Az érzékszervi marketingben utazó magyar Mood Media megkutatta, kitalálta öt budapesti és öt vidéki Nike bolt háttérzenéjét. A helyszíneken egységes zene szól, mely az arculatnak megfelelően ritmusos, sportos, magasabb ütemszámú dalok válogatását jelenti - írtuk meg múlt héten a Kreatív Online-on.

Pálóczi Tamás, a Mood Media közép-kelet-európai régió ügyvezetője pedig ezt nyilatkozta:

„Mostanra még fontosabbá vált a versenytársaktól való megkülönböztetés, ezáltal az arculatot építő elemek használata, mely kellemesebbé teszi a vásárlói környezetet és segít a fogyasztók megtartásában”.

A Nike a Viva+ és a Rádió 1 délutáni matinézenéivel gondolta megkülönböztetni magát vetélytársaitól. Szerintünk ez a kompiláció súlyosan imázsromboló hatású. Miért nem passzol egyetlen Nike reklám - amúgy többnyire nagyszerű - zenéjéhez sem? Vagy méltóképpen reprezentálja a Nike célcsoportját? Ön szerint? Egyáltalán van értelme ügynökségre bízni a válogatást? Írja meg.

A Fallon London monumentális Bravia-reklámjaiból sikerült popikont csinálni. A Labdás meg az Kihaltpanelépületösszefestős után gyártódó Ilyen Világító Körhintás szpotnak már a készültét is erős hype-zuhatag övezte: az addicttól a nemzetközi szaksajtóig mindenki már arról is beszámolt, hogy készül.

Aki ezeket elolvasta, azoknak nem lesz olyan eszetlen nagy durranás a BrandRepublicra felkerült végleges szpot, amely tegnap debütált az ausztrál piacon: pont az van benne, amit a werkek meg fotók alapján sejteni lehetett (a híresfocista Kaka furcsa Da Vinci-i körhintára szerelt állóképei állnak össze mozgóképpé, mindezt egy noname olasz városka főterén, ámuló, kedves olasz járókelők előtt), és annyira azért nem magával ragadó erejű, mint a San Francisco utcáit telepattogó labdák voltak. A nem különösebben izgalmas "200 hz-es képfrissítés" üzenetet viszont sikerült szépen becsomagolni.

Szerdán tartották a Magyar Fogyasztó Platform szabadidőről szóló konferenciát a Magyar Telekom székházban. Kicsit kevesebben voltak, mint az előzőn, amelyen az volt a fő kérdés, hogyan lehetne elérni reklámmal a fiatalokat, a tiniket. Ez biztosan nem azért van, mert az előzőn én is vezettem egy beszélgetést, most meg nem, sokkal inkább a válság az oka, az. A válság.

Kaszás-Litkai humorosság?

Egy Kaszás György-Litkai Gergely kombóval kezdtem a konferenciát, ami elég magasra tette a lécet. Mondjuk, ha egy tényleg vicces humorista prezentációs paródiát ad elő, akkor az elég nagyot üt. Különösen akkor, ha előtte és utána minden úgy zajlik, ahogy a paródiában csak éppen komolyba. A Kaszás-Litkai előadás első fele volt a szakmázós rész (ezt tartotta Kaszás), a második fele a vicces, ebben sok szó esett a szabadidőruhába öltözött magyarokról, meg arról, hogy milyenek, akik nyaralnak és kikapcsolódnak. Ezt pedig Comedy Central cégbemutatóba csomagolta a Comedy Central humorista főszerkesztője.

A Hungária-Egressy sarkon lőttük ezt a táblát a kocsma előtt:

Extravalós zenei élményt kínál a Loewe német elektronikai cég, amit ráadásul egy eredeti ötlet és profin kivitelezett reklám segítségével tesz. Elegánsan, igényesen, a termékhez szervesen kapcsolódva - és csattanóval a végén, ahogy a nagy könyvben az meg vagyon írva. A kis remeket a berlini Scholz & Friends reklámügynökségnek köszönhetjük.

A Magyar Telekom Mindennapihősök karrieroldalára készített kisfilmet az Akció-Nxs. Érdekes, hogy online-ra ennyi pénzt szántak Téék, látszik, hogy nagyon komoly munka van mögötte. A végeredményt illetően a szerkesztőség némiképp megosztott, de mondja el, ön mit gondol Gyuláról? 

Eddig nem írtunk a Provident reklámokról, mert túlzottan magas labda: ostoba, gusztustalan és kész. Most viszont addig húzogatták a nagy magyar oroszlán bajuszát, míg az felugrott, és elment egészen a gonosz székházáig és ott tüntetett. A gyorskölcsönös pedig, valahogy úgy tűnik, meg van lepődve azon, hogy a mikróra/ajándékra/virágcsokorra/húsvéti nyúlra kölcsönt felvevő állampolgár nem érti meg, hogy fizetnie kell. Eljött az ideje a válságkommunikációnak. El is kezdődött, volt sajtótájékoztató, interjúk stb. A pénzt osztó cég edukációs kampányt indít, vagyis megpróbálja elmagyarázni a lakosnak, hogy a kölcsönpénzt nagyon vissza kell fizetni, de a THM, az nem úgy van. A jövő héten 39 ilyen reklám megy majd le többek között az RTL-en és a TV2-n.

Nem vagyok egy multifóbiás, antiglobalista szabadságharcos, de valahogy egyáltalán nem lepett meg ez a hőbörgés. Egyenesen következik abból a hazug kommunikációból, amire az ilyen cégek üzleti modellje épít. Ha az egyik odalon betesszük a gépbe az etikátlan hazug reklámot, a másikon kis eséllyel fog kifolyni a dicsőség. Nem könnyű persze az uzsorás dolga, de a mostanra az egész Providentet betakaró sunyiságfelhőt azért el lehetett volna terelni. Például úgy, ha jobb reklámokat csinálnak.

Alul megnézhető, milyen ajánlatokkal mosolygott a szobákba a pénzügyi sátán.

A filmek alapos megnézése után pedig érdemes elgondolkodni Bob Garfield, az Advertising Age amerikai reklámszaklap kritikusának szempontjain.

• Őszinte-e a hirdetés?
• Kifogásolható-e a hirdetés morális vagy etikai szempontból? 
• Különlegesen szellemes megközelítése-e egy üzleti vagy kommunikációs problémának? 
• Javítja vagy szennyezi-e a hirdetés az általános reklámkörnyezetet? 
• Jó vagy rossz a kivitelezés? 
• Úttörő-e a hirdetés? Hatással lesz-e a megközelítés a reklámozásra a jövőben? 
• Eléri-e a reklám, hogy a fogyasztónak nagyobb kedve legyen a hirdetővel üzletelni?

Be kell fizetni a csekkeket

Húsvéti ajándék

Elromlott a mikró

Konyhabútor után a hűtőre is kell pénz

Az új Soproni-reklám szinte mindenkinek tetszik, úgy tűnik, sikerült azokat az érzelmi húrokat megpengetni, amik hatnak nemcsak a magyar sörfogyasztóra, de azokra is, akik ismernek legalább egy magyar sörfogyasztót. Szóval mindenkire. Lássuk:

Szerkesztőségi röpfelmérésünk eredménye:

1. minden sörreklámért rajongok, amiben nem csak pecázó barátok vannak

 amúgy 4/5, az üzenettel könnyű azonosulni, de a csávóval valamiért nehéz, és első megnézésre nem vagyok benne biztos, hogy csak a modorosság miatt (zsombor)

2. én nem tudom eldönteni, hogy a politikusoknak vagy a cégeknek áll rosszabbul, ha nemzeti színbe burkolóznak, mindenesetre ez legalább profi és hatásos. a csávó viszont tényleg full gáz! (csudaygé)

3. szerintem meg semmi baj nincs a csávóval (.:sz-b:.)

Tehát: van-e baj a csávóval? Magával a reklámmal egy apró bibi azért volna, mint arra egy szemfüles kommentelő a Youtube-on felhívta a figyelmet. Íme a film, amiben egy kanadai ember lelkesedik az országáért, és mit ad isten, éppen egy sörreklámról van szó (erről a kampányról többet itt):

A londoni National Gallery remek The Grand Tour kampánya óta nem volt olyan nagyszabású múzeummarketing lépés, mint most a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) metróaluljárós kampánya. Az elv ugyanaz, mint a The Grand Tour esetében, vagyis, hogy vigyük ki a képeket az utcára, vagy bárhova ki a múzeum szakrális teréből. A MoMA konceptje lényegében a The Grand Tour átemelése a metróaluljáróba, ugyanúgy le lehet tölteni telefonra audioguide-okat, ugyanúgy be lehet járni a teret, csak mondjuk nem egy londoni Soho méretben. A muzeológusok tárlatvezetést is tartanak az Atlantic/Pacific állomásokon, és fel lehet töletni saját képeket is a kampány weboldalára.

Itthoni múzeumjaink is gondolkodhatnának valami hasonlóban, és nem, nem csak pénz kérdése, mert a The Grand Tour imázskampány is 100 ezer fontjába került a National Gallerynek+ a Hewlett Packard kiváló érzékkel megválasztott szponzorációja (durván 30 millió forint - összevetésül: a Nemzeti Múzeum Dizsingisz kán és öröksége időszaki kiállításának marketingje 20 millió forint volt) került, és bár ezt lehet soknak is tekinteni a hazai viszonyok között, de imázsépítésre (és nem időszaki kiállítás marketingjére) ez a pénz semmi. Képek, egyéb múzeummarketing, linkek, olvasnivaló tovább.

Mauricio Alarcon, az S.C.P.F. Barcelona nevű ügynökség vezető kreatívigazgatója rémisztő hosszúságúnak, másfél órásnak ígért – bár végül szerencsére csak fele olyan hosszúnak bizonyult – záróelőadásában arról beszélt, hogyan ölik meg az interaktív megoldások a printhirdetéseket.