Hegyi György, a Webcsatorna tulajdonos-főszerkesztője a webes videózás elmúlt éveiről beszélt. Minden a felhasználó által feltöltött tartalmakkal kezdődött, de egyrészt ezek a videók nagyrészt nézhetetlenek, meg zavaros a dolog jogilag is, ezért a pusztán felhasználói tartalomra építő modell nem működik. A másik oldal, a tartalomgyártás viszont igen drága. Nézettséget vagy a jól eltalált rétegműsor (mint a Kettőnégy), vagy a vállalhatatlan bulvár tud hozni, de utóbbiba nem akartak belemenni. A médiavásárlók pedig nem szívesen költenek ide. A jövőkép Hegyi György szerint a recycling, professzionális tartalmak újraközlése. Így könnyen tisztázhatók a jogi viszonyok, és ezek iránt a videók iránt nagyobb is az érdeklődés. Ehhez szükséges a technológiai háttér, hiszen ezeket az anyagokat jó minőségben kell sugározni, illetve fejlett mérési, analitikus és reklámszolgáltatásokra is szükség van.

Csényi Katalin, a Sisters Project alapítója a webes és a televíziós tartalomgyártás különbségéről beszélt. A tévé 22-26 perc minimumidőben gondolkozik, a tartalom szerteágazó, a megvalósítás bonyolultabb. A webes videók 2-6 perc hosszúak, a tartalmuk koncentrált, formájuk egyszerűbb. A felbontás a weben egyelőre kisebb. Az eszköz- és szoftverigény sem akkora, illetve a rövidebb webes videókat esetén kevesebb az utómunka időigénye (a tévénél egy hasznos perc utómunka-időigénye 1-2 óra is lehet). A webre nem vonatkozik a médiatörvény, ez is megkönnyíti a munkát, azonban az internetes szereplőkkel szembeni jogérvényesítés sokkal egyszerűbb és gyorsabb.