A gigamelltartós és óriási rúzsos street art után újabb nagy és színes szobrok jelentek meg Budapest utcáin: Lego-szerű lovak nyergébe ültetett nem éppen nyalka huszárok vigyázzák a forgalmas tereket.
Március idusa felé közeledve kétségünk sincs arról, hogy ki rendelte el a mozgósítást, és az internet hamar megadja a biztos választ: az 1848-as szabadságharc huszárezredeinek egyenruhásait a nemzeti ünnep alkalmából állíttatta ki a kormány.
Gondolom, nem újkeletű probléma a tudósoknak, hogyan lehetne a szemüveges és unalmas könyv- és kémcsőmoly imidzsüket meg úgy egyáltalán a száraz és egy átlagember számára érthetetlen szenvedélyüket valahogy közelebb vinni az emberekhez. Erre volt próbálkozás a néhány éve a magyar mozikban is vetített Mi a csudát tudunk a világról? című dokumentumfilm, és most itt egy újabb.
A Symphony of Science John Boswell, a zene és a tudomány szerelmesének a projektje, és egész jó. Élvezetes zene és kifejezetten ötletes megoldás, ahogy a tudósok beszéde dallá formálódik. A projekt weboldalán vannak még hasonló, korábbi videók is.
Ronald McDonald's piros csíkos bohóca egy megátalkodott bűnöző, akit a kemény Michelin-kopók üldöznek, miközben ő túszul ejti a Bob's Big Boy szendvicslánc kabalafiguráját, aki éppen a Haribo-fiúcskával próbált lelécelni az állatkertben az iskolai csoporttól, és aki később az Esso benzinkút bombázó cseppnője segítségével menekül meg - csak egy-két jelenet a márkatúladagolásban szenvedő Los Angelesben játszódó animációs rövidfilmből, ami épp most nyerte meg az Oscart a maga kategóriájában. Logóktól mérgezett horrorvilágunk mérhetetlen felnagyítása ez az izgalmas akciófilm, amire tényleg képkockánként minimum öt-tíz logómegjelenés jut - valószínűleg ennek is lehetett némi köze ahhoz, hogy a teljes filmet elég gyorsan leszedték a videómegosztó oldalakról. A filmet egyébként egy francia csapat, a H5 (François Alaux, Hervé de Crécy és Ludovic Houplain) készítette, a címe stílusosan Logorama.
Itt a trailer, és akit az egész, kb. negyedórás film érdekel, az két részben még - ha minden igaz - megnézheti a YouTube-on itt és itt (vagy a Shorts International Oscar weboldalán is), itt pedig végre a teljes film megnézhető.
Bár az üdítőital-szezon még odébb van, a Coca-Cola már most erőteljes kommunikációba fogott: a Fantát nemcsak tévészpot, hanem Out of Home megoldások is népszerűsítik.
A McCann Erickson és a Starcom hirdetőoszlopot és a Ferenciek terén a 7-es busz megállóját brandingelte: az üde narancssárga szín még fel is dobja a télvégi/tavaszeleji napot.
És ami a tévében látható:
Igazából az ötszázadik facebookos barátunkat szerettük volna megünnepelni ezzel, de közben elmúlt a pillanat, úgyhogy most meghirdetjük inkább a Jöjjön az Ezredik Mozgalmat és Nyereményjátékot (JEMÉNY). Ennek lényege, hogy ha meglesz a Kreatív ezredik rajongója a Facebookon, akkor kisorsolunk a tagok között egy egyéves előfizetést 31 900 forint értékben. Nem semmi!
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy akik ezt olvassák, már többségükben regisztráltak, így őket arra bátorítjuk, hogy hozzanak magukkal még egy embert: ezért meg lehet nyerni egy második egyéves előfizetést is, amit az kap, aki a nyertesnek ajánlotta a csoportot. (Mivel ezt ellenőrizni nem tudjuk, bemondásra megy: a JEMÉNY nyertese megmondja nekünk, hogy kitől értesült a dologról, és úgy.) Szóval: hajrá! Nyeremény! Játék! Nyereményjáték! Ajándék! Verseny!
Baráti hátbaveregetésnek tűnik a Vodafone egykori, kirúgáshoz vezető fricskája a T-nek vagy a Tv2 és az RTL Klub nemrég még jó erőben levő kommunikációs harca itthon ahhoz képest, amit mostanában Nagy-Britanniában a két vezető fapados légitársaság művel egymással. Fittyet hányva az összehasonlító reklámokról szóló szabályozásoknak meg a személyiségi jogok védelmének, az Easyjet és a Ryanair nyilvánosan alázgatja és hazugsággal vádolja egymást az utóbbi időben.
A nyíltszíni háború legutóbbi bevetéseként az Easyjet egy olyan plakáttal állt elő London közterein, amelyiken azt állítja, hogy a Ryanair nem oda repül, ahová ígéri - ezt aztán a brit reklámszabályzó hatóság be is tiltotta.
Még egy hónapja sincs azonban, hogy a Ryanair vádolta hazugsággal az Easyjet alapítóját egy plakáton, ahol Pinokkió-orral ábrázolta, és mellette egy szövegbuborékban ez állt: "A pontosság top-prioritás". Az Easyjet alapítója becsületsértésért beperelte a Ryanair főnökét, aki ezt egy vállrándítással elintézte, és gúnyosan azt javasolta: inkább tüzes szekér- vagy futóversennyel, vagy akár birkózással döntsék el a vitát.
Semmi különösebb mondanivalóm nincs a Pepsi focivébés reklámfilmjéről. Simán csak jó. Akon viszont nem.
Igazi Szeszélyes évszakok-poénnal népszerűsíti Izraelt a Zsidó Diákok Kanadai Szervezete (Canadian Federation of Jewish Students, CFJS) és számos kanadai egyetemi Izrael-támogató szervezet: „Ne haragudj meg, de ez… kicsi” – mondja a lány, és hát mindketten elég egyértelműen néznek egy bizonyos pontra, amiről persze kiderül, hogy nem, nem az. Sőt a végére jut még egy, kétértelműségből fakadó vicc, amikor a lány megígérteti, hogy legközelebb a fiú „lemegy délre” a kedvéért, ami meg azt jelenti, amire gondolunk, igen.
Bár vannak, akik a Skype-ot már lejárt lemeznek tartják, azért még mindig jól megy neki, legalábbis a nemzetközi hívások piacán a világ legnagyobb forgalmú telefontársasága. Megtévesztő az is, hogy az Ebay, ami 2005-ben 3,1 milliárd dollárért vette meg, most 2 milliárdért próbál megszabadulni tőle, és hogy a Google is visszalépett a vásárlástól. Az viszont tény és való, hogy hiába kínál egy csomó fizetős szolgáltatást, mindenki csak és kizárólag az ingyeneset – a számítógépeken keresztüli telefonálgatást – használja. És nem azért, mert a többi olyan eszméletlenül drága lenne, hanem mert nem igazán tudnak róla. Például arról, hogy mobiltelefont is lehet a Skype-ról hívni. Erre találta ki a Skype a legújabb, Skype Outside című kreatív kampányát.
A cég a világ öt különböző pontján öt helyi művésznek (egy ausztrál fény-árnyék művésznek, egy maszkos japán csapatnak, egy spanyol bűvészmutatványosnak, egy török fafaragó művésznek és egy amerikai avantgarde művésznek) adott egy mobiltelefont, és arra buzdítja a felhasználókat, hívják fel a nekik szimpatikusat, mondják el az üzenetüket, amit a művész aztán a maga eszközeivel művészi formára fordít – például fényjátékra, faszoborra vagy valami meghökkentő városi gerillaakcióra. A különleges üzenet létrejöttét videóra veszik, felcímkézik, kitől kinek szól, melyik országba, majd a Skype weboldalán és a YouTube-on teszik közzé. Az ötlet kreatív és érdekes, kérdés csak az, hogy eléri-e ezzel a Skype a célját, és valóban meg tud-e mozgatni tömegeket ezzel a komplex megoldással.
Persze, persze, nem lopás, csupán véletlen egybeesés, ahogy ez már lenni szokott. De akkor is elég ciki a világ egyik legnagyobb márkájának, hogy semmi új nem jut eszükbe - mármint a reklámügynökségüknek. Csak valami olyan, ami már másnak is az eszébe jutott - ráadásul nyolc évvel ezelőtt.
Ezt csinálta ugyanis a Coca-Colának a Wieden + Kennedy az idei Superbowlra:
Ezt meg az izraeli Young & Rubicam 2002-ben a helyi Yotvata kakaós italnak:
