Eheti válogatásunk alkalmából nem szeretnénk belemenni abba, hogy a dzsesszt ide-oda definiálgassuk, tessék csak elfogadni, hogy ez is egyfajta jazz. További információért pedig Vályi Gábort lehet kérdezni. Valamikor tíz éve a Jazzanováék kitalálták, hogy van újdzsessz, korábban meg Phil Asher azt, hogy van jazz in the house. E vonal mentén iparkodtunk összegyűjteni a heti ötöst, de nem kizárt, hogy lesz még folytatása. Azzal indítunk, hogy nem fért be Saint Germain, Dimitri From Paris (csak félig), a Gabin, a Jazzanova, a Rainer Trüby Trio, Nicola Conte, Kyoto Jazz Massive, Mr. Scruff, Nuspirit of Helsinki, meg úgy en bloc az egész egykori nujazz világválogatott kimaradt. Vannak helyettük ők.

Llorca feat. Nicole Graham - Indigo Blues

Ludovic Llorcát azért kellett mindenképp betenni, mert kell a sláger. Igazából neki is a kimaradók névsorát illene erősítenie, de ez akkora floorfiller, és annyira nem volt még soha relámzene, hogy ideje rá felhívnunk a figyelmet.

Byron Foxx - Everybody Loves The Bongo

Byron Foxx, ha valaki nem tudná, méltán elismerés nélkül irogatta közepesnél gyengébb house zenéit addig, amíg úgy nem döntött, hogy régi jazz klasszikusokat kezd el interpretálni. Kisterű vidámautókhoz ajánlható ez a zene.

Adonis - We Are Rocking Down The House (Basement Jaxx Rockin' Down Tha Hauz Mix)

Az acid istenei annak idején elég jó sorban tartották Michael Smith-t addig, amíg az acid nem kezdett el nagyon ciki lenni. Manapság nem annyira kínos újra acid-house-t hallgatni, mi mégis Adonis egy őskövületének príma Basement Jaxx remixét ajánljuk 1997-ből. Bugyborékolás nélkül.

Linkwood Family - Pieces of Mind

Oké, nem szép dolog egy aktuális kedvencet promotálni, mert senkit nem érdekel, hogy kinek mi a kedvence, de ez akkor is idekívánkozik. Nagyon lusta zene, nyári, vasárnapi wellnessérzés a háztetőn, és egy jéghideg Fanta.

Stetsasonic - Talkin' All That Jazz (Dimitri From Paris Mix)

A zenetörténet egyik paradigmatikus alapdarabja és a kritikai kultúrakutatók kedvence, mert három színtérre is egyszerre hatott. Lonnie Liston Smith eredeti Expansions jazzfunk alapvetését a Stetsasonic állította a hip-hop sarokkövévé a '80-as évek végén, hogy aztán a '90-es évek alkonyán Dimitri From Paris készítsen belőle tánczenét. Nagyon fontos.

Előző heti szavazásunkat nyerte: Herbert - The Audience. Szavazzon most is!