Tegnap esti vérmes partiterveinket az eső beterelte az ízléstelen Warner Clubba. Közben kitaláltuk az olcsónélés egyik módját, és persze keressük a többit is. Kellemesnek indult az este…

…hogy aztán szégyenszemre megint ne tudjunk semmi érdemileg is ordenáré eseményről beszámolni. Holott a Warner Clubban elég sokat tettek ennek érdekében, de mivel a megbotránkoztatóan fos diszkózene hazája mi vagyunk, ezért inkább megmosolyogtató volt az az elszánt próbálkozás, hogy az ingerküszöbünket valahogyan megtörjék.

Sajnos tudomásul kellett vennünk, hogy Cannes bizony nem a fiatalok városa. Középkorúak, vagy vén szatyrok szöszmötölnek a nagyon drága boltokkal telepakolt Cannes-ban, ami kicsit olyan, mint egy óriási, felsőkategóriás bevásárlóközpont, a csóróknak egy McDonald’s-al a városközpontban. Kicsit volt csak vicces, hogy a sorban mögöttünk álló amerikaiak majdnem elsírták magukat az árakat látván (menü: 7 eurótól felfelé). Közben DFB kitalálta, hogy eztán a cukros víz lehet a megoldás, mert csak egy kiló cukrot, meg vizet kell szereznünk és dőlni fog a kalória. Aztán eljutottunk végre a Sparhoz. Zárva volt.

Aki errefelé jár, és tényleg saját pénzén kell nem éhenhalnia, annak még megoldás lehet a kebab. Mi tegnap este a Halal nevűbe tértünk be, ahol viszonylag jó áron (5 euró) kap az ember egy felkarnyi óriásgyrost. Ár/érték arányban eddig ez nyer, étteremben 12 eurónál kezdődnek az egytálételek.