A Kreatív Online-on tegnap megjelent, nagyon komoly és nagyon szakmai összeállításunk után most egy könnyedebb anyagot is összegyúrtunk a hétvégén véget ért Hegyalja Fesztiválról, az ottlétünkről és a márkamegjelenésekről, hasonlóan a Balaton Soundról szóló posztunkhoz.
A Szívlapáthoz méltó módon azért most is kissé szakmai szemmel igyekszünk megmutatni az ott látottakat, bár ez nem mindig sikerült maradéktalanul. Ha konklúziót kell levonni a fesztiválról, azt mondanám, hogy a márkák szempontjából majdnem ugyanaz volt, mint a tavalyi, vagy azelőtti, vagy épp az összes többi hazai fesztivál, merthogy nagy durranás nem volt itt sem (mint ahogy másutt sem). Persze tudom azt is, hogy a fesztiválozók nem a márkamegjelenések miatt fesztiváloznak.
Ami viszont mindenképp tetszett, az a nadrágra aggatható repohár, mert kifejezetten praktikus volt, továbbá a sör, mert hideg; a bor, mert – a tokaji pincékben legalábbis – finom és a csajok, mert akadtak közöttük kifejezetten csinosak is, kedves főszerkesztőim pedig éltek haltak a Malátabár éjszakai programjáért.
Akit pedig kifejezetten az egyes márkamegjelenések, és nem az efféle, vicceskedőnek szánt fotóriport érdekel, még mindig nyugodt szívvel ellátogathat a Kreatív Online-ra, ahol tényleg igen bőséges összeállítást készítettünk eme marketinges csemegékből.
Márkamegjelenések Tokaj városában. Na jó, nyilván a csajok miatt lőttem ezt a képet is.
Tokaj a legendás BAZ-megyében található, nem véletlenül főszponzor a Borsodi.
Dizájngitár a Malátabárra aggatva. A Malátabár volt az egyik legjobb helyszín amúgy, állítólag reggel hétig tartott a buli, de én különböző okokból egyszer sem bírtam addig.
Öreg pince, Rákóczi pince, Piri néni bora - soroljam?
Privát bor.
Hangulatkép az Öreg pincéből.
Messziről tök élethűek voltak. Közelebb nem mentem.
Itt lehetett ücsörögni idén is, tavaly is.
Biztosan van valami beteges vonzódásom a söröspoharakhoz és korsókhoz, ezért tetszik ennyire ez a repohár dolog. De legalább praktikusnak, meg környezetkímélőbbnek tűnik, ráadásul idén kis aggantyút is lehetett szerezni hozzá, így azokban a ritka pillanatokban, amikor a pohár épp üres volt, bátran használhatta másra a kezét az ember.
A repohár-aggantyú praktikus voltát ez a kép maradéktalanul érzékelteti.
A legendás Tutajos. Nem messze a fesztiváltól, diszkóval, Tisza-stranddal, kiflis gyrossal. És micsoda fellépők, kérem!
Gyakorlatilag kivonult a teljes konkurencia a strandra. Borsodi helyett Soproni, Lipton helyett Nestea. Meg házipálesz, ami ugye mindennel konkurál. Ráadásul ennyiért?
Építeni lehetett, bár tény, hogy többnyire ugyanaz a srác próbálta megdönteni saját rekordját.
Biztos értesülés: a lányok középen azon vitatkoztak, hogy vajon melyik a legjobb márkamegjelenés.
Nem tudom, ki készítette és mi célból ezt a fotót, valaki elcsórhatta a kamerámat...
Norbit nem érdekelte a sörmárkák harca, állítása szerint az 59 forintos Deep és testvére, a kék színű Beer márkájú sör úgyis mindent ver.
Az egyik színpad elég magasan helyezkedett el.
A kiváló médiatervezés iskolapéldája ez a fővárosi hostelhirdetés. Ha sokáig gondolkodnék, biztosan megtalálnám benne az értelmet, de most inkább nem teszem.
A Gólya étterem hirdetése a városban kifejezetten aranyos volt.
A Fornetti a fesztivál területén is jelen volt, a városban viszont vicces módon a konkurenciával hirdette magát.
Nem gombóc! És mennyivel szebb a gömb szó! A gombóc meg ugyebár a torkunkon akad.
A dizájngyufa egész jól nézett ki.
Nos itt beszélgettek a főszerkesztőim a zenei márkaépítésről, de én sajnos nem értem oda az eseményre, ...
mert itt fogyasztottam éppen a bort a hegy lábánál.
Akadtak azért koncertek is.
Belga.
Magyar.
És megint magyar. Ugyanez a szürkemarha tavaly is részt vett a Hegyalján.
A hoszteszek szerencsére szépek voltak.
Körülbelül 20 méterre harcolt egymással a Bols-fény és a...
Royal-fény. Ha hardcore szakújságíró lennék, azt írtam volna a képek alá: vajon "melyik fénylett jobban"? De nem írom. Mivel a forgalmazó ugyanaz, így sok jelentősége nincs is.
Értelmes márkamegjelenés volt a Kerekerdő Kalandparké. Ráadásul tényleg játszottak vele az emberek.
Tényleg szépek voltak. Megkívántam a jegesteát.
Szubkultúrsegg.
MÁV-ot idéző tömeg a MÁV bódéjánál. Jó ötletnek tartom, hogy kivonultak, adtak kedvezményt, lehetett jegyet venni, meg minden. Még pozitívan is gondolnék vissza rájuk, ha nem késett volna a vonatom vasárnap több mint egy órát Budapestig.
De késett.
A helyi fő médium szavaival köszönök el én is. Viszlát, jövőre.