Meg lehetne-e úszni egy ilyen beszámolót anélkül, hogy bele ne vegyek olyan szavakat, mint igazi, hamisítatlan, underground, hagyományos, klasszikus, igényes, az olyanokat, amikkel igazolni lehet, hogy ez nem az, amiről mások beszélnek, hanem ez az, amiről nem, hiszen nem is tudják. Aki zenéről ír, tudja, hogy ezek nélkül lehetetlen leírni bármit is, mégis ott van a félsz, hogy féktelen önigazolásba és bennfentes önéljenzésbe csap át, aminél kínosabb talán nincs is.

Még múlt héten kaptam egy személyes felhívást, hogy nézzek utána néhány bérkommentelőnek, vagyis ahogy mostanában pontosabb, fake usernek. A dolog alapja a Kreatívban és a Kreatív Online-on megjelent cikk volt arról, hogy a korábban fórumokban és blogokban tanyázó bérkommentelők és hamis felhasználók a valódi felhasználókat követve a közösségi oldalakra, főképp a Facebookra költöztek. 

A cikkben akkor nem sok konkrét példa szerepelt (mondhatnánk: egy sem), amit páran meg is jegyeztek, hát most - köszönet Jankó Bálintnak, az LWp Kommunikáció stratégiai igazgatójának és Sándor Szabolcsnak, a Karmamedia ügyvezetőjének - itt van egy remek kis csapat, és néhány jótanács, hogyan lehet felismerni a Facebook reklámcélból posztolgató hamis profiljait.

Az első nem más, mint a csábító tekintetű és mély dekoltázsú dunaújvárosi Kozma Brigitta, akire a Mozaik Kávézó oldalán bukkantak forrásaim, amint a Nescafé nyereményjátékát próbálta népszerűsíteni egy - hangsúlyozom - igazi KÁVÉzó falán. 

Elsőre kamunak tűnt, mert az egyszeri Gmail felhasználó abból indul ki, hogy nyilván mindenki ezt használja, hiszen ez a világ legjobb levelező szolgáltatása, minek kellene kampányt indítani, hogy a felhasználók átálljanak? 

Pedig dehogy, a legfrissebb általam talált adatok alapján még az USA-ban sem piacvezető a Google levelezője, világszinten pedig még annyira sem erős.

A Gmail csapata, a Google+ beindítása utáni nagy ráncfelvarrást követően kampányt indított, hogy a szolgáltatást népszerűsítse.

Évek óta hirdetik már a mobilmarketingesek a QR-kód-igét, és próbálkoznak azzal, hogy a magyar mobilfelhasználókat is meghódítsa az őrület, amely a japánokat már rég a hatalmába kerítette. Idén végre úgy tűnik, valami megmozdult. Ahogy lassan egyre többen és többen okostelefonokkal a zsebükben mászkálnak hazánkban is, úgy jelennek meg sorjában a kis fekete-fehér kockák is a plakátokon, újságokban, villamoson vagy akár épülethálókon. Aztán hogy hányan olvassák is le ezeket a kódokat, az már más kérdés, egyelőre nem is érdemes még feltenni. Vajon más lenne a helyzet, ha a QR-kódok kreatívabbak, érdekesebbek és a tekintetet jobban vonzók lennének? Valószínűleg igen, legalábbis így gondolják azok, akik felismerve ezt a piaci rést, Ázsiában már külön QR-kód tervezésre szakosodott ügynökségeket hoztak létre. Többek között ilyen ügynökségektől és más kreatív agyakból pattantak ki azok az ötletek, amelyeket a Mashable összegyűjtött, hogy bemutasson 15 szép és kreatív QR-kódot. Íme:

1. A Discover LA utazási iroda QR-kódja a Paperlinks tervezésében:

A műalkotások reklámban való felhasználását bemutató, több epizódot megélt és a legnagyobb alkotókat (Michelangelo, Dalí, Picasso) felvonultató sorozatunk után most csavarunk egyet a felálláson és azt vesszük szemügyre, hogy egy-egy nagyobb márka hogyan jelenik meg a műalkotásokban, hogyan ábrázolják azt, mit gondolnak azokról a művészek.

Nem akartunk nehézzel kezdeni, ezért egy olyan márkát választottunk, amely az évtizedek során nagyon erős és mindenki által ismert szimbólummá nőtte ki magát. Sokan szeretik, sokan gyűlölik, nem más ő: a McDonald’s.

Talán nem nehéz kitalálni, hogy a globalizáció, kapitalizmus, az USA és hasonló ideák megtestesítőjéért nem feltétlenül rajonganak a művészek. Következzenek a példák.
Talán a leghíresebb alkotó azok közül, akik a Mekit szeretik felhasználni, az Banksy. Az első két alkotás a jól ismert munkái közé tartozik (a Napalm című kép Nick Ut világhírű fotójának parafrázisa).

Banksy: Ősember

Megrögzött South Park rajongóként szeretnék most Kaliforniában lakni. Csak erre a hétre, nem többre. A kultikus sorozatot 1997 augusztusa óta sugárzó Comedy Central ugyanis alig kevesebb, mint 1400 négyzetméteren négy napra felépítette a South Park központi helyszíneinek életnagyságú mását San Diegoban, és olyan kiállítást rendezett köré, hogy az Eric Cartman-fanatikusok bizony mind a tíz ujjukat megnyalhatják. 

Az Ultimate South Park Fan Experience című kiállítás a Year of the Fan (A rajongó éve) címet viselő promóciós kampány része, amit a sorozat 15. évadjára készített a csatorna a San Diego Comic-Con International éves képregény- és rajzfilmkiállítás keretében és annak szervezőivel együttműködésben július 21. és 23. között.

Elhunyt Alex Steinweiss grafikus, a lemezborító feltalálója. Ő volt az, aki a Columbia Records művészeti vezetőjeként az 1940-es években elkezdett grafikákat nyomni az addig csak homogén színekben pompázó lemezborítókra, melyekből több száz legendás példányt köszönhetünk neki.

Steinweiss nemcsak esztétikai forradalmat, de bevételnövekedést is produkált. Az általa tervezett borítók megkilencszerezték például George Gershwin Kék rapszódia című szerzeményének és Ludwig van Beethoven III. (Eroica) szimfóniájának eladásait is.

Alex Steinweiss 1917-ben született Brooklynban lengyel apától és litván mamától. Tehetségére hamar felfigyeltek, így a Parsons School of Design elvégzése után, 23 éves korában művészeti igazgatóként landolt a Columbia Recordsnál. A második világháború alatt a haditengerészet számára készített oktató és mozgósító falragaszokat. Magazinoknak dolgozott, és több lemezkiadóknak is folyamatosan tervezett borítókat, összesen több százat. Ezekből válogattunk.

A Kreatív Online-on tegnap megjelent, nagyon komoly és nagyon szakmai összeállításunk után most egy könnyedebb anyagot is összegyúrtunk a hétvégén véget ért Hegyalja Fesztiválról, az ottlétünkről és a márkamegjelenésekről, hasonlóan a Balaton Soundról szóló posztunkhoz.
A Szívlapáthoz méltó módon azért most is kissé szakmai szemmel igyekszünk megmutatni az ott látottakat, bár ez nem mindig sikerült maradéktalanul. Ha konklúziót kell levonni a fesztiválról, azt mondanám, hogy a márkák szempontjából majdnem ugyanaz volt, mint a tavalyi, vagy azelőtti, vagy épp az összes többi hazai fesztivál, merthogy nagy durranás nem volt itt sem (mint ahogy másutt sem). Persze tudom azt is, hogy a fesztiválozók nem a márkamegjelenések miatt fesztiváloznak.
Ami viszont mindenképp tetszett, az a nadrágra aggatható repohár, mert kifejezetten praktikus volt, továbbá a sör, mert hideg; a bor, mert – a tokaji pincékben legalábbis – finom és a csajok, mert akadtak közöttük kifejezetten csinosak is, kedves főszerkesztőim pedig éltek haltak a Malátabár éjszakai programjáért.
Akit pedig kifejezetten az egyes márkamegjelenések, és nem az efféle, vicceskedőnek szánt fotóriport érdekel, még mindig nyugodt szívvel ellátogathat a Kreatív Online-ra, ahol tényleg igen bőséges összeállítást készítettünk eme marketinges csemegékből.

Márkamegjelenések Tokaj városában. Na jó, nyilván a csajok miatt lőttem ezt a képet is.

Hát, természetesen jó sok, azt eddig is sejtettük. A Monocup nevű, speciális - állítólag biztonságos, higiénikus, olcsó és környezetbarát - menstruációs tisztasági segédeszközt kínáló márka nemrégiben kampányt indított Nagy-Britanniában, amely során arra kérte a fogyasztókat, küldjék el, milyen neveket használnak a női nemi szervre. Állításuk szerint máig közel 14.000 megfejtés érkezett és a szám vélhetően a jövőben még nőni fog. Ebből a 14.000-ből váalsztottak ki 25-öt, ezek felhasználásával született meg az alábbi csodálatosan decens puncidal, Love Your Vagina címmel. 

Tényleg, magyarul hányat tudtok?

Hamar el is intézném azzal, hogy a legjobb márkamegjelenés a Balaton Soundon a Hercules & Love Affair-é volt, miközben az Azari & III koncertjén az első sorban táncoltak. Az összes többiről, vagy ami felkeltette a figyelmemet, alább a változó minőségű és érdekességű, a menőség és/vagy a rosszabb értelmezhetőség kedvéért agyoneditált fotók. Fotóriport jellegűen írtam néhány kommentárt is.

Végre sikerült betennem ide így egy fotót. Welcome.