Ha valaki Amsterdamból elrepül először Bukarestbe, aztán átautózik Brassóba, minimum 3 órát utazik. Ezalatt bőven fel lehet készülni egy olyan előadásra, ami semmi másról nem szól, mint a saját munkák bemutatásáról. Sue Anderson, a Wieden Kennedy Amsterdam kreatívigazgatója valószínűleg mást csinált, így az amúgy sem tűhegyes CC-sztori témát végtelenül cikin tudta csak előadni.

 Az Adprint fesztiválhoz kapcsolód kétszer félnapos minikonferencia első napjának két előadását annak rendje és módja szerint lekéstük. (Felelős: az időjárás). Szombaton viszont figyeltünk, mind a 3, azaz három előadáson. 

Néhány nappal ezelőtt megjelent egy cikkünk a Kreatív Online-on az 1994-es Magyar Reklámfilmszemléről. Az egyre erősebb reklámzajban élve és a gyengébbnél gyengébb mai reklámfilmeken siránkozva sokszor eszünkbe sem jut megnézni, honnan jöttünk, mit fejlődtünk, mit romlottunk. Úgy globálisan. 

Pedig elég csak két évet előreugranunk az 1994-es évhez képest, és már meg is van például a legtökéletesebb példája annak, hogyan kell elkészíteni egy reklámot úgy, hogy az egy cseppet se sarkallja vásárlásra a fogyasztót, sőt inkább elrettentse. Mindezt a General Motorsnak sikerült megvalósítania 1996-ban, amikor is akarata ellenére piacra kellett dobnia az első elektromos járművet, az EV1-es modellt. California állam ugyanis szabályban írta elő az autógyártóknak a károsanyag-mentes járművek értékesítését, megadott százalékokkal, így a GM kénytelen volt 1990-ben bemutatni az első EV1-et, majd hat évvel később elkezdte azok gyártását.De hogy ezt a háta közepére sem kívánta, arról mi sem árulkodik jobban, mint ez az igazából inkább antireklám-, mint reklámszpot.

Ha egy autót valaki el akar adni, beleültet egy dögös csajt vagy férfit, és végigszáguldozza vele a világ legszebb tájait. Ha valaki nem akarja eladni, megteszi az ellenkezőjét. Hátborzongatóan soványra elnyújtott, torz emberi árnyékok mozdulatlanul a szürke betonon, a háttérben nyomasztó zene, a középkori borzalmakra vagy a kihalt városokra emlékeztető kórussal, és egy rekedt hangú, misztikus-félelemkeltő szöveghanggal. Akár egy Hirosima-dokumentum- vagy a hatezredik világvége film. Amikor a szöveg az explosion szóhoz ér, a kamera a babakocsira mozdul, majd elfeketedik a képernyő, és amikor újra feldereng, mintha egy robbanás pusztításainak nyomait látnánk. És a vége? „It isn’t coming. It’s here” – merj ezután elaludni.

Mindez érthető, ha a GM nem szereti, ne szeressék az emberek sem. És ha nem veszik, nem kell gyártani. Kudarcba is fulladt, 1999-ben a GM abbahagyta a gyártást (pedig még olyan sztárok is kiálltak mellette a nyilvánosság előtt, mint Mel Gibson), 2003-ban meg el is tüntette az utcákról. Tulajdonképpen tehát meg is van a válasz a kérdésre, hogy Ki ölte meg az elektromos autót.

A szpotot egyébként Hal Riney & Partners (1998 óta Publicis & Hal Riney) készítette.

Érdekes megfigyelni a múlt héten lezárult filmszemle két, talán legjobb közönségfilmjeként számon tartott alkotásnak, a Kaméleonnak és a Valami Amerika 2-nek a reklámmegoldásait.

Ha minden jól megy, és csak az elvárt mértékben romlik a magyar életszínvonal és minden, ami minket körülvesz, akkor valószínűleg még egy darabig lesz tévéadás, benne pedig reklám. Ha így lesz, akkor a magyar néppel marad egy ideig még biztosan Lelkes Emese, a Budapest Bank imádott reklámszereplője, akiről már olyan sokszor mondtunk szépet és jót, hogy most nem is ragozzuk tovább. Akit érdekel miért van ő a világon, valamint kíváncsi arra, hogyan gondolkodik az egyik legnagyobb bank marketingigazgatója, olvassa el ezt a interjút. 

Szintén Emeséről és más reklámszereplőkről az RTL Klub XXI. század című műsora is csinált egy összeállítást.

Anti-Coca-Cola-naptár jelent meg az oroszoknál, amiben minden hónapnál egy-egy szovjet stílusú propagandakép próbál eltántorítani az imperialista ital fogyasztásától. A borítón ez olvasható: "Vegyészet vagy élet?" Az nem nagyon derül ki, milyen társadalmi-kulturális megfontolások húzódnak a háttérben, de persze nyilván posztkommunista viccről van szó, mint pl. a Marxim söröző vagy "a szocializmus utolsó lehellete"-konzervek esetében. 

Az összes lap megnézhető az Englishrussia.com-on, érdemes egyébként a hozzászólásokba is beleolvasni, hogy megnyugodjunk, nem csak Magyarországon tudnak egymás torkának ugrani a kommentezők.

A Sole és a Mizo tejcég már elég régen egyesült és Solemizo lett belőle. Mostanra internetileg is megújultak, úgyhogy a sajtóközleményük szerint a "magyar és angol nyelven elérhető új, interaktív honlapjára látogató vásárlók és partnerek a termékskála megismerése mellett részletes tápérték és logisztikai táblázatokat is böngészhetnek." 

Az új oldal olyan nagyon nem elkápráztató, de van egy szőke lány nagyon a középpontban, aki úgy iszik tejet, ahogy nem szokott senki: marokra fogva a poharat, csábosan felfelé nézve. 

"Engedelmükkel még annyi időre szükségem van, hogy elmondjam, hogy a magam részéről kezdeményeztem, hogy mostantól más műsorkészítési kihívásokat kereshessek magamnak. Ezért jövő héttől Krizsó Szilvia vezeti ezt a műsort, és hadd reméljem, hogy támogatni fogják őt. Köszönöm, viszontlátásra" - ezzel búcsúzott a február 8-ai Szólás szabadságának végén Baló György, aki csaknem két éve vezette a politikai háttérműsort. A videóban ez az 59. percnél látható:

A Kreatív magazin 2007. júniusi számában készített portréinterjút Baló Györggyel, ami itt olvasható. A Kreatív Online vonatkozó hírét, további információkkal itt találják.

Megvan, ugye, a szépségverseny-effektus, amikor a fókákról és az esőerdőkről kérdezgetik nagy nyilvánosság és ezerwattos lámpák előtt a rommá sminkelt szépeket, és ettől azokból is elmúlik minden gondolat, akiknek amúgy van? Feltehetően az alábbi videó szereplőjének is vannak koherens gondolatai a pr-ről, de itt inkább arról beszél, hogy reklámokat megtervezni – ami ugye a pr-es feladata – kreatív dolog, ezért úgymond szerelmes belé. Kár, hogy itthon még csak a multiknál divat az ilyesmi.

0:40-től jön a húzós rész, de előtte is szívmelengető a videó.

A Kreatív ugyan nem multi, de a szerkesztőség örömmel alkalmazna pr-asszisztenst.

via Mikvannak