(Kattints és nagyobb lesz.)

Emailben terjedő plakátparódiákat szakblogra tenni talán nem az elérhető legmagasabb szakmai magaslat, a "Budapest 135 éves" óriásplakátokat újratervező photoshopos ismeretlen viszont úgy telibe találta ezt a közhelyes és céltalan kampányt, hogy muszáj.

A szerkesztőségi észlelések szerint már hetek óta látható plakátok annyira semmitmondók, hogy még a mérsékelt szemlélőből is előhozzák a poszterhelyek árát lélegeztetőgépre átszámoló populistát. Még az is lehet, hogy Budapest tényleg lehetne a fény, a történelem és a nevetés városa, de biztosan nem attól lesz, hogy plakátokon állítjuk, hogy máris az. És még ha az is lenne, hogy ezt a novemberi latyakban nem óriásplakátokon és semmiképpen nem ennyire bárgyún kellene üzenni, az egészen biztos.

Van persze olyan, hogy köztéren megemlékezni, de azt ünnepségnek vagy szobornak hívják. Egy rendes óriáspartit, a Kossuth-plakát mobilszobros változatait, kampányszerűen mosolyogni kezdő fővárosi önkormányzati alkalmazottakat, hostesseket a HÉV-en, fényfestészetet váratlan helyeken, rajtaütésszerű állófogadásokat a metróban, vagy leúsztatni a Dunán egy kurva nagy tortát - ezeket mind-mind értettem volna, mert kiváltott volna valami hatást azokból, akik találkoznak velük. Kár, hogy a plakátoknál ez a szempont senkinek eszébe sem jutott.