Képünk illusztráció

Magyarországon nem a Mikulás hozza az ajándékot, úgyhogy szedjétek össze magatokat, és csináljatok jézuskás kampányt/videót/üdvözlőkártyát!

Őszintén rajongok a globalizációért, és elnézve a 86-os busz utazóközönségét, biztos vagyok benne, hogy ha zárva tartanánk a határt, még mindig nyereg alatt puhítanánk a húst, és egy Videoton Orion Videoton tévé lenne a legérdekesebb dolog az országban.

De ez akkor sem magyarázat arra, hogy hogyan sikerült az utóbbi években teljes magyar kommunikációs szakma együttműködésével/asszisztálásával Magyarországon is a Mikulást megtenni a karácsony sztárjává. A karácsonyi ajándékokat nem a Mikulás hozza. A Mikulás csokit hoz hatodikán. Az ajándékokat a Jézuska hozza.

A Coca-Colának lehet mikulásozni, mert ők amerikaiak, és a márka lényege, hogy rohadtul amerikai legyen, ahogy csípi a torkunkat. De a többieknek nem lehet, mert azt jelenti: „nem tudjuk, melyik országban vagyunk”, vagy „tudjuk, de szarunk rátok, csak cserélgetjük a headline-t a globális printeken”. Az, hogy a magyar vizuális tömegkultúrából nem nagyon tudunk felhozni példákat az igazi főszereplő ábrázolására, nem mentség (sokkal inkább lehetőség, lehetne vele kezdeni akármit).

A kommerek már elmentek, és senkit nem fog lekaszabolni a katolikus egyház és nem fog megnyílni az ég, ha a karácsonyi üdvözlőlapokon, viccesvideókon és 1/1-es hirdetéseken végre lesz valaki annyira tökös, hogy végre ismét összekösse a Jézuskát az ünneppel. Ettől még nem fogják táncoló Kisjézusokkal dekorálni a plázákat, és ha mégis, hát még az is jobb lesz ennél a magyaridegen mikulásos-plazmatévés köcsögségnél.

Cserébe ünnepélyesen megígérem, hogy az első reklámügynökségnek, amelyik megteszi, a következő bármilyen hírét indokolatlan figyelemben fogjuk részesíteni a Kreatív Online-on, és még akkor is vezető anyagként fog futni két hétig, ha csak a recepciós csaj barátja adaptált egy nemzetközi printet, ami kelet-magyarországi gyerekmagazinokban fut.