Mára válogattuk össze a nagyszobában az aktuális kampányjelentést az újév első szpotjaiból – mindet nem rakjuk be, aki a semmikülönös közepesekre vágyik, megtalálja odaát. A tetejére és az aljára viszont érdemes rázoomolni: egyben látni az átlag magyar reklámtermést sosem különösen reménykeltő, de most kifejezetten elgyengültünk, mire mindet végignéztük.

Egy darab teljesen értelmezhetetlen, arcpirító szpot ugyanis mindig szokott lenni egy tucatból (legutóbb a koszbrigádos Bemutatom Tomi családom volt ilyen, ami olyan szinten volt minden ízében rossz, koncepciótól a karaktereken át a másodpercekkel félrecsúszott szinkronig, hogy az már felvetette a szándékosság gyanúját), most viszont négy ilyen is akadt. Külön-külön talán elcsúsznának, de egymás után megnézve kifejezett kábító hatásuk van – reméljük, csak azért szabadultak ilyenek nagy koncentrációban a magyar képernyőkre, mert valamiért muszáj volt december utolsó heteiben gyorsan összecseszni őket, és nem azért, mert mostantól már a fájdalommentes germán középszerűségre sem lesz pénz.

A Tahi-Tóth Bonux ügyében szerkesztőségünk megosztott, van, aki látja, mit akart mondani a művész (mondjuk szerinte is elrontotta közben). És volt amúgy meglepően jó is az első újévi kampányok között a sok szokásos ügymenet mellett, arra visszatérünk napokon belül.