Kedves Reklámkészítő Cégek Döntéshozói!

Annyiszor leírtuk már itt is, ott is, hogy szerintünk mennyire nagyon jót tenne mindenkinek, ha többen neveznének nemzetközi reklámversenyekre, ezért most ezt kihagyjuk. Közöljük viszont Jure Apih, az egyetlen belátható távolságban lévő régiós reklámfesztivál főfő szervezőjének megható, a magyarokhoz, magyarul írt levelét vágatlan formában.

Valóban a Golden Drum a legjelentősebb magyar hirdetési fesztivál?

 

Persze, ezen hosszasan vitatkozhatnánk. Tény azonban, hogy évente mintegy száz magyar reklám jelenik meg a portoroži Új Európa-szemlén. Van-e olyan nemzetközi rendezvény, amelyen többet tudnak felmutatni?

 

A magyar kommunikációs szakma, a másfél évtizeddel ezelőtt megszervezett első Drumtól napjainkig – a másokéhoz hasonló sikereivel és kudarcaival – a reklámok Új Európájának egyik kulcsfontosságú pillére. A Golden Drum 15 Years című, nemrégiben megjelent albumában (508 oldal, 2500 g, augusztus 31-éig 65 euro) megörökítettük a Golden Drum második elnökének, Nemes Julinak a nevét, továbbá kitörölhetetlenül ott szerepel Geszti Péter az 1998-as nagydíjjal, aztán az arany kreatív igazgatók: Kisantal Gyula, Földvári Csaba, Slobodszly Péter és Harmat Gábor, Andrejkovics Kati, Alison Mitch, Tordai Simon, Matthias Hilse, Szénássy Alex, Spielmann Gábor, Robert Lorinor, Bujtás Attila, Tordai Péter, Simon Zoltán, Miloš Ilić, David  Alberts, Tompa Balázs és Kádár Tamás, hogy a művészeti vezetőket, a copywritereket, a rendezőket és menedzsereket ne is említsük.

 

Az élet olyan, mint egy hullámvasút; ugyanez a helyzet az elképzelések, az álmok és a fantázia fesztiváljával is, noha az is igaz, hogy a legjobbak a legnehezebb helyzetekben is helytállnak. Illúzió azt gondolni, hogy elég levonulni a pincébe, és várni a válság elmúlását, aztán csillogó cipőben visszatérni a színpadra. A következő nap már más lesz, és aki nem a nyílt színen várja, meglepetésében nem igazán tud majd mit kezdeni.

A Golden Drum 2009 Kreatív Akadémián vihart keverünk a fejekben. A reklámszakma hat óriáshálózatának, a Leo Burnettnek, a McCann-nak, a TBWA-nak, a Grey-nek, a G2-nek és a Lowe GGK-nak a sztárjai beszámolnak a frontvonalban szerzett tapasztalataikról, majd a résztvevőkkel folytatott viták jó alkalmat szolgáltatnak annak eldöntésére, hogyan is tovább. És akkor még nem szóltunk a tömegkommunikáció „Válságforgatókönyvéről” szóló Media Meetingen várható éles vitáról, valamint a „Szép új digitális világ” című, talán kissé zűrös bejelentésről.

Az idén első alkalommal a placcra szólítjuk a PR-os kollégákat is, akik már jó ideje – Portorožtól Cannesig – a hirdetőkkel együtt aratják le a neves versenyek legrangosabb díjait. A „fogyasztói szokásokat ténylegesen elmozdító” akciókat – a Best Act-et – a megrendelői zsűri értékeli és díjazza.

A magyar reklámszakma az Új Európával szemben. A döntő fellépések hétfőn, október ötödikén kezdődnek, Portorožban. Aki lekési a jelentkezést, az a ringen kívül marad.

www.goldendrum.com

 

 

Jure Apih

A Golden Drum elnöke

Csütörtökön sajtótájékoztatón hirdették ki az ARC idei nyerteseit, a fődíjat Kovács Tamás Önerő című munkája nyerte: 

Egyáltalán nem gondoljuk, hogy lopásról van szó, a szerkesztőségből legalábbis senki nincs ezen a véleményen. De azért mégiscsak meglepő a hasonlóság a Sziget hatalmas sikert arató legújabb, szállóigévé vált "prodidzsáj"-os reklámfilmje és a néhány hónappal korábban, a Digitalfestivalnak készült vírusvideó között.

Vajon látta-e Havas Henrik fikázását a Sziget-reklám ötletadó atyja, Ráday Dávid (aki itt beszél arról, hogyan jött az ötlet), vagy valaki egyszer mesélt neki róla, és tudatalatt valahol rögzült benne? Vagy már megint csak egy hülye összeesküvéselméletről van szó, és a két agyszüleménynek az égvilágon semmi köze egymáshoz? De jöjjön az ötlet akárhonnan, az nem kérdéses, hogy a Tanár úr gyorsan összecsapott rögtönzése mellett a Sziget szpotja alaposan átgondolt, tökéletesen kidolgozott, remek színészi alakítással operáló profi munka, amin minden egyes alkalommal szétröhögjük magunkat.

We're back! Nem terveztük ugyan ezt a kisebbfajta nyári Szívlapát-szabadságot, de így alakult, miután egy kis időre eléggé megcsappant a szerkesztőség létszáma. Reméljük, kibírtátok.

És velünk együtt megérkezett tegnap a 2010-es Ikea-katalógus is az első postaládákba. Nem csak nálunk, hanem a többi európai országban, így Németországban is. Kicsit kisebb, mint a tavalyi, úgy három centit faragtak a hosszából, kettőt meg a széltéből, de hát mindenkitudjami van, és kétségtelenül ez az egyik – a fogyasztókat legkevésbé zavaró – megoldás a (költség)lefaragásra. Nem is ez a gond. Azonban éppen a mindenkitudjami miatt az üzenetek hatékony célbaérése is felértékelődött, ilyen lehet az Ikeánál például az is, hogy valóban bekerüljenek a katalógusok a postaládákba.

Most belterjeskedünk egy kicsit, mert egyrészt nincs értelme olyan napon közérdeklődésre számot tartó posztot kitenni, amikor nincs bent Sz-BB, másrészt meg csakúgy kell néha ilyen is.

Azt nem mondanánk, hogy egetrengetően vicces lenne a Crispin, Porter+Bogusky gyakornokainak vizsgavideója, a World of an Intern, de van jópár pont, amit meg lehet adni rá. a CPB eddig is számos tekintetben vert már mérföldeket a többi ügynökségre, ez, ha nem is hétmérföldes, de pár száz mérternyi van.

És ne feledkezzünk meg az egyik legmenőbb és legviccesebb önpromójukról sem, amikor Alex Bogusky vezeti be az új CPB honlapot.

Miért szerepel az Animal Planet és az ORFK-s Országos Baleset-megelőzési Bizottság (OBB) kampányán a Szerencsejáték logója? – ez volt az első kérdés, ami eszembe jutott az összeakasztott agancsú szarvasos és a grimaszoló autóvezető nőt ábrázoló kampányról.

A két összeakaszkodott agancsú szarvasos, meg a harcosan vicsorgó kutyás képeken az erőszak szinte tapintható, „Az állatok is ölre mennek. Csak nem az a vita tárgya, hogy kinek az anyja hova menjen.”  és az „Az állatok is szétszedik egymást. Csak nem az a vita tárgya, hogy ki, hogy nézett a közértben.” fősor is meghökkent elsőre, csakúgy mint a volán mögött ülő idegbeteg nőknél „A reggeli anyázás azonnal indul. Ugye nem szállsz be?” kérdés.

A zavar azonban egyre nagyobb lett, mert a szemrevételezés után se a tévécsatorna logóját, se a bizottság nevét nem találtam a plakátokon, viszont a „A Szerencsejáték Zrt. a toleráns hétköznapokért” mondatot igen.

Vagy újságszatyor. Termékfejlesztés az oroszoktól. (via English Russia)

Szon-Kun Pak és Bjung-Min Vu koreai dizájnerek végre komolyan vették az egyik legfontosabb érvet a papír alapú újság mellett, nevezetesen hogy például kávézás közben egyszerűen sokkal kényelmesebb olvasni. Kitalálták tehát az IN-nek nevezett elektronikus újságot, ami egy wifis dokkolóban képes magát feltölteni hírekkel, és onnantól fogva nagyjából hagyományos újságként olvasható.

Ez persze csak terv, de nem szeretnénk sokáig várni a megvalósításra. Itt egy videó is a dologról:

Lefekvés előtt aranykeretes plazmatévé, kokó és whiskey, az ágyban pedig manó helyett egy szőke és egy fekete macilány várja a tévémacit. A luxuskörülmények között élő sztármacit az MTV találta ki, de nem a magyar, hanem a music. A bal sarokban megjelenő logó szerint a videó a Briteon munkája. 

Néha elfog a reménytelen szomorúság amiatt, hogy Magyarország kommunikációiparát nagy részben kreatívügynökségek és -díjak nélkül, grafikai stúdiókkal meg fejlesztőcégekkel is simán lehetne működtetni. Nincs semmi különös, csak a szokásos: már megint sikerült valamit úgy lenyúlni adaptálni, hogy a megoldás sokkal kevésbé releváns, mint eredetileg, cserébe sokkal bénább.

A közelmúltban, ugye, a Soproni csinálta ezt, akik egy kanadai sörszpotot rántottak magukra (Én így szeretlek!), csak az abban eredetileg jelenlevő irónia nélkül, a Pepsit meg még karácsony előtt egy személyre szabott Obama-szpot ihlette meg színekkel, technikával együtt úgy, hogy 1. az égvilágon semmi üzenetük nem volt hozzá 2. hülye kozmopolita módon belerakták azt a Mikulást, aki nálunk NEM karácsonykor jön és 3. egyébként is a konkurens Coca-Cola totemállata ötvenezer éve.

Most az Amstel Pulse volt a soros, akik a Nintendo Wii Youtube-kampányából merítettek ötletet: az eredeti az volt, hogy a Wii-s Super Mario trailervideó szétbontotta a Youtube-oldalt: remegett a videóablak, szétestek az oldaldobozok és leomlott a fejléc a vége főcím előtt. A Friendly Digital ügynökség most a Videára azt csinálta meg az Amstelnek, hogy a videóban táncoló árnyalakok kiugrálnak a videóablakból, bemásznak az oldaldobozba, szétszedik őket és közben kis clipartos hangfalakat cibálnak magukkal, sőt akkora a parti, hogy a végén belerúgnak az egyikbe.

Nem az a szomorú, hogy sikerült az egyébként is elcsépelt üzenethez (sör=parti) közepesen öncélúan hozzáragasztani ezt a Wiihez sokkal jobban illő megoldást, hanem hogy még tök fölöslegesen is, mert nem lett jó: szar a zene, két percig semmi értelme árnyalakokat nézni, ha már sörreklám és parti, akkor jó csajok átizzadt felsőkben rázkódó csípőkkel sármos borostás kigombolt férfiak hóna alatt, és annyi kedvem van a végén továbbküldeni, mint medúzákkal fürdeni. Pedig ó, a végén már húsz árny táncol, eszetlen.