Tévedtem, egy holnapi előadás fog a történetmesélésről szólni, a mostani csak simán a mesék fájó hiányáról szólt a reklámvilágban a Coca-Colás Happiness Factory kapcsán – azaz mondjuk ki, a Kóla vett egy sávot, ahol promózhatta a szép kampányát.

Nem ezt vártam, de most már legalább tudom, hogy csillogó szemű, megszállott őrültek gyártották a filmeket, akik hosszasan találgatták, hogy a fél másodpercre felvillanó karaktereknek milyen lelkivilága legyen, és végre láttam a kisfilmeket magukat, amik viszont tényleg frankók. És bár a körülöttem ülő reklámharcosok szkeptikusak voltak, amikor arra akarták rábeszélni őket, mozduljanak ki a félperces szpotok univerzumából és csináljanak ők is valami frankót, nálam nyertek: konkrétan kólát kell innom, most.