Korábbi posztokban Balázs már számbavette a maroknyi cannes-i magyar komjunitit (lásd itt és itt), azóta pedig akik voltak olyan kedvesek és hívtak minket, azoknak meg is néztük, hogy megy sora a nemzetközi smúzkáosz közepén. Az Argus és a GYÁR a fesztiválpalota mellé parkolt közös kis yachtjának fedélzetére csütörtök délután ugrottunk fel, a Leo Burnett worldwide bulijába meg péntek éjjel néztünk be hosszasan. Magyar boroktól meghatott reménybeli ügyfelek, kezelés a Leo Burnett CEO-val, miegymás.
Az Argus filmprodukciós cég és a GYÁR utómunka stúdió valószínűleg a legjobban látható magyarok a fesztiválon: idén hatodszor parkoltak be a cannes-i kikötőbe egy közösen bérelt yachttal, ahova meglevő és reménybeli nemzetközi partnereket hívnak át borozgatni.
Cannes-ban, ugye, sok ügyfél, account és kreatív találkozik egymással, de az ügynökségek ritkán dolgoznak át a határokon, úgyhogy nekik nettó smúzolás az egész fesztivál. Nagyjából a produkciós cégek az egyetlenek, akik külföldre is lőnek (lőhetnek), úgyhogy nekik van értelme minél nagyobbat mutatni magukból. Az argentinok és a brazilok ezt már többedik éve pavilonbérléssel és repianyagokkal oldják meg (Balázs és én is az argentin produkciós helyszíneket bemutató DVD-vel tértünk haza, nyilván jól jön majd még), miközben mások, például a hollandok vagy a dél-afrikaiak partikat rendeznek.
Az Argus/GYÁR yachtja ezeknél nyilván költséghatékonyabb megoldás, viszont annál jóval több értelme van, mint magányosan kóborolni a partmenti sétányon egy rakás névjeggyel a farzsebben. A borozós-sajtozós délutáni lazulás, amennyire ezt újságíróként át lehet érezni, elég jól ki is emeli őket az egyen-partitengerből, ráadásul délután háromkor még meg is lehet kísérelni értelmesen beszélgetni a partnerekkel, amiről a többnyire este tízkor kezdődő partiknál nem vagyok teljesen meggyőződve.
A meghívóban három nap (szerda, csütörtök, péntek) délutánja szerepelt, én csütörtökön néztem be, de azt mondták, már első nap mind megfordult náluk, akiről nagyon akarták, hogy megforduljon – én például már egy másik külföldi filmessel és egy amerikai szakújságíróval együtt ücsörögtem náluk.
Arguséknak egyébként van egy jelentős stratégiai előnye: az, hogy magyarok, és innen tudják vinni a borokat. Ez – meg az ágyas barack – egyrészt szerintük is gyorsan meghatja a hajóra fellépőket, másrészt én se nagyon ittam jobb bort Cannes-ban, mint a náluk levő otthoniak.
A Leo Burnett budapesti irodája a hálózat pénteki világbulijára invitálta meg a Kreatív Online-t, és miután sikerült megtalálni a fesztiválöböl legtávolabbi csücskében levő helyszínt (a cseppet sem franciás, ugyanakkor nagyon találó nevű Palm Beachet), egyből erősre is sikerült a kezdés: a jegyemmel együtt érkezett Tom Bernardin globál-CEO és Jarek Ziebinski regionális igazgató is, akik mindketten gyorsan gratuláltak Tordai Péter magyar vezető kreatívigazgatónak a bronz oroszlánhoz. (A munka érdemein túl sem véletlenül: a régióban nem sok másik díj született, és a Leo Burnett idén globálisan sem szerepelt túl erősen.)
A buliban aztán – amire egybevágó hírek szerint aznap kora este már többszáz fontokért próbáltak jegyeket szerezni – Tordai Péteren és Molnár Ágnes ügyvezetőn kívül még három magyar Leós is szorongatta a söröket (Balogh Zsolt, az SMS Bandi art directora, Dorgai Márta, a másik, shortlistes nevezés, a Secret accountja, illetve Szabó Béla ügyfélkapcsolati vezető), akiket a bronz hallatán reptetett ki az ügynökség hirtelen felindulásból, hogy ők is fürödjenek egy kicsit a dicsfényben.
Még sikerült látni, ahogy a magyarok ledominálják az addig kongó táncparkettet és beindítják a partit, illetve váltani néhány szót a Cannes-t 1991 óta minden évben megjáró Jarek Ziebinskivel, aki azt mondta, szerinte az évet domináló nagy, úttörő integrált kampányok láttán is van értelme a sok kis kategóriának, mert azokból is sokat lehet okulni, és hogy jóval több kreatívnak és más ügynökségi dolgozónak lenne Cannes-ban a helye.
