Vasárnap óta még cudarabb idők járnak a magyar dohányipari cégekre, már ami a reklámozást illeti. Eddigis tilos volt, most aztán már még tilosabb lett, és hogy még a boltok cigis pultjainak a tetején tarkálló termékfotókban se gyönyörködtethessük a szemünk, meg a jó kis reklámszlogenek se ragadjanak meg bennünk, most már tényleg csak csúnya, igénytelen, rémegyszerű terméknév meg kötelező feliratok lehetnek az üzletekben. 

Ennek örömére pénteken kicsit beleélhettük magunkat a Fogyasztóvédelmi Hatóság ellenőreinek szerepébe, amikoris elkísértük a Pall Mall, a Dunhill, a jó kis Sophie, a Kent, a Lucky Strike meg a Peter Stuyvesant forgalmazójának, a BAT-nak a munkatársait, miközben ellenőrizték a boltokat, hogy a törvénynek megfelelően kicserélték-e az említett "kommunikációs felületeket" (reklámnak most már igazán nem nevezhetjük...).

Egy csomó mindent megtudtunk, többek között azt is, hogy a cigi rossz a fogaknak - de aki ennél komolyabban is kíváncsi a témára, olvassa el a Kreatív Online cikkét is.

Hogy ne maradjunk le a köszönés helyett is egyből iPhone-okat és laptopokat villantó geek community mögött, élő tudósításra készültem az egyes nézetek szerint Web 2.0 Symposium, más szögből nézve Barcamp Budapest névre hallgató kockafesztiválról. (De tényleg: a holland vezérgeek – programfüzet szerint viszonylag erős lufiszagot árasztó – nyitóelőadását is csak azért késtem le, hogy Közép-Európa egyetlen megmaradt IBM laptopjára feltornásszam a mobilnethez szükséges szoftvereket.)

Az élőzés viszont egyáltalán nem jött össze, aminek több oka is van. Az egyik, hogy a kockáknak és a kockaiparnak kitalált rendezvényen összesen három konnektort láttam, és mindet ugyanabban az egész napra lefoglalt elosztóban. A másik pedig, hogy a Barcamp programja annyira keszekusza és egymásba lógó volt, hogy a Sziget ahhoz képest egy ütközések nélküli, lineáris operafesztivál. A program közönségszavazatok alapján állt össze, a három különböző helyszínen futó előadások pedig akkor is egymásba lógtak volna, ha nem csúsznak szigorúan eltérő ütemben, mint ahogy de.

De a Barcamp nem csak ettől volt furcsa.

A spanyol Vodafone érdekes kezdeményezéssel kezdte a kreatív megjelenések szempontjából számos szakember szerint izgalmasnak ígérkező 2009-es évet. Az El Post Imposible (A lehetetlen poszt) címet viselő februári akciójába meghívta Spanyolország 28 legismertebb bloggerét, és arra kérte őket, hogy különféle extrém szitációkban írjanak egy-egy blogbejegyzést - természetesen egy Vodafone 3G modem és egy vodafone-os Dell Inspiron Mini laptop segítségével. A posztok így nem csak az akció blogján, de az egyes szerzők saját blogjain is megjelennek. 

Anyukánknál, a Kreatív Online-on számoltunk be pénteken a Ringier és a Népszabadság a két kiadó lapjaiban és online felületein megjelenő kreatív hirdetéseket elismerő házidíjról, a Ringier Népszabadság Awards-ról. Az alábbi olvasói észrevétel ehhez érkezett Juhász Pétertől, a – konkurens – Sanoma kiadó Üzlet & Siker című lapjának projektvezetőjétől.

Csütörtökön ünnepélyes keretek között tartották meg a Ringier-Népszabadság Awards díjátadó gálát. A kezdeményezés egyértelmű, ezzel is lelkesítsük a hirdetőket, hogy bátran használják ki a printben rejlő lehetőségeket, a sima „egyperegyek” helyett ötletes és hatásos kampányokat, kreatívokat adjanak a sajtóba.

A díjátadón sajnos csak a túlméretezett és egyáltalán nem beltérbe illő tűzijáték jelentette „a nagy durranást”. Az idei nyerteseken végignézve nagyon lehangoló a kép – de sajnos a bővebb felhozatal, a shortlist sem erősebb. Csupa olyan anyagot láthattunk, amelyek csak filmes kampányok printre átmentett alternatívái, egyszerű mutációk. Még a leginkább egyedi a Fanta matricás-behúzása volt, bár az sem a spanyolviasz, de azért mégiscsak valamivel nagyobb erőfeszítés van benne, mint egy reklámfilmből egy screenshotot berakni egy lapba.

Ha a betűkön 45 fokos szögben felmászó Volvo jelenti az élvonalat, akkor megette a fene. A Kreatívban évek óta futó kivehető Post-it objektív szemmel is végigveri a zsűritagok által összeválogatott mezőnyt. Ezen csupán az idén először átadott online kategóriás díj javít valamicskét, de Emese szemforgatása portálfüggetlenül bárhol megállta a helyét.

Automatikusan felmerül az örök kérdés: a kreatívok ennyire ötlettelenek, vagy a megrendelők ennyire vaskalaposak és bátortalanok?

Felmerül egy harmadik opció is, mégpedig az, hogy esetleg a Ringier árazása és/vagy kooperációs készsége szab gátat a valóban kreatív print hirdetési megoldásoknak, és súlyos felárakat kell még mindig fizetni a Népszabinál a rugalmasabb bánásmódért. Hiszen ha végiggondolunk a print média más hazai képviselőin, bizony-bizony eszünkbe juthat sok, ezerszer látványosabb megoldás. 2008-ból emlékezetes lehet a gazdasági sajtó több lapján is alkalmazott szalagos pántolás, a műsorfüzeteknél és exkluzív kiadványoknál hatásos pauszpapíros álcímlapok, vagy a lakberendezési magazinokból nyitáskor 3D-s mesekönyvként felágaskodó origamik, mosógéptől kazánig sok ilyen volt.

Megnyugodhatunk, a junior oldalak, a körbefolyatott szövegek, a hagyományostól eltérő méretű és elhelyezésű hirdetések korántsem jelentik tehát a szakma krémjét. A talány viszont megmarad, hogy akkor miért egy konzervatívabb politikát folytató hirdetési osztály oszt kreatív sajtóhirdetési díjat?

Valakik brutálisan meghackelték a Lakástrend.hu oldalát. A linkre kattintva magyar pártvezéreket lehet akasztva látni. Nem vicc!

Könyvek minden mennyiségben: elsőként egy indiai antikvárium hirdetései:

Kétségem sincs afelől, hogy a piackutatások iszonyat fontosak a marketing- és kommunikációs szakma egészének, és a legkisebb apróságok is fontos információforrások lehetnek bizonyos esetekben. Amilyen következtetéseket azonban az adatokból néha le tudnak vonni a kutatók, azon magam is meglepődöm. A válság magyar kiskereskedelemre gyakorolt hatását felmérő Gfk például a 2008. utolsó negyedévi adatokból azt szűrte le, hogy: "A macskaeledelek mennyiségi növekedése azt mutatja, hogy a háziállatainknak is igyekszünk megadni a törődést, vagy bennük keresünk menedéket a nehéz napokban." - és ennek egy egész összetett mondatot szán egy sajtóközleményben. Tessék, kérem szépen? 

Lehet, hogy a Leica-használók kicsit ostobák, ésvagy nem idegen tőlük a voyeurizmus, de ez az új, nagylátószögű termékeiket nem minősíti, sőt! (Ötletes Nikon-hirdetések korábban itt.)

Legalábbis ezt állítja a Taxi4 hirdetése, amit az Inforádióban hallottunk. A szpot egy nyávogós hangon elénekelt „Tavaszi szél vizet áraszt” dalocskával indít, majd egy nagyon lelkes férfihang akasztja meg a nótát ilyen szöveggel: „Vizet? Dehogy vizet! Olcsó árakat!” Az egész ötlet úgy ahogy van szíven szúr, de a legveszedelmesebb az „olcsó ár”. Van ugyanis alacsony ár és létezik olcsó áru - olyan viszont, hogy olcsó ár, nincs. És ezt nagyon sokan nem tudják - többek között azért, mert folyton ez ömlik a médiából, a felelőtlen beszélni és írni nem tudó szövegírók vagy marketingesek, médiások stb. miatt.

Ez egy apróság persze, de mégis mikor válik már világossá az alkotóknak, hogy azért van némi felelősségük abban, hogy az emberek hogyan beszélnek, hiszen nagyon nem mindegy, hogy mit hallgattatnak, láttatnak a közönséggel? Ebben az esetben kedvenc anyanyelvünk ellen tettek. Mi pedig nem örülünk ennek.

A Taxi4 további - hasonlóképp színvonalas - hirdetései meghallgathatók itt.

Murányi Marcell, a Blikk főszerkesztője vendégeskedett ma reggel a Tilosrádió a A sas leszállt című műsorában. A beszélgetés főleg a Blikk megkomolyodásáról és a média felelősségéről szólt. Jó volt. Itt vannak a legfontosabb állítások.