Folytatom korábbi eszmefuttatásomat a közép-kelet-európai reklámsikerek elmaradásáról, nézzük, miben tehetne többet – akár a magyar – reklámszakma egy kis nemzetközi figyelemért.

Ugyanis, ha eddig nem lett volna valakinek világos: ebben a szakmában igenis pofázni kell, lehetőleg bele a zsűritagok arcába. Tavaly Portorozban, a Golden Drum-on elmondta szinte mindenki, hogy a díjak elég nagy része hatékony lobbitevékenység hozadéka (ezt itt is elmondták). Lehet most hőbörögni, hogy hát olyan díj nem is kell nekünk, ahol zsűritagok egóját kell előre megadadott bar-értéken felszopni, de itt nem egészen erről van szó. Mellesleg egy olyan pici piacon, mint a miénk, eleve érdekes lenne finnyáskodni. Visszatérve: egy-egy ilyen alkalommal nem a Leo Burnett Bp, a DDB Bp vagy akárkik kap kellemetlen szembesítést privátban, hanem a magyar reklám(szakma). Miről is van szó?

Hát itt kéne lenni. Nem öt magyarnak, hanem tíznek, húsznak. A Golden Drum-on elmondták: nagyon aranyosak vagyunk, hogy mi (a Kreatív) ennyire szívünkön viseljük a magyar reklámok fezstiválsorsát, de sajnos egy darab szart sem ér a kikerekedett szemű kérdezősködésünk. Testületileg kell ott lenni, hogy minden sarkon belebotoljon egy zsűritag egy magyarba, hogy beívodjon az emberekbe, hogy reklámot magyarok (románok, szlovákok, lengyelek, csehek, szlovének, ukránok) csinálnak.

Merthogy például a Golden Drum-on betegre díjazott Onovalov kampány, aminek emlékművét a népes zsűri Duccio Maestájához hasonlóan legszívesebben vállán vitt volna végig Portorozsban, na, az itt Cannes-ban egyelőre egy nyomrult shortlistig jutott a Media kategóriában, ami, ha azt vesszük, hogy jelen idő szerint ennek kellett lennie a LEGJOBB régióbeli alkotásnak, akkor mindenképpen siralmas.

Mi lenne a teendő tovább azon kívül, hogy a jelenlegi helyzet után legalább a nevező ügynökségek kreatívigazgatói ideutaznak 1-2 napra megmutatni az arcukat? Ilyenkor jöhetne a valamelyik szövetség a kettő közül, és mondjuk tarthatna egy háromnegyed órás előadást a magyar reklámiparról, hozhatna egy remekül elkészített showreelt (ahogy az argentinok) a magyar munkákból. Ez pénzbe kerül, igen, de ez akár megtérülő befektetés is lehetne, és mivel jelenleg nincs magyar reklámdiplomácia, ezért attól sem kellene félni, hogy Simon Zsolt, vagy Nagy Bálint schmidtpáli bravúrral bukik egyet a nemzetközi színtér előtt. Nincs ugyanis veszítenivalójuk.