Kettős szerepben érkeztem a Magyar Fogyasztó 18- című konferenciára szerdán délután: egyrészt tudósítani, másrészt moderálni egy beszélgetést arról, hogyan lehet megszólítani a tiniket. Némiképp módosította a befogadó- és koncentrációskészséget az indulás előtt elfogyasztott jelentős mennyiségű lázcsillapító-kv elegy, de ez egyáltalán nem mentegetőzés.
A délelőtti programokról csak a szervezők által Kreatívhoz eljuttatott közlemény és a helyszínen lebonyolított villáminterjúk alapján tudok beszámolni. E szerint szó volt például arról, hogy a fiatalok nagyban befolyásolják a család vásárlási szokásait. Szintén beszéltek az előadók arról, hogy a kamaszok 25 százaléka látja úgy, nem tud beilleszkedni közvetlen környezetébe mindamellett, hogy erős benne a megfelelni akarás. Bár úgy tűnhet, hogy folyton a neten lógnak, még így is ők olvasnak a legtöbbet a teljes népességhez viszonyítva. Nagyon magas közöttük az önmagukat depresszívnek vallók aránya.
A délelőtti előadásokból derült ki az is, hogy a magyar tinik serege a klasszikus polgári értékeket sokkal mélyebben hordozza magában, mint a környező országok fiataljai, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy szüleiktől és barátaiktól várják nehéz helyzetben az útmutatást.
Az ebéd előtti 12 fiatalt a színpadra ültető, (Kim)Novák Péter által vezetett beszélgetésből kiderült az is, hogy a jelenlévő fiatalok szerint nagyon kevés reklám szólítja meg közvetlenül őket és annak se szeretnének a hatása alá kerülni, mivel „a jó fogyasztó az, akire nem hat a reklám”. Bár elzárkóznak a reklámok hatása elől, jártasak a márkák világában, tudják melyik cég kinek, és hogyan kommunikál. Összességében a délelőtt állítólag jó volt.
A délutáni szekcióban Sas István, sokak által izgalmasnak titulált előadása után Illés Csaba beszélt az előadás címe szerint az Y generációról, de informátoraim szerint inkább a Ringier kiadó tiniportfoliójáról.
Én Horváth Vanda (MTV Network) zenei szubkultúrákról szóló előadásán sétáltam be a terembe. Hallhattunk egy sok slideból álló, szépen, szorgosan összeszedett tanulmányt arról, kik a punkok, fajgyűlölők-e az eredeti skinheadek és van-e igazi emo-s.
Ezt követően Gerendai Károly kapcsolta be a mikrofont és magát, beszélt a Sziget rendezvények sikereiről, közben néha rákérdezett, hogy lejárt-e már az ideje, mert ha nem, akkor még folytatja.
A Converse képviseletében Bencze Csilla tartott rövid bevezetőt, majd átadta a szót Siska Mátyásnak, az Inuit Network képviselőjének, aki ügynökségi oldalról segít az ikonikus tornacipő hazai népszerűsítésében. Az előadás bemutatta a 100 éves a Converse nemzetközi Connectivity kampány magyarítását, de azonnal kávé kellett, ezért távoztam a teremből.
A hűséges közönség ezután Jekler Rudolf, a Morpho Communication ügyvezetőjének előadását láthatta, aki az utólag begyűjtött infok szerint az iPod-ról beszélt nagyon nagyon lelkesen.
A konferencia záró beszélgetésére Kreatív-tudósítóból átalakultam moderátorrá, így az értékelést írják meg azok, akik ott voltak és olvassák ezt. Arról beszélgettünk, mit tegyen és mit ne egy márka, ha autentikus akar lenni.
Kádár Tamás, a Est Média ügyvezetője szerint nem érdemes haverkodni, mert azt általában leveszik a tinik és azonnal elfordulnak, Nagy Szandra, a Publicis stratégiai tervezője szerint vannak olyan termékkategóriák, ahol könnyebb tinikkel kommunikálni, ilyen például a kozmetikumok köre és minden olyan márka, amelyik valamilyen hasznos segítséget ad a korcsoportnak. Urbán Zsolt, a HD Group ügyvezetője a Red Bull és a Tisza példáját hozta fel arra, hogyan lehet alulról nem klasszikus eszközökkel rövid időn belül hitelessé válni a tinik körében. Peresztegi Zoltán, a Google magyarországi képviselője pedig a fiatalok és az internetezés nagyon szoros kapcsolatáról beszélt.
Mivel a beszélgetés során legalább háromszor felhoztam a Sprite „Ez van” kampányát, a hallgatóság oldalán ülő Sprite márkamenedzser is szót kért és a deszkás kultúrát középpontba állító kommunikáció sikereiről beszélt. A délután, az egész napot végigülő informátorok szerint vegyes volt.
