1861-ben, vagyis éppen 150 éve született William Wrigley Jr., a Wrigleys biradolom alapítója. Wrigley 1861-ben alapította meg cégét Chicagóban, akkor még 29 éves volt és a legenda szerint 32 dollárral kezdte meg birodalmának kiépítését. Eleinte szappant és sütőport gyártottak.
Mosoda mikroblogger oldalán találtuk meg ezt a vicces hírt, miszerint a Ben&Jerry's jégkrémvállalat a Saturday Night Live által inspirálva (a szóban forgó részlet itt látható) megcsinálta a Schweddy Balls jégkrémet, ami szabatosan lefordítva is "izzadt herék"-et jelent.
A One Million Moms nevű szervezet, amely a konzervatív beállítottságú American Family Association csoporttal hozható összefüggésbe, rögtön felháborodva vette tudomásul a tényt, és bojkottot hirdetett a fagyis cég ellen. A Ben&Jerry's szóvivője szerint a névadás senkit sem sért, egyszerűen csak a fogyasztóiknak szeretnének kedveskedni, akik már ismerik a cég néha szokatlan lépéseit.
Az interaktív citylight után egy újabb ötletes - ezután offline - megoldással állt elő a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ). A papírmeghívóval a most alakult, korhű hangszereken játszó barokk zenei együttes koncertjére invitálnak.
A meghívón egy barokk figura szerepel, akinek a bal karja egy papírkorong segítségével mozgatható: ha felfelé tartja, akkor helyes a kéztartása, ha lefelé, akkor helytelen. A szórólap aljáról kiderül, hogy a barokk összművészetben nemcsak a hangoknak, de a kéztartásnak is nagy szerepe volt. (A BFZ hangversenyére Franco Fagioli kontratenort a belga Sigfrid T’Hooft gesztikatanár készíti fel.)
Nagyon vicces reklámszpotokkal állt elő az Optifog. Az ötlet arra a szemüvegesek által utált helyzetre épül, amikor a melegtől bepárásodik a lencse. Ez a teljesen tehetetlen állapot jópár percig tart, és teljesen mindegy, hogy van szemüveg, vagy nincs, a rövidlátók sehogy sem látnak.
Nem lőjük le a poént, itt a három mulatságos szituáció.
A „márkák a művészetben” sorozatunk harmadik részeként ismét egy olyan céget szerettünk volna találni, amely mára – a McDonald’s-hoz és a Coca-Colához hasonlóan – az Amerikai Egyesült Államok, így a nyugati világ és a globalizáció egyik jelképévé vált. Viszonylag rövid gondolkodás után beugrott a multi-mesegyár Walt Disney neve.
Nem véletlen, hogy számos – elsősorban amerikai – művész is feldolgozta munkáiban a stúdió logóját, illetve még gyakrabban a Disney által kreált, lényegében a logóval azonos értékű emblémává vált rajzfilmhőst, Mickey Mouse-t. Ezekből gyűjtöttünk össze párat.
Kezdjük először a belga Wim Delvoye-val, aki egyenesen személyes logójává alakította át az egykori filmstúdió, mára gigantikus média-konglomerátummá növekedett márka emblémáját. (Delvoye munkássága későbbi posztjainkban is fel fog majd tűnni.)
Wim Delvoye logója
Banksy, a korábbi posztokban szintén gyakran szereplő graffiti-sztár sem ment el szó nélkül a Disney mellett. A társadalomkritikát bőszen gyakorló brit elsősorban Mickey Egeret ruházta fel újabb arcokkal.
Banksy: Napalm
A Balaton Sound-hoz és Hegyaljához hasonlóan ott járt a Kreatív-Szívlapát csapata a Szegedi Ifjúsági Napokon is. A SZIN-ről is készítettünk egy színes szakmai összeállítást a Kreatív Online-ra a főbb márkabenyomásokról és megjelenésekről nagyon sok fotóval, itt pedig egy könnyed, szubjektív, kevésbé szakmai, de kicsit azért mégis képes beszámolót közlünk a SZIN történetének legmelegebb fesztiváljáról.
A meleg egyébként nem volt kellemes, de enyhítette, hogy az egész fesztiválterület lényegében egy strand volt, Tisza-parttal, medencékkel és nem utolsó sorban bikinis lányokkal és félmeztelen pasikkal, még olyanok is voltak, akik az esti koncerteket is a vízből hallgatták. Mindez kissé Balaton Sound jelleget adott az egyébként zeneileg teljesen eltérő fesztnek.
Ami nagyon látszott, hogy a Borsodi Zenei fesztiválok egy erős branddé nőtte ki magát a hazai fesztiválpiacon. Minden márkázva volt a zöld sörrel, még a fesztiválpadok is. A kedvenc megjelenésünk azonban nem is a névadó szponzoré volt, hanem a Skittles-é, akik nagyon látványosan voltak jelen Szegeden. Mindenki Skittles golyócskákat szopogatott, és mindenkinek a zsebében ott lapult legalább egy-két zacskó Skittles. Volt, aki azt mesélte nekünk, hogy hasfájásig ette magát vele, mások ezzel próbáltak csajozni az éjszakai buliban, ráadásul a hoszteszeik is igazán helyesek voltak.
Ökofesztivál volt ez is, mint Hegyalja, ennek kapcsán volt sörösdoboz-kézművesség és divatbemutató is szép lányokkal.
Nyárzáró karszalagkörkép és repohár-gyűjtemény.
"Jól tette apád, hogy nem jött" - mondja egy férfi egy fiatalabb srácnak, és valószínűleg igaza van: az év talán legmelegebb napján hatalmas sor kígyózik a Tímár utcai HÉV-megállónál, föl a felüljáróra, majd le a túloldalon, és a vége különös módon az (egykori?) SZDSZ-székházban tűnik el:
Tagfelvétel a liberális pártnál? Olcsó bálás ruha? Népszavazás? Nyugtalanok a piacok? Egyik sem: mint egy kedves tetovált fiú elárulta, "zombis filmhez" castingolnak.
A hozzánk is eljutott meghívó szerint a World War Z (magyarul Zombiháború) című könyvből készülő hollywoodi filmhez (főszereplő Brad Pitt!) keresnek statisztákat 18 és 80 éves kor között. Holnap és holnapután is hasonlóra lehet egyébként számítani, ugyanis több ezer leendő hullára lesz szükség.
Az SZDSZ + zombik, illetve a hőség + zombik poénokat ide lentre tessék beírni:
Újabb fordulatot vett a Winkler-Bazsó párossal népszerűsítő UPC-kampány. Az augusztus 25-én debütáló új széria - ahogy a pr-t intéző ügynökség fogalmaz - "kicsit Erdélyi Mónika és Horst Fuchs találkozása a műtőasztalon".
A két alterceleb, Bazsó Gábor és Winkler Róbert tavaly februárban tűnt fel a UPC-hirdetésekben: a reklámfilmeknek ekkor nem volt pontosan megírt történetük és párbeszédük. Pont egy éve újabb fordulatról számoltunk be, ekkor a szereplők terepre mentek.
A The Village című moszkvai magazin különleges formában akarta feldolgozni a közúti autóbalesetek témáját, ezért egy figyelemfelkeltő applikációt készített. Ha az alkalmazással végigpásztázzuk tartózkodási helyszínünket, akkor az ott történt balesetek áldozatai, kis piktogramokként megjelennek előttünk, ahogy azok az archív videók is, amik a balesetről készültek.
Az alkalmazás a videóban is látható ötletes ambient kampánynak köszönhetően már biztos ott figyel tízből nyolc moszkvai okostelefonon.
A McDonald’s művészetben való megjelenését bemutató posztunk után nem volt nehéz megtalálni a következő alkalmas márkát, melyet megvizsgálunk képzőművészeti szempontból.
Nem más ez, mint a világ állítólag legismertebb kifejezése az „OK” után, vagyis a Coca-Cola, amely legalább annyira gyakran szerepel vizuális alkotásokban, mint a gyorsétteremlánc és nagyjából jelképez is mindent, amit az előbbi: Amerika, kapitalizmus, globalizáció, gonosz multi. Ennek ellenére a kóla kapcsán kicsit kevesebb kifejezetten kritikus, negatív kicsengésű vizuális munkát találtunk, de azért akad ilyenre is példa.
Itt van például az orosz kortárs művészet egyik fenegyereke, Alexander Kosolapov, akinek néhány művét már a mekis posztban is bemutattuk. Az orosz kritikájának és iróniájának kedvelt célpontja az üdítőital-óriás is.
