Gyönyörű reklámfilmmel jött elő a klasszikus Unicum. Kár, hogy semmi köze a termékhez, és semmiféle stratégia nem látszik mögötte.
Nemcsak a reklámszakmai partjelző, hanem a nemzeti értékekért aggódó állampolgár is felordít bennem, ha szembejön bármi, ami Zwack, különösen, ha Unicum. Szívszorító és bosszantó egyszerre, hogy az egyetlen különleges töménymárka, aminek jó üvege, eléggé extrém íze és erős sztorija is van, szépen elsorvad a ragacsos kategóriatársak mellett.
A Zwacknál úgy általában is furcsa, hogy évtizedek óta mindenféle mézes-mázos, prémiumnak álcázott szeszipari mellékterméket próbálnak rátukmálni a tömegre, de az Unicum esetében végképp érthetetlen az évtizedes bénázás, amely a sorozatosan elhibázott kommunikáció mellett kitűnően látszik a „Next” névvel megáldott, műjäger bevezetésén is. Vajon tényleg komolyan gondolták, hogy gejl, citrusos cukormázzal kell megágyazni a keserű Unicumnak? És egyáltalán, tényleg annyira fontos, hogy az Unicumot mindenki szeresse?
Szépen bele kellene nyugodni, hogy az Unicum nem az a klasszikus tömegital. Az Unicum ugyanis nagyon KESERŰ. Akármennyire is szeretné a cég ezt eltitkolni ennek az italnak elsőre meglehetősen barátságtalan íze van. Keményen küzdeni kell vele, akár évtizedekig is eltarthat, mire szerelem lobban a poharat tartó ember és a pohár tartalma között. Az alkoholfogyasztással ismerkedő huszonéves generációt totálisan felesleges megpróbálni győzködni az Unicumról, mert nem fog nekik ízleni. Még akkor se, ha az aktuális reklámban a kisportolt fiatal férfiak úsznak az aszfaltban, száguldoznak a vitorlások és a lovaspólósok. Az Unicum egy klasszikus love/hate márka, amely évek óta zokogva könyörög egy klasszikus love/hate reklámért.
Attól az alapjaiban hamis és végtelenül közhelyes üzenettől nem lesz senki Unicum-fogyasztó, hogy „lásd a világ jó oldalát és érezd jól magad. Unicum. Csak pozitívan”. Azért nem mert ennek az életvezetési tanácsnak semmi kapcsolata azzal a keserű, de különleges itallal, ami a pluszos gömbben lötyög. Ahogy feltételezem a Rejtő – Korcsmáros Piszkos Fred képregény-karakterek sem hoztak tartós eladásnövekedést. És, ami ennél is fontosabb, semmit nem tettek hozzá az Unicum márka személyiségéhez. Egy egész generáció jutott el a boroskólától a Jägermeisterig úgy, hogy a legkarakteresebb magyar töményről, maximum annyit tud, hogy sörrel kombinálva viszonylag hamar el lehet jutni vele a hányásig. Az Unicum bácsi egy klasszikus, meg nem értett, enyhén alkoholista, dohányszagú, középkorú bölcsész, akit bizonyos időközönként elvisznek fodrászhoz, adnak rá fiatalos ruhákat és körbekísérik a közönség előtt, de mindig elfelejtik elmondani, miért van ott.
Ha sürgősen nem történik valami nagyon ütős kommunikációs dolog az Unicummal, a gömbüveg egyre porosabban szomorkodik majd a kocsmák polcain, meg a bárszekrények mélyén, a Next nevű valamit pedig csak erőszakos terjesztéssel lehet majd lenyomni a fiatalok torkán, de kizárólag azokon a vendéglátóhelyeken, ahonnan sikerült száműzni mindent, ami nem Zwack.
A mostani Unicum-reklám egyébként rengeteg pozitív visszajelzést hoz majd az alkotóknak és a márkatulajdonosnak is. Az emberek szeretni fogják, mert szépek a képek, jó a zene.
A produkciós cég mindent megtett ezért a filmért és feltételezem a Zwack is hajlandó volt mélyen a zsebébe nyúlni. Ha a reklámból csak a megvalósításra koncentrálunk, akkor gratuláció jár minden közreműködőnek. Nem véletlenül kapott a film díjat a Mérleg 2009. alkotói versenyen.
