Az első néhány nap alapján mindkét új országos kereskedelmi rádiónál meglepődtek, hogy frekvenciát nyertek, és emiatt most valamit beszélniük kell két zeneszám között. Kritika a Class és a Neo FM első hetéről a Kreatív magazinból.

Az új rádiók első adásnapjait hallgatva erősen az az érzés kerített minket hatalmába, hogy nemcsak a Danubius és Sláger nem hitte el, hogy veszíthetnek, hanem a Class FM és a Neo FM sem, hogy ők lehetnek a nyertesek, és majd nagyon gyorsan nevekre és műsorokra kell lefordítani, amit a pályázatban általánosságokban ígértek.

Az természetes, hogy a régi, bejáratott nevek kilóra megvételéről csak akkor lehet elkezdeni tárgyalni, ha ezek a bejáratott nevek már elhiszik, hogy megszűnik a munkahelyük, de az nem, hogy most az 1996-os szintről kell újra felfedezni a magyar kereskedelmi rádiózást.

Szöveg: Class FM
Az hagyján, hogy a Classon az első napi reggeli műsorban az volt a beszédtéma, hogy elindult a rádió, és reggeli műsor van benne, de az már kínos, ha az ötödik napon is minden megszólalásban csak annyi hangzik el, hogy ez nem a reggeli műsor, csak valahogy a stúdióban ébredtünk, műsor majd később lesz, addig adjanak neki nevet sms-ben.

Az is elgondolkodtató, hogy hogy sikerült a C-ligáig bezárólag minden, éppen a stúdióban talált műsorvezetőt átszerződtetni a Danubiusról: ha csak a nevet akarták lecserélni és elérni, hogy néha legyen David Bowie, azt egyszerűbben is meg lehetett volna oldani, és akkor nem kellett volna megtudnunk, milyen, amikor Vágó Piros sír. Sose gondoltuk volna, de a legklasszabb lapzártánkig az volt, amikor hétvégén este egy ironikus és – a többi kollégájával ellentétben – nem visító és nem heherésző Jáksó László emelgette a telefonokat nyugodt profizmussal. A Tv2-s Kovács Áron pedig az élő bizonyíték arra, hogy a harminc másodperces megszólalási limitet nem azért találták ki, hogy még több reklám férjen egy órába.

Szöveg: Neo FM
A Neo FM eközben két, egyaránt kellemetlen véglet között ugrál: hol ők a Radiocafé (kora délután), ami a rádió hátterét tekintve érthető, de sajnálatos kereskedelmi félreértés, hol olyanok, mint egy kollégiumi rádió, amit egy tréfás kedvű hacker rákötött az átjátszóállomásra. Bazsó Gábor és Winkler Róbert írott és tévés munkásságának például nagy tisztelői vagyunk, de akárki is hitette el velük, hogy egy rádióműsornak nem kell szerkesztő, az tévedett.

Könnyen elképzelhető, hogy a magyar nép nagyobb intellektuális löketeket is elvisel, mint amivel a Danubius és a Sláger próbálta eddig jóllakatni őket, de este hatkor a zuhogó esőben araszolva biztosan nem fogja senki kevésbé gyűlölni a hazaútját attól, hogy egy beteg sportújságíróval arról beszélgetnek percekig, hogy miért beteg, és miért nem lehet vele az eredeti témáról beszélgetni. Az egyetlen kivétel a nem kínosan szétesett, hanem olykor szórakoztatóan kaotikus és őszinte reggeli műsor, amit talán ezért is szüntetnek majd meg év végén.

Zene: Class FM
A Class FM az a rádió, ahol elhangozhat olyan mondat, hogy „És most nyomunk egy igazi pörgős, bitang Hooligans-számot!”, amit tetéznek azzal, hogy ez a bitang szám persze nem más, mint a Királylány. A Hooliganstől egyébként is lement szinte egy teljes lemez az első nap, ami valamennyire jellemzi is a magyar szortimentet, a kínálat egyelőre az őáltaluk, valamint Gáspár Laci és Auth Csilla által kijelölt, nem túl nagy háromszögben mozog, kikacsintva néha például a Tankcsapdára (ezzel kezdtek, ugye), de csak jelzésértékkel: ennyire lazák és egyben kemények is tudunk ám lenni! A külföldi kínálat valamivel szélesebb, hallottunk Guns ’n’ Rosest és Daft Punkot is a Shakirák mellett, persze mindenkitől nagyjából a legismertebb szám forgott. Sőt, egyszer Led Zeppelin is volt!

Zene: Neo FM
A Neo FM-mel kapcsolatban sok dolgot lenne érdemes előre leszögezni, de ami zenei szempontból a legfontosabb: nem fog átírni semmiféle könnyűzenei kánont. Egyelőre úgy tűnik, hogy a rádió készítői mégis missziójuknak tekintik ezt, de hamarosan be kell majd látniuk, hogy a jajveszékelve elmenekülő Rómeó és Júlia musicalrajongók sokkal többen vannak, mint amennyi „minőségi”, „igényes”, „alternatív” zenerajongó, akik ráadásul már nem is hallgatnak rádiót. A neoefemség országos kereskedelmi frekvenciája késett tizenöt évet, de erről meg persze nem ők tehetnek. És később igen kínos lesz a koncessziós díj nem kifizetésénél arra hivatkozni, hogy változott a piaci helyzet, hiszen a Neo FM zenéjére soha nem is volt alkalmas a piaci helyzet. Pedig egyelőre a maga nemében ez az alternatívok Sláger Rádiója.

Értékelés (5-ös skálán):
Class FM: 2
Neo FM: 2