Hogy ne maradjunk le a köszönés helyett is egyből iPhone-okat és laptopokat villantó geek community mögött, élő tudósításra készültem az egyes nézetek szerint Web 2.0 Symposium, más szögből nézve Barcamp Budapest névre hallgató kockafesztiválról. (De tényleg: a holland vezérgeek – programfüzet szerint viszonylag erős lufiszagot árasztó – nyitóelőadását is csak azért késtem le, hogy Közép-Európa egyetlen megmaradt IBM laptopjára feltornásszam a mobilnethez szükséges szoftvereket.)

Az élőzés viszont egyáltalán nem jött össze, aminek több oka is van. Az egyik, hogy a kockáknak és a kockaiparnak kitalált rendezvényen összesen három konnektort láttam, és mindet ugyanabban az egész napra lefoglalt elosztóban. A másik pedig, hogy a Barcamp programja annyira keszekusza és egymásba lógó volt, hogy a Sziget ahhoz képest egy ütközések nélküli, lineáris operafesztivál. A program közönségszavazatok alapján állt össze, a három különböző helyszínen futó előadások pedig akkor is egymásba lógtak volna, ha nem csúsznak szigorúan eltérő ütemben, mint ahogy de.

De a Barcamp nem csak ettől volt furcsa.

Fő- és névszponzorként mögötte állt a Microsoft, a T-csoport és azon belül az Origo, miközben inkább csak érzéseim vannak arról, ki és miért szervezte az egészet (alulról jövő, de a Gerbeaud-házba belenőtt és boldogan bemárkázott dologról van szó, ha jól értem). Így történhetett meg, hogy a konferenciákon kötelező nyakbalógó izé tartószalagján egy darab logó nem volt, pedig meg voltam róla győződve, hogy egyszínű barnában ilyet már csak elvből sem gyártanak sehol. És így konferálhatott például egész nap a főteremben Karafiáth Orsolya rétegceleb-költőnő, akinek olyan nagyon sok köze van a web-akárhányhoz, hogy kis túlzással még azt is papírról olvassa, hogy T-Home.

Ehhez képest az esetek legalább felében tök jó, non-geek nézők (így például egyszemélyes stábunk) számára is élvezhető dolgok sültek ki az egészből: nettó programozási kérdések helyett gazdasági, szervezési dolgok; kódépítők helyett kutatók;  buzzwordök helyett többnyire gyakorlatias kérdések.

A következő előadásokba, beszélgetésekbe sikerült értelmezhető mértékben belelátni az ambiciózus nekifutás (a terv kétszer ennyi volt) után:

A gazdasági válság internetpiaci hatásai
Indexes (Vaszily Miklós - CEMP), Origós (Fischer András – [origo], iWiW, Videa) és Sanomás (Gerentsér Imre) vendégek voltak, illetve Kiss Emőke a Porsche Hungáriától és Bauer András a Corvinus marketingtanszékének éléről. Erről a szekcióról a jelentősége okán részletesen is írtunk a Kreatív Online-on, itt olvasható, a lényeg az, hogy a nagyok nem aggódnak, és kis kormányzással ki szeretnék húzni lábon.

Annak viszont hadd örüljek külön itt, hogy helyettünk egy hirdető mondta ki, hogy az eddig használt online kreatívok csak annyira kreatívak és interaktívak, amennyire muszáj ahhoz, hogy használni lehessen rájuk ezeket a szavakat, és messze nem annyira, mint amennyire lehetnének.

Frissítés (12:44): végre más is írt rajtunk kívül, a Webisztánon is ugyanerről a szekcióról, illetve a Blogteres Miskolczy Csaba reakciójáról van szó és vélemény.

Keresőmarketing kerekasztal
Egy délután ötre helyezett keresőmarketing kerekasztaltól sajnos viszonylag nehéz izgalomba jönni, de ettől még hallottam egy jó teóriát arra, mitől lehet az, hogy a hasonló fejlettségű-penetrációjú környékbeli piacokhoz képest is alacsony a keresőhirdetések aránya Magyarországon: az egyik kerekasztalozó szerint amiatt, hogy nálunk matekos, algoritmusbarát geekek helyett széplelkű bölcsészek építették az első webes killer oldalakat, azaz a szolgáltatások és áruházak helyett a kontent futott fel (lásd iNteRNeTTo).

Netkutató-kerekasztalbeszélgetés:
Key érdekesebb factek:

• A blogolvasók egyharmada keresőkből téved oda (ha jól rekonstruálom a jegyzeteimet, ez NRC-adat)
• A gyakori blogolók között 58/42 a férfi/nő arány (NRC)
• A blogot olvasók fele havi egy-kétszer olvas csak blogot, ennek a csoportnak a nagyobb része nő (NRC)
• Az internetező huszonéves fiúk sportra, játékokra és autós szájtokra hajtanak, a lányok felelősségteljesebbek: tanulós oldalakkal kezdik, utazás-, állás-, ingatlan- és női oldalakkal folytatják (ez már Szonda/Gemius – erről felrakok majd néhány diát, amint kinyerem őket a mobilomból)
• A huszonéves fiúk az olyan praktikus oldalakat sem látogatják hülyére, mint mondjuk a BKV-menetrend 

A Web2 gazdasági igazolása – létezik vagy mítosz?

A Csiszár Dénes, a Microsoft tanácsadója moderálta workshopon zavarbaejtően sokszor hangzottak el olyan hárombetűs rövidítések, mint a CFO meg a ROI, de ettől még kiderült, hogy az „Igazolható-e gazdasági úton az, hogy van ez a webkettő dolog” kérdésre az a válasz, hogy „Elméletileg igen, de nem annyira nagyon”.

Tanulságosabb részletek:

• Csiszár arról beszélt, ő úgy mérné a különböző – üzleti célra használt – webkettes ezmegazok hatékonyságát, hogy hozza-e ugyanazokat az átkattintásokat, mint egy egyéb marketingeszköz hozná.
• Az egyik marketinges irányból érkezett hallgató szerint viszont ez nem elég: az ott töltött időnek, a visszatérő látogatók számának is számítania kéne, valaki pedig a termékismertséget és az elfogadottság növelését is bedobta.
• Bártházi Benedict András (iWiW) erre elismerte, hogy náluk még csak megjelenést és látogatókat mérnek, eltöltött időt és egyéb hívságokat egyelőre például nem,
• Dobó Mátyás (Doransky) pedig azt az ettől nem függetlenül dolgot fejtette ki, hogy ezeket az alapnál precízebb mérőszámokat egyelőre nem is használják az itthoni online hirdetési piacon.
• Előjött egy beszédes példa is: Csiszár Dénes azt hozta fel, hogy egy külföldi online Mars-kampány, amivel csokit lehetett nyerni, az első nap 75 ezer embert hozott, ezért a játéknak le is kellett állnia, mert nem volt elég Mars a raktárban.
• Az Ismeretlen Marketinges Hölgy szerint viszont az a 75 ezer név, amely egy nap alatt önkéntesen beérkezik, olyan is: a csokifanek töredéke valóban használható adat, úgyhogy nem mindenvivő a dolog.

Appvertising (reklám a közösségi oldalakon)

Alex Poulson, az iWiW-fejlesztő Virgóval közös online projektben utazó Raygun kreatívvezetője szerencsére gyorsan leszögezte, hogy a közösségi oldalakra kilőtt, márkázott minialkalmazások nem jelentenek majd forradalmat. Viszont szerinte részei lesznek a kampányoknak, és ha jól használják, több márkaélményt lehet majd áttolni ezeken, mint a megpörgetett print hirdetésekre emlékeztető, korlátozottan interaktív bannereken.

Én ezeket láttam – aki mást is, írja kommentbe vagy linkeljen! Ha az a kérdés, jövőre is megyünk-e, hát hogyne, és akkor legalább megnyomkodjuk a Microsoft Surface-t, amit ma előbb a sortól, aztán a reménytelenségtől egyáltalán nem.