Király Júliának tévéműsor kellene. Király Júlia a Nemzeti Bank alelnöke, és eddig egyetlenként az általam látott Reklámkonferencia-előadók közül pontosan arról beszélt, amit a cím ígért: honnan jött ez az egész válság-izé, és meddig fog még tartani?

Az első részt olyan könnyedén magyarázta el húsz perc alatt, hogy örökre megbántam, hogy nem tudtam a mobilszámát akkor, amikor körülbelül egy éve 40 oldalnyi gazdasági szakcikk átolvasása után próbáltam nagyon nagy, gyermekmesei vonalakban megérteni ugyanezt, és ugyanúgy a sírás és az őrület határán egyensúlyoztam, mint tizedik után minden fizikaórán. (MILYEN kölcsönhatás? HONNAN?) A mutatványnak ráadásul külön bájt adott, hogy a szomszéd szobából átszűrődött az ott vetített reklámfilmek zaja, így a teljes jelzálogpiaci összeomlás történetét baljós valaki-rögtön-megnyomja-a-piros-gombot háttérzenére adta elő. Egészen addig azt gondoltam, hogy ez a direkt koreográfia, amíg az elhúzódó recesszió grafikonja alá be nem úszott a szomszédból valami vidám bohóczene.

A lényeg: a GDP 6-7 százalékkal esik idén, ami pedig a reklámszakmát és a hirdetőket érinti, azzal számolhatnak, hogy a fogyasztás 7-9 százalékkal csökken. A makrogazdasági jó hír, hogy ez a növekvő megtakarítások révén javítja az egyensúlyt, a mikrogazdasági pedig az, hogy jövő ilyenkor már lehet majd értelmesen beszélni a fogyasztásösztönzés módozatairól. Addig nagy levegő, alámerülés.