Néha elfog a reménytelen szomorúság amiatt, hogy Magyarország kommunikációiparát nagy részben kreatívügynökségek és -díjak nélkül, grafikai stúdiókkal meg fejlesztőcégekkel is simán lehetne működtetni. Nincs semmi különös, csak a szokásos: már megint sikerült valamit úgy lenyúlni adaptálni, hogy a megoldás sokkal kevésbé releváns, mint eredetileg, cserébe sokkal bénább.

A közelmúltban, ugye, a Soproni csinálta ezt, akik egy kanadai sörszpotot rántottak magukra (Én így szeretlek!), csak az abban eredetileg jelenlevő irónia nélkül, a Pepsit meg még karácsony előtt egy személyre szabott Obama-szpot ihlette meg színekkel, technikával együtt úgy, hogy 1. az égvilágon semmi üzenetük nem volt hozzá 2. hülye kozmopolita módon belerakták azt a Mikulást, aki nálunk NEM karácsonykor jön és 3. egyébként is a konkurens Coca-Cola totemállata ötvenezer éve.

Most az Amstel Pulse volt a soros, akik a Nintendo Wii Youtube-kampányából merítettek ötletet: az eredeti az volt, hogy a Wii-s Super Mario trailervideó szétbontotta a Youtube-oldalt: remegett a videóablak, szétestek az oldaldobozok és leomlott a fejléc a vége főcím előtt. A Friendly Digital ügynökség most a Videára azt csinálta meg az Amstelnek, hogy a videóban táncoló árnyalakok kiugrálnak a videóablakból, bemásznak az oldaldobozba, szétszedik őket és közben kis clipartos hangfalakat cibálnak magukkal, sőt akkora a parti, hogy a végén belerúgnak az egyikbe.

Nem az a szomorú, hogy sikerült az egyébként is elcsépelt üzenethez (sör=parti) közepesen öncélúan hozzáragasztani ezt a Wiihez sokkal jobban illő megoldást, hanem hogy még tök fölöslegesen is, mert nem lett jó: szar a zene, két percig semmi értelme árnyalakokat nézni, ha már sörreklám és parti, akkor jó csajok átizzadt felsőkben rázkódó csípőkkel sármos borostás kigombolt férfiak hóna alatt, és annyi kedvem van a végén továbbküldeni, mint medúzákkal fürdeni. Pedig ó, a végén már húsz árny táncol, eszetlen.