Kicsit nehézkesen, de ma elkezdte kommunikálni a T-Mobile az év talán legkedvesebb céges húzását, ti. hogy a nép kérésére elkészíttetett egy karácsonyi dalt, annak a teljes változatát, amit a most futó reklámban az autóval a hóba ragadt barátjának/férjének énekel a különös okból a teraszon üldögélő lány: 

A történetben egy ismerősünk főszereplő volt, úgyhogy itt idézzük is a levelét: 

Ismerős volt a hang, és a reklám is teljesen levett a lábamról, így utánajártam. Az egyik Narancsvidék-főszereplő szinkronhangjára megesküdtem volna, hogy ő az énekes. Utánanéztem, Csondor Katának hívják, és írtam neki egy mailt. Leírtam, mennyire tetszik az embereknek a dal, és megkérdeztem, tényleg ő énekel-e, és van-e teljes változat. Nagyon megleptem, mert nem tudta, hogy már forog a reklám, és ennyire szereti a közönség. Kiderült, hogy csak a reklám kedvéért készült a részlet. Még senki nem tudta ezeket az infókat, aminek utánajártam, így feltettem a feltöltésemhez kommentbe, és írtam, hogy mindenki írjon levelet a Mikulásnak, hogy legyen teljes dal.

Így hát sokan sokféle csatornán jelezték a T-nek, hogy szeretnék ezt, a céget pedig karácsonyi hangulatban találta a kérés, ugyanis elkészíttették a teljes, háromperces verziót. A felvétel egy hét alatt elkészült, a zeneszerző Madarász Gábor, a szövegíró Szabó Ágnes. Itt meg lehet hallgatni, de a Youtube-on is fent van (hogy ne legyen félreértés: ebben a képet házilag vágta valaki a zene alá, ez nem hivatalos videó):

Ebéd utáni szieszta végén, a legmegfelelőbb pillanatban érkezett a Red Bull új csodája, az Energyshot.

Azt hittük karácsonyfának öltözött hoszteszek miatt kell megszakítani a délutáni szunnyogást és kell kikászálódni a blupkanapéról, kimenni a recepcióra, hogy aztán megértő műmosollyal végignézzük az aranyos produkciót, amikor ünnepélyes keretek között átadják az övtáskába csomagolt ugrálóvárat. De nem.

Megjött, amire már régen vártunk, a díszcsomagolásos Red Bull Energy Shot, ráadásul két doboz, Szigeti Péter tartalmi főúrnak és nekem. Ez egy olyan termékfejlesztés, ami kicsit kisebb méretű dobozban foglalja össze azt, ami a Red Bullban jó: az energiát. Számos érdekes termékes info itt.

Mondjuk nekem nem ez lesz a kedvenc Red Bullom, mert én pont azt szoktam minden doboznál sajnálni, hogy elfogy, és nem ihatok egy újabbat, mert az már káros, várni kell egy fél órát vagy ilyesmi.

Vezetéshez viszont jó, mert be lehet előre spájzolni, nem gáz ha nem hideg, és nem kell megállni háromóránként a benzinkútnál. Vagy zsebben be lehet csempészni szórakozóhelyekre, és akkor úgy támogatható az osztrák cég, hogy közben nem gazdagítjuk a harácsoló vendéglátósokat.

Ez egy forradalmi termék. És hegymászáshoz, és bicikliversenyen, és tárgyalás közben az asztal alatt, és szex közben, és… és… és..

Akit érdekel a díszdobozos Red Bull Energy Shot speciális összeállítás, mostantól nagyon figyeljen, mert az egyiket (Szigeti Péterét) elárverezzük a Kreatív, a Figyelő, az Origo és még számos jótékony szerkesztőség karácsonyi ajándékainak árverésén. A befolyó pénzt a Menhely Alapítvány kapja.

Árverés időpontja: január 8.

Helyszín: Sirály

10+2 magyar reklámfilm és 6 print hirdetés, ami a Kreatív szerkesztőségének 2009-ben a legjobban tetszett. Szerencsére nemsokára vége az első válságévnek, ezért elindíthatjuk a Kreatív és a Szívlapát közös évértékelőit. A reklámokról szoktunk időnként véleményt mondani, most viszont a közönség segítségét kérjük. Az alábbi filmeket és képeket a 2009-es Kampányjelentés összeállításokból válogattuk és hozzátettük még azon reklámokat, amelyek szerintünk jók. Döntsük el, melyek legyenek 2009 legjobb reklámfilmjei és nyomtatott hirdetései! Ha valaki szerint kihagytunk valami eszeveszetten jó darabot, az jelezze bátran! Szavazás!

A svájci ACT Responsible (ez egy reklámcégeket tömörítő nonprofit szervezet, mely a társadalmi felelősségvállalást és a környezettudatos kommunikációt igyekszik elősegíteni) a koppenhágai klímacsúcs alkalmából összeszedett és elküldött nekünk egy nagy adag hirdetést, amiket ők aktuálisan a legjobbnak találtak a témakörben, íme:

Under the Sea City – Ügynökség: Lowe Zurich – Megbízó: Greenpeace - Svájc

Thermometer - Ügynökség: BDO Guerrero - Megbízó: WWF – Fülöp-szigetek

Up to us Astera - Ügynökség: Ekwo - Megbízó: Ekwo - Franciaország

A reklámok azt sugallják, hogy igyunk a laboratóriumban tenyésztett félbarna Ászokból, a Borsodiból pedig csak óvatosan, mert megsérülhetünk. A Coca-Cola és a Nestlé a Mikulásban hisz, a Pepsi meg a Pingvinben.

Néhány italos-szpot mostanából, megspékelve Carlonéval, Kálloy Molnár Kenóval és a karácsonykor is szülinapozó Vodafone-nal.

Aktuális reklámok 2009 utolsó hónapjából.  

A lengyel kulturális minisztérium ismeretterjesztő kampánnyal szerette volna felhívni a fiatalok figyelmét az 1944-es varsói felkelés tragédiájára. A San Markos nevű reklámügynökség arra gondolt, nem lenne szerencsés a hagyományos reklám, mert az a cél, hogy a fiatalok jobban átéljék, milyen volt 1944-ben élni.  

Elindítottak egy Facebookon futó 1944-ben játszódó online realityt. Regisztráltak két, 1944-ben élő fiatalt (Sosna és Kostek), akik 63 napon keresztül folyamatosan beszámoltak, éppen mi történik velük. Ahogy ez manapság szokás, képeket, zenéket, videókat osztottak meg a közösséggel, amelyből kiderült, hogyan élik át a felkelés eseményeit. Sosna és Kostek rövid idő alatt, több mint háromezer barátot gyűjtott, akik folyamatosan követték a két fiatal 1944-es életét. A kampány elég hamar bekerült a klasszikus médiába, hírműsorokban, háttérbeszélgetésekben foglalkoztak a időutazós Facebook történettel, meg nyilván a sztori alapját adó 1944-es üggyel.

A kampány az Epica 2009-es reklámversenyen, a "média innováció" kategóriát nyerte meg.

Az első néhány nap alapján mindkét új országos kereskedelmi rádiónál meglepődtek, hogy frekvenciát nyertek, és emiatt most valamit beszélniük kell két zeneszám között. Kritika a Class és a Neo FM első hetéről a Kreatív magazinból.

Negyvenöt nevező, csaknem huszonkétezer szavazat, egyetlen végtelenül izgalmas verseny! Büszkeséggel vegyes örömmel jelenthetjük be, hogy megjelent a legszünyőbb iparági jószágokat Zsepitől Vágó Istvánig (győztesek itt) bemutató 2010-es falinaptárunk, amit minden kedves előfizetőnk megkap kedvenc magazinja legfrissebb száma mellé csomagolva. Köszönjük az indulóknak az indulást, a szavazóknak pedig a szavazást!

Gyakorlatilag havonta került szerkesztőségi levelesládákba olyan közlemény az ősz folyamán, amelyben egyik vagy másik kiadóvállalat, tartalomszolgáltató, tévétársaság különféle excel-táblázatokra hivatkozva bizonygatta, hogy ők bizony mennyivel jobban érik el azt a drága, kedves, nyomorult fogyasztót, mint a többi médiatípusban utazó konkurensek.

Naná!

Zajlik a szűkös hirdetési pénzek szétosztása, nagyon nem mindegy, hogy kihez mennyi kerül idén, ezért fontosak az ilyen típusú – jól elhelyezett – üzenetek a szaksajtóban. Hogy lássa a drága médiaügynökségi döntéshozó, hogy mi is az igazság!

Csakhogy szerintem ő egészen mást lát, mégpedig erőlködést.

Miközben láthatna mást is. Például valami ilyesmit, amiben számok helyett ötlet, humor, és nem kevés irónia van:

 Így is lehet.

Még bambán ülve a tévé előtt is feltűnt a Djuice-nak ez a műmájer spot-ja, ami olyan volt, mintha az Üvegtigris vagy a Valami Amerika csapata próbált volna meg 30 másodpercben Guy Ritchie-t játszani.

Tekintettel arra, hogy nem értek hozzá, nem kezdek bele annak taglalásába, hogy a Djuice nevű márka jól működik-e, sikeres-e azok körében, akiknek ezt szánják, bevezétese óta különféle színeváltozásait hogyan fogadták.

Engem sokkal inkább az üzenet érdekel, amit ezek a gyorsan pörgő képsorok közvetítenek, és nagyjából annyi jön le, hogy a főhős a mobiljában testet öltő technológiai fejlődésnek köszönhetően mennyivel gyorsabban tudja mozgatni azt a kapcsolati tőkét, amit a felmenőitől megörökölt urambátyám viszonyrendszerben be tud indítani annak érdekében, hogy valami nagyon ciki és biztos hiper divatos zenekar koncertjére belógjon, miután a jegyek már elfogytak.

Szóval ez az egész már önmagában is ciki kellene hogy legyen, pedig a film szép és ügyesen van megcsinálva,  erre tessék, most vesszük észre az Addictnál hogy az egész még csak nem is saját agyszülemény, hanem megint valami máshol kipróbált ötletnek a khm… adaptálása.

Az azért érdekes, hogy a Vodafone spot-ját október vége fele rakták fel az Ads of the World-re, ez a Djuice film pedig az elmúlt hetekben kezdett el futni a tévécsatornákon, tehát nem nagy időkülönbséggel készült a két film.

Ha a két történetet egymás mellé tesszük, ismét büszkék lehetünk arra, ahogyan egy reklámban megmutatkozik a valódi mélymagyar néplélek. Ott egy ötletes, szeretnivaló srácot mutatnak meg, aki kockáztat és mindent megtesz azért, hogy megszerezze álmai csajának telefonszámát, itt pedig egy pitiáner ügyeskedőt tolnak a nappalinkba. 

 UPDATE: Imént hívott fel Farkas Vilmos, a Leo Burnett kreatívigazgatója, aki nagyon kedvesen elmondta, hogy már jó ideje dolgoztak ezen a filmen, már zajlott a forgatás, amikor látták a Vodafone argentin ügynökség által készített filmjét. Ez van. nincs okom, hogy kétségbe vonjam őszinteségét.