Őszintén szólva nem stílusom a temetkezzünk a múltba és búslakodjunk a jelen dolgain jellegű gondolkodás, de nagyon fel tud bosszantani, amikor olyan szinten torzítják a valóságot és nyomják az amcsi vattacukor-boldogságot, idilli naplementés csillogást, ahogyan a következő, a Cluso által készített Sió reklám teszi.
De még ezzel sem lenne akkora baj, ha nem érezném azt, hogy ez a reklám bizony nagyot hazudik (nagyobbat, mint az átlag reklámok). Sőt, azzal sem lenne bajom, hogy miközben a magyar gyümölccsel hirdeti magát, a cég tulajdonosa a német Eckes-Granini, hiszen a gyümölcs attól még valóban lehet magyar (bár a narancslé esetében például felmerül a kétség).
Azzal viszont van bajom bőven, hogy – bár igazából nem ismerem, milyen a gyümölcstermesztés helyzete a Dunántúlon – Szabolcsban, ahol születtem, és ahol jelentős múltja van a gyümölcstermesztésnek (alma, meggy), ma nem sokan mosolyognak ennek kapcsán ilyen önfeledten. A kistermelőknek, akik tényleg napi kapcsolatban vannak a földdel, a gyümölccsel, akik saját kezűleg metszik, kapálják, gondozzák és szüretelik terményeiket, azoknak korántsem ennyire idilli az élete. Ha még régebben sikerült is, ma már nem igazán tudnak megélni ebből, vagy a termés pocsék ugyanis, vagy az ár megalázóan alacsony (sok cikket találni a magyar gyümölcstermesztés helyzetéről, például itt, itt és itt). Saját szüleimnek is van gyümölcsöse, ami pár éve még jó mellékes bevételt termelt a családnak, ma pedig már le sem szoktuk szedni róla a meggyet olyan szinten lezuhant a felvásárlási ára.
Arrafelé gyümölcstermesztésből ma legfeljebb azok a nagytermelők élnek meg, akiknek sok hektár földje van sokféle gyümölccsel és nekik bizony annyi közük van a filmen látott életérzéshez, mint a Tesco igazgatójának a kasszagépekhez: ők bértraktorossal gyomtalanítanak, permeteznek és nyáron napszámosokkal szedetik le a gyümölcsöket, akik pedig maximum azért mosolyognak, mert éppen 400 forinttal kapnak többet óránként, mint az év többi napján. Ritkán járnak ki törzseket ölelgetni és lampionokkal sem láttam még őket fákat melegíteni.
Az is lehet persze, hogy félreértem ezt a reklámot és a benne bemutatott jelenetek mind-mind a finom költői túlzás eszközei, de biztos vagyok benne, hogy sokan igaznak, hitelesnek gondolják majd azt a torz képet, amit közvetít. Az pedig sosem jó, ha a giccs oltárán feláldozzák a valós problémákról való beszédet. Mennyivel őszintébb lett volna, ha bemutatnak mondjuk egy valódi, hús-vér termelőt, aki a valós, mindennapi gondjairól beszél és elmondja a nézőknek, hogy mégsem adja fel, mert szereti a fákat, szereti az alma ízét, meg a gyümölcsös levegőjét. Egy igazi ember, aki igaz dolgokat mond. Ebben el lehetett volna csöpögtetni azt is, hogy a Sió támogatja a magyar termelőket, stb. Ja, hogy az nem lett volna ilyen szépen fényképezhető, reklámmosolyos, dagályos? Bizony, nem lett volna.