Nehéz kiigazodni ezen a fesztiválon: az első esti, a hivatalos-polgármesterbeszédes megnyitóhoz kapcsolódó főtéri tömegetetés/-itatás annyira reménykeltő volt, hogy egészen magas várakozásokkal tekintettünk a kedd esti nyitóbuli elé. Ehhez képest szegény buli nem nagyon akart bulivá alakulni.

Egyrészt az összes partizót jelentősen leamortizálta az előtte zajló maratoni első díjátadó, ezért inkább csak zavartan álldogáltak, másrészt a furcsa szeletelős zene minket például még azelőtt kikergetett az első sarki sörözőbe, hogy észrevehettük volna, hogy a sör amúgy ingyen volna a helyen.

Másfél óra múlva visszatérve – és a Portorozsban csapatépítő-ügyfelekkelpacsizó Arcus produkciós cég legénységével megerősödve – aztán már kihasználtuk ezt, de a buli akkor is csak takaréklángon pörgött: sok ember kint, a remek nevű Glow Supper Club és a tenger közti sávon beszélgetett, egyik oldalról mogorva securitysoktól, másik oldalról egy teljesen fölösleges sátortól határolva, odabent meg legalább néhány embernek sikerült annyira berúgnia, hogy random táncmozdulatokkal és félreérthetetlen jelzésekkel csajozni próbáljon.

De ennél valószínűleg eredetileg nagyobb bulit tervezhettek a szervezők – velünk például még a végén is szlovénul akartak kommunikálni a pultosok, ami nem annak a jele, hogy nagy fesztiválpartit érzékeltek volna. Ma a cseh+szlovák, a lengyel és az osztrák nemzeti bulikon a sor, hogy végre odazúzzanak, természetesen megyünk.