Harmadik esténken végre úgy tűnt, lassan beindul a partyélet az egyébként partyjairól hírhedt fesztiválvárosban, lassan idecsordogálnak a résztvevők, összegyűlnek a régóta nem látott külföldi kollégák, és útjára indul a torkokon lecsorgó vodka meg whiskey. Miután kiderítettük, hogy az a néhány magyar, aki idén is bevállalja a cannes-i reklámfesztiválon való - nem olcsó - részvételt, majd csak a hét második felében érkezik, egyelőre a külföldi kreatívagyakkal próbáltunk keveredni.


A drogos jacht-partikról még nem sokmindent sikerült kiderítenünk, de addigis nagy várakozásokkal néztünk a holland fiatal kreatívok hétfői beach-partyja elébe, hiszen megérkezésünk óta izgatja a fantáziánkat a csapat fesztiválközpont előtt kiállított busza a "Fuck the crisis" szlogennel, meg tök jó kis szórólapon hirdették magukat a fesztiválközpont előtt.

A plakát:

A szórólap:

Embertömegben nem csalódtunk, a most sem kegyelmező szitáló eső ellenére azért vagy négy-ötszáz, egyre homályosabb tekintetű fiatal szépen ellepte a Waikiki Beach Club-ot, de azért inkább hasonlított egy jó kis Erasmusos bulihoz, mint a reklámszakmától elvárt puccos-fényűzéshez. Volt ugyan 7 eurós whiskey, de azt is másfél literes palackokból mérték, és volt tenger homokos parttal, de abban sem a bombázók fürdőztek pezsgőspoharakkal a kezükben, hanem piától telített fiatal kreatívok eresztették bele a felesleges folyadékot magukból. Elég korán volt már néhány, a homokban összegubódzó jajajderosszulvagyok-lány, léggömbök, a levegőbe eresztett aranyszalagocskák, és ahogy azt a kreatívoktól ismerjük: az egy főre eső sapkák száma is közelítette az egyet. Leöntöttek vodka-redbullal és annyi vaku villant, mintha csak a sztárok mulatnának. Az ígéretesen induló zene röpke két óra leforgása alatt, folyamatos, számonkénti átmenettel a trance-től a drum'n'bass-en, reggien és a hiphopon keresztül eljutott a legközhelyesebb, hallgathatatlan slágermuzsikáig (Dr. Alban meg Men at work: Land down under), ami valószínűleg a lerészegedés fázisaihoz próbált igazodni, de mi így képtelenek voltunk maradni.

A társasági rovat cannes-i különkiadásaként azért készítettük két játékos fotót is, amelyek mindegyikén elrejtettük egy-egy jól ismert magyar reklámszakember hasonmását. Íme:

(Aki hiányolná a forró cannes-i éjszakáinkról beszámoló Nights Over Cannes rovatunk 2. részét, Tartalomszolgáltatás vagy Halal címszó alatt találja)