"Nálunk van az unióban az egyik legszigorúbb reklámszabályozas" - hallom otthon mindenhonnan, aztán most meg kiderül: az osztrák szakmabeliek is szó szerint ugyanezt hangoztatják.

Most mondják meg, hát nem az élet a legnagyobb rendező (szerkesztő)? A tegnapi Népszabiban pont az egri reklámkonferenciáról szóló tudósítás mellé tették Uj Péter Szerdáját, amiben felszabadultan és szórakoztatóan gyalázza a tömegtermelt joghurt mellett az azt reklámozókat is: 

"Én a kapitalizmus odaadó hívének gondolom magamat, a párnám alatt Friedrich Hayek arcképével alszom, és stilizált Max Weber-alakot tetováltattam a bal mellemre, de mégis hajlamos vagyok kételkedni a rendszer épelméjűségében, amikor a tévében egy átlagos főműsoridős reklámblokk uszkve kilencven százaléka pofátlan és átlátszó hazugság. Nem csúsztatás, finom fényezés, nem információs trükközés, hanem natúr, élőflórás, válogatott hazugság." A képre kattintva vagy itt olvasható, ha valaki lemaradt volna róla.

Ugorjunk egy kicsit Egerből át a szomszédba, Bécsbe. Ma érkeztem a médiavásárra, pontosabban a szokásos évi Marketing, Reklám, Média és Kommunikáció Szakvásárra. A hangsúly majd a szolgáltatások, különösen a reklám, reklámfilm és az azzal összefüggő kreatív szolgáltatások exportján lesz, de lesz workshop az alkohol reklámozásáról is az unióban, meg panaszáradat a sok reklámkorlatozásról. Szóval izgalmasnak ígérkezik.

Slágerrádiós zeneszolgáltatásra bulizott a reklámszakma az egri reklámkonferencián. Queen, AC/DC, Tankcsapda, Kispál - ezeknél volt tömeges berohanás a nagyon hideg táncterembe. Az ingyenes alkoholt a Zwacknak, egy borháznak, és a Népszabadságnak köszönhette a nép.

"Szórakoztató kreatív alkotóverseny" - ezzel a címmel hirdetett programot a magyarországi Art Directors Club (ADCH) az egri reklámkonferencián. Fenyegetően hangzott és sajnos tényleg egy gólyatáboros szerencsétlenkedés lett belőle egyre fogyatkozó közönség előtt. A Utolsó Nagy Csapás (Öklözőzsír, színészkedés, picsa) időpontjában alig 20-an voltak a teremben.

A kávészünetben egy pankrátor és egy hoszteszcsaj hirdette a halálos összecsapást: a kék sarokban Lenkei Anikó az Allianztól, a piros sarokban Ferencz I. Szabolcs a MOL-tól, hatalmas vita várható arról, hogy vajon a marketing vagy a kommunikáció előbbrevaló egy cég életében. Nos, vita persze nem alakult ki, bármennyire is próbálkozott (egyébként nagyon szórakoztatóan) a mérkőzésvezető-moderátor, a brokernetes Gecser Ottó, végül arra jutottak, hogy helyzettől és cégtől függően vagy ez, vagy az kerül előtérbe, egyébként pedig együtt kell dolgoznia a két területnek, és az integrált kommunikáció a cél. Pedig még bedobható törölközők is voltak odakészítve.

Kell-e egy vállalatnak házon belül, a saját dolgozóinak kommunikálnia, kell-e a márkát befelé is építeni? Mindenképp, derült ki az első marketinges szekcióülésen, és nem csak azért, hogy ne nézzen ki hülyén, hogy a dolgozók mást mondanak a cégről, amikor a gyereket leviszik a játszótérre vagy a sportpályán, mint amit a cég magáról mond a reklámjaiban, de mérhető hatása van a termelékenységben is.

50 éves férfi, havi nettó jövedelme 200 ezer forint alatt van, Trabantját Suzukira tervezi cserélni, naponta iszik sört, interneten szokott fogadásokat kötni, hetente használ tusfürdőt – ez voltam én a székemre ragasztott cetli szerint a konferencia direkt marketing 2.0 szekciójában. No, nem szerepjátékba csöppentem, csupán egy kis bemutatót kaptunk arról, hogy mennyire nehéz megtalálni direkt ajánlattal azokat, akiket szeretnének elérni. A képzeletbeli cég egy pikánsnak ígérkező thaiföldi utazást próbált eladni, de bennem nem találtak volna partnerre a jövedelmem miatt, és mert nem lapozgatok erotikus lapokat (a ritka tusfürdőzés azt hiszem nem zárt volna ki…) A teremben végül vagy öten maradtak állva, szimbolizálva a célcsoportot.

Nagy nehezen sikerült megérkeznünk Egerbe, reggel egy időre lezárták az M3-ast egy baleset miatt, úgyhogy már beletörődtünk, hogy ezúttal sem érkezünk pontosan, de csúszott a program, úgyhogy íme az online közvetítés az első ülésről, melyen 15 szakember fejenként öt percben (stopperrel a kézben ülünk) beszél arról, hogy hova tűnt a szakma szexepilje. Mivel ez egy blog, az öt perceket tovább zanzásítjuk, alant tehát egy-egy mondatot olvashatnak mindenkitől.