Cannes elsőre kicsit olyan mint egy díszes cukrászsütemény, ezt gondoltam három évvel ezelőtt, az első Cannes Lions látogatáskor. Akkor úgy folytattam volna a mondatot, hogy kívülről jól néz ki, de az íze iszonyú gejl. Most viszont már egyáltalán nem utálom annyira ezt a helyet és nem sajnálom magam annyira, mint első alkalommal. Na jó, ez túlzás, akkor sem sajnáltam, csak nem volt barátságos a hely. Egyébként most sem az, még mindig habostortaszerű, de nem olyan rossz az íze. Vannak pálmafák, homokos tengerpart, zúg a tenger, szép francia nyelven beszélnek, hangulatosak az utcák itt-ott és persze itt fortyog a reklámtudás a tengerpartra helyezett hatalmas betonsisakban, ahova majd holnap délután fogok bemerészkedni először, akkor nyit ki a regisztrációs pultok sokasága.

Idén 9500-an jelentkeztek és fizettek iszonyatosan sok pénzt a belépőre. Persze nem mindenki, van sajtóbelépős is sokszáz, akik ingyenélők. Én Press B kategóriát kaptam, ami vlószínűleg annyiban különbözik az „A” tól, hogy egy csomó érdekes helyre nem kapok meghívót.
 

Az ideút egyébként kilenc órát vett igénybe, de nagyon jó volt. Teljesen felszereltem magam, hogy végig dolgozhassak, hoztam laptopot, kinyomtattam cikkekeket, amikhez nem férnék hozzá internet nélkül, plusz repülőn. Szóval végigdolgozhattam volna az utat, aztán semmi. Egész úton a szégyenről, a szeretetről és az akaratról olvastam, Feldmár András könyvében. Nagyon jól hömpölyög az a könyv. Csak akkor hagytam abba, amikor elaludtam, kb 5ször néhány percere. Az ébredésről gondoskodott a superman jelmezbe öltözött főszereplővel vonuló osztrák legénybúcsúzó társaság. Még a pilótát is meggyőzték, hogy mondja be, hogy a fedélzeten utazik Superman is, aki rövidesen összeházasodik Superwomen-nel. Ennél a résznél nagy nagy nevetgélés volt. A Hotel AnnaLivia nagyon jó helyen van, két csillagot kapott és egy idős brit úr a portás.