" szemrehányás, és csapat lesz a csapat...
És még valami nagyon fontos: ne csak az "ügyeletes sztár"-okra figyeljünk (akár öreg, akár közép, akár fiatal...), halljuk meg, mit súgnak csöndben a nem annyira "nyomulósak". Tán az sem véletlen, hogy ők manapság úgy elcsöndesedtek... Az is lehet, hogy nincsenek is csöndben, csak (velem ellentétben) tömörem, velősen mondják, s hangjuk ezért vész el a "zajban"!
Szerintem ez nem nagy tudomány, pofon egyszerű, csupán tenni kell, nem gyanakodva méregetni a szembe jövőt...

Idealisztikus, de kezdjük el. Te ott én itt.

A lap tetejét meg felejtsük el, mert szart sem ér.

Ez a beszéd! Hajrá!
Tudom, hogy idealisztikus, de nálam eddig működött, bár kell hozzá némi kitartás...
Ahogy mondják, "per szaldó" eddig nem csalódtam az emberekben (persze mindig van "konkoly a búzában", de ha ezt előre tudjuk, nem okoz meglepetést, ha szét kell válogatni.
Tehát, én "itt" optimista vagyok, és ha Ti is "ott" láttok ebben fantáziát, akkor van még remény... (legfeljebb ő lesz az utolsó elhalálozó...)
És most munkára fel, zengjen a munkadal... ("Zengjen a dalunk pajtás... ...itt van Május Elseje, énekszó és tánc köszöntse" , de azért Éljen Május Másodika is - a la Neoprimitív /ha ez nem mondana semmit, nézz bele ebbe: www.neoprimitiv.hu Szép élmény volt 1977-ben a banda tagjának lenni.../)

Örülök, hogy ide lyukadtunk ki, már megérte hülyét csinálni magamból. További jó munkát mindenkinek.

Érdekes olvasmány jelent meg a Kreatívon Halász Gyulával interjú, érdemes elolvasni.
nagyon sok mindenel egyetérek Gyulával,
"Mit tesztek annak érdekében, hogy a nyafogás, a keserű hangulat mérséklődjön?
Rosszkedvűen nem lehet szórakoztató kreatív dolgokat előállítani. Elkövettünk egy óriási hibát: az ötleteknek nincsen ára, a kreativitás nincs beárazva, így nincs igazi értéke" abszolút igaz. És ne érts félre minket Gyula, itt valóban elhangzott a szekcióval kapcsolatos negatív kritika, de ha átolvasod lárhatod, hogy nem a kezdeményezést akartuk megkérdőjelezni, hanem hogy arra gondoltak a kedves kollégák, hogy egy köremil elég nekik ahhoz, hogy valami produktumot letegyenek egy konferenciaközönségnek, mert majd imprózunk....