Végzettségemet tekintve szociológusként alapvetően inkább ember- mint állatpárti vagyok, és az 1 százalékos kampányok és adományozások idején magam is sokszor eltűnődtem, hogy az emberek miért adományoznak inkább állatmenhelyeknek, mint beteg, öreg vagy fogyatékkal élő emberek segítését felvállaló szervezeteknek. Ugyanerre a kérdésre épít a zürichi Mühlehalde Vakok Intézete is a legújabb szpotjában.

Valami mégis sántít. Egyrészt korántsem vagyok biztos benne, hogy etikus az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben levő vakokat "elállatiasítani" - még akkor is, ha tudjuk miért van, és mintegy szimbolikus jelentéssel bír. Másrészt pedig abban sem vagyok biztos, hogy a bennem is felvetődő kérdésre bárkinek is jogában állna értékítéletet alkotó választ adni, és kijelenteni, hogy márpedig ez fontosabb ügy, szégyelljétek magatokat. (Mert a szpot zárósorainak és a YouTube-on található magyarázószövegnek - Lots of money is donated for animals in Switzerland, especially exotic ones. But there are also people closer to home who desperately need financial support as well - kétségtelenül az a célja, hogy lelkiismeretfurdalást okozzon.) 

"Dolgoztam a Kelly's chipsgyárban, aztán meg Ströck pékségben, 170 eurót kerestem a Junior Raiffeisen bankkártyámra, aztán azt el is költöttem a Saturnban meg az Ikeában. Ja igen, és vezettem Volkswagen bogarat is!" - röviden összefoglalva ezekkel a csodás élményekkel tért haza egy ismerősöm kisfia az osztálykirándulásról, aminek során meglátogatták az ausztriai gyermekvárost, a Minopolist.

Újabb csokorra való adag sajtóközleménynek álcázott reklám érkezett a szerkesztőségünkhöz, amit megint közzé is teszünk. Hadd örüljenek a publicitásnak (vajon ezt beleszámolják az ügyfélnek felmutatott sajtómegjelenésekbe?) és hadd okuljanak belőle a többiek is: na ez az, amit nem kéne. Még mindig nem. Új bicikli, légkondicionáló és jeges tea piacra dobásának önmagában nincs hírértéke - a Kreatív szerkesztősége számára meg főleg nem. Kedves ügyfél: tessék kérem ilyenkor a reklámügynökséghez fordulni, kedves pr-ügynökség: tessék kérem valamivel kreatívabb módon megoldani ezt a feladatot. És ha már muszáj sajtóközleményt írni, akkor is próbáljátok mellőzni az egymásra halmozott istenítő, dicsőítő jelzőket - hadd döntse már el ezt a fogyasztó.

Eheti díjnyertes közlemények a Tovább alatt.

Léteznek az alábbi dolgok (mi lehet a nemzeti?):

• „Mobil csőhegesztők és automata vérkomponens szeparátorok” (nemzeti)

Kazinczy óta senki nem hívta ilyen szépen a szúnyogirtást:

• Légi, kémiai csípőszúnyog-gyérítés

Vannak még veszélyes melók:

• Robbanásveszélyes területen iparvágány részleges felújítása
• A Szentföld öröksége: a jeruzsálemi Izrael Múzeum kincsei c. kiállításon szereplő műtárgyak kölcsönzése, kiállítás megvalósítása, kiállítási helyre és vissza történő szállítmányozása

A BRFK-nál sok a zsír és nagy a szar:

• Budapesti Rendőr-főkapitányság egyes objektumainak csatorna-, zsír- és olajfogó tisztítása, dugulás elhárítása, folyékony és szilárd hulladékok elszállítása

Múlt héten Originallal (a Mikvannak.hu bloggerével) és SzomKattal (a Fenntartható Fejlövés blog szerzőjével és a műsor szerkesztőjével) a Radiocafé Holnapután című műsorában beszélgettünk a felelős reklámokról - többek között Cannes kapcsán -, ott merült fel a Magyar Bormarketing Kht. idei fröccskampánya, ami a globális klímaváltozás és a fenntartható fejlődés fogalmaival operál, és képiségében is erőteljesen ráhajt a zöld vonalra.

Már csak a blogunk home-made dizájnjának főszereplője miatt sem hagyhatjuk szó nélkül a Richter új termékének reklámfilmjét, hiszen itt van ő újra, a férfiak férfija, a "ma már betiltott vadnyugati hős archetípusa" - ahogy a Richter nevén nem nevezve megnevezi Marlboro Mant! Újra itt van ő, a reklámhősök ikonikus alakja, akinek egy szót sem kell szólnia, máris tudjuk miről van szó, mit akar nekünk eladni. Vagy mégse?

Újabb feltűnő hasonlóság és szégyenteljes leleplezés: ezúttal az Olympus PEN fényképezőgépének ötvenedik születésnapjára készült filmről derült ki, hogy erőteljesen kölcsönöz egy korábbi alkotásból, Takeucsi Tajdzsin szintén stop-motion technikával készült munkájából. Illetve nemcsak hogy kölcsönöz, de ugyanaz az alapötlet és a megvalósítás is. Íme a két film:

Nem tudom eldönteni... Helyenként vicces, helyenként viszont kifejezetten irritáló a Microsoft most elém került filmje, amit akár Roland Emmerich vagy Michael Bay is rendezhetett volna.

Miközben high-tech akció-paródiát látunk, a mű nem szűkölködik az önirónikus poénokkal sem, amik viszont sehogy sem illenek bele szerintem az akciófilmes összképbe. Most akkor hogyvanez?

(via AdFReak)

Áll egy ember a Határ út elején egy kisteherautó mellett, kezében táblával, illetve nem is áll, hanem ugrál, pörgeti a táblát, amin az olvasható: „Üdvözlöm – www.Mini-Trans.hu – Segíthetek?”, illetve hogy „Ez is magyar”, vagy „BÚÉK”, ha éppen az van. Ő Bódi Lajos, 44 éves pesterzsébeti fuvarozó, és persze nemcsak a Határ útnál, hanem a város több pontján is látható sajátos produkciója, sőt egyszer Fehérváron is bemutatta, mint itt a képen is látható.

Meghökkentően ötletes, szórakoztató és profin kidolgozott kisfilmmel állt elő a tévészpotjaival nem túlságosan sziporkázó Pannon a YouTube-on a múlt héten. Az új videóban egy Ian "Karmarobot" Cox nevű skót zenész vezeti körbe a meseszép luxusházában a nézőt, bemutatva a talán még nála is viccesebb csontkovácsát és mentorát, Stepant, a házban lézengő bombázó csajokat meg hogy egyáltalán hol és hogyan zajlik az élete.