Az IKEA csomó országban csomó jó reklámot csinál, most ide a Brandfestivalra a marketinges csúcsvezető, Inge Juliusson jött el, a program szerint azért, hogy elmondja az IKEA márkaépítésének a lényegét.

A Republic kreatívigazgtója előadásában alapvetően a kommunikátorok felelősségéről beszélt. Kinek és miért jó felelősen gonolkodni és dolgozni? 3 logikai kör, részletesen.

 

Nincs olyan konferencia, ahova ne az elnöki nyitóbeszédre szeretnénk érkezni, és nem volt olyan az elmúlt sok évben, hogy sikerült volna ezt megcsinálni.

Halló, halló, a teljes Kreatív department nevében üdvözlök mindenkit a Kreatív magazin fesztivál-, konferencia- és pótcselekvésblogján, a Szívlapáton! Órákon belül megkezdjük a rendes működést: az előretolt ékek a visegrádi BrandFestivalról jelentkeznek majd, hogy kora nyári, cannes-i nulladik kísérletünkhöz hasonlóan ne csak azt írják meg egy konferenciáról, mit mond az okos/fontos/szervező barátja ember a színpadon, hanem azt is, hogy mit csinál eközben mindenki más és miről van szó a kávészünetekben.

Az egyetlen díjkiosztó, amit sikeresen végignéztem, az – az ügynökségi díjak mellett – a filmeknek szentelt zárógála volt. És bár a végén elöntötték a beszédek, és a nagydíjasokat már aznap többedszerre vetítették le, az első két óra hibátlan volt: a 2007-es reklámfilmtermés is mindent tudott, amitől a reklám szép, vicces vagy művészi, egyszóval hatásos lehet; sötét teremben, kevés megszakítással, tapsoló emberekkel végignézni őket meg segített megérteni, miért érdemes ebben a szakmában dolgozni.

Az alábbiakban szubjektív válogatás következik az Ezüst és Arany Oroszlánnal kitüntetett munkákból – nem feltétlenül a legforradalmibbak, csak azok, amik akkor és ott különösen bejöttek. A sorrend random.

Schweppes / Burst (arany, alkoholmentes italok)
Slow motion szépségözön - hatásvadász, de működik, kár a rettenetes hangzású szlogenért a végén



Crest / Bulldozer és Prenup (arany, szépségápolás)
Így lehet egy fogkrémreklám jó (előzze meg a halál a fogszuvasodást – onnan indulunk, hogy egy fogkrém megelőzi, baszki)





Skoda / Cake (arany, autók)
Látványos és okos reklám a Skodának arra a brit piacra, ahol amúgy a gyártó presztízse nem éppen a legmagasabb - azoknak, akik még nem látták



Burger King / Whopper Freak Out (arany, éttermek és gyorséttermek)
Így kell nagyon hinni a termékben: reality videó arról, mi történik, ha a Burker Kingben azt mondják, nincs több Whopper soha többé.



Buenos Aires Independent Film Festival / Tom Sellecks (szórakoztató termékek)
Kicsit scamgyanús, a fesztiválról életemben nem hallottam még, viszont jól eltalált.


HBO / The Diner (arany, média)
Nagyon erős kvázi imázsvideó az HBO-nak. Van még két testvére.


Net10 / Shark (arany, telekom)
Rajzfilmes kampány a gonosz fő mobilszolgáltatók ellen lázadó amerikai kártyás szolgáltatónak. Az ezüsttel díjazott nemrajzfilmes-érzelmiterroros vonal jobban bejött, de lehetetlen fellelni a végleges szpotokat.


Carling / Explorer (ezüst, alkoholos italok)
Sörreklám? Az. Van benne vízesés? Természet? Ötszáz éves technológia? Nincs. Vannak benne barátok? Vannak. Klisé? A legkevésbé sem. Így tud egy sörreklám szívet melengetni.


Thrifty / Birthday (ezüst)
A poént már az elején sejteni, de a csaj színészi előadásmódja mindent visz.

Korábbi posztokban Balázs már számbavette a maroknyi cannes-i magyar komjunitit (lásd itt és itt), azóta pedig akik voltak olyan kedvesek és hívtak minket, azoknak meg is néztük, hogy megy sora a nemzetközi smúzkáosz közepén. Az Argus és a GYÁR a fesztiválpalota mellé parkolt közös kis yachtjának fedélzetére csütörtök délután ugrottunk fel, a Leo Burnett worldwide bulijába meg péntek éjjel néztünk be hosszasan. Magyar boroktól meghatott reménybeli ügyfelek, kezelés a Leo Burnett CEO-val, miegymás.

Az Argus filmprodukciós cég és a GYÁR utómunka stúdió valószínűleg a legjobban látható magyarok a fesztiválon: idén hatodszor parkoltak be a cannes-i kikötőbe egy közösen bérelt yachttal, ahova meglevő és reménybeli nemzetközi partnereket hívnak át borozgatni.

Cannes-ban, ugye, sok ügyfél, account és kreatív találkozik egymással, de az ügynökségek ritkán dolgoznak át a határokon, úgyhogy nekik nettó smúzolás az egész fesztivál. Nagyjából a produkciós cégek az egyetlenek, akik külföldre is lőnek (lőhetnek), úgyhogy nekik van értelme minél nagyobbat mutatni magukból. Az argentinok és a brazilok ezt már többedik éve pavilonbérléssel és repianyagokkal oldják meg (Balázs és én is az argentin produkciós helyszíneket bemutató DVD-vel tértünk haza, nyilván jól jön majd még), miközben mások, például a hollandok vagy a dél-afrikaiak partikat rendeznek.

Az Argus/GYÁR yachtja ezeknél nyilván költséghatékonyabb megoldás, viszont annál jóval több értelme van, mint magányosan kóborolni a partmenti sétányon egy rakás névjeggyel a farzsebben. A borozós-sajtozós délutáni lazulás, amennyire ezt újságíróként át lehet érezni, elég jól ki is emeli őket az egyen-partitengerből, ráadásul délután háromkor még meg is lehet kísérelni értelmesen beszélgetni a partnerekkel, amiről a többnyire este tízkor kezdődő partiknál nem vagyok teljesen meggyőződve.

A meghívóban három nap (szerda, csütörtök, péntek) délutánja szerepelt, én csütörtökön néztem be, de azt mondták, már első nap mind megfordult náluk, akiről nagyon akarták, hogy megforduljon – én például már egy másik külföldi filmessel és egy amerikai szakújságíróval együtt ücsörögtem náluk.

Arguséknak egyébként van egy jelentős stratégiai előnye: az, hogy magyarok, és innen tudják vinni a borokat. Ez – meg az ágyas barack – egyrészt szerintük is gyorsan meghatja a hajóra fellépőket, másrészt én se nagyon ittam jobb bort Cannes-ban, mint a náluk levő otthoniak.

A Leo Burnett budapesti irodája a hálózat pénteki világbulijára invitálta meg a Kreatív Online-t, és miután sikerült megtalálni a fesztiválöböl legtávolabbi csücskében levő helyszínt (a cseppet sem franciás, ugyanakkor nagyon találó nevű Palm Beachet), egyből erősre is sikerült a kezdés: a jegyemmel együtt érkezett Tom Bernardin globál-CEO és Jarek Ziebinski regionális igazgató is, akik mindketten gyorsan gratuláltak Tordai Péter magyar vezető kreatívigazgatónak a bronz oroszlánhoz. (A munka érdemein túl sem véletlenül: a régióban nem sok másik díj született, és a Leo Burnett idén globálisan sem szerepelt túl erősen.)

A buliban aztán – amire egybevágó hírek szerint aznap kora este már többszáz fontokért próbáltak jegyeket szerezni – Tordai Péteren és Molnár Ágnes ügyvezetőn kívül még három magyar Leós is szorongatta a söröket (Balogh Zsolt, az SMS Bandi art directora, Dorgai Márta, a másik, shortlistes nevezés, a Secret accountja, illetve Szabó Béla ügyfélkapcsolati vezető), akiket a bronz hallatán reptetett ki az ügynökség hirtelen felindulásból, hogy ők is fürödjenek egy kicsit a dicsfényben.

Még sikerült látni, ahogy a magyarok ledominálják az addig kongó táncparkettet és beindítják a partit, illetve váltani néhány szót a Cannes-t 1991 óta minden évben megjáró Jarek Ziebinskivel, aki azt mondta, szerinte az évet domináló nagy, úttörő integrált kampányok láttán is van értelme a sok kis kategóriának, mert azokból is sokat lehet okulni, és hogy jóval több kreatívnak és más ügynökségi dolgozónak lenne Cannes-ban a helye.

Fájót tévedtem és súlyosat, amikor az előzetesben azt írtam, kizárt, hogy a fejlett világ médiájának ránézésre kábé ötödét birtokló Rupert Murdoch ne mondjon semmi érdekeset: nem mondott. Az azért nem volna igaz, hogy a házigazda, Hamish McLennan, a Y&R elnöke remegve nyalta volna a fenekét, de hogy az ájult tisztelet miatt fel sem merült benne, hogy olyat kérdezzen, amire érdekes lehet a válasz, az igen. Murdoch szárnysegédje, Peter Chernin viszont szólt igen jókat az árnyékból. Tudósítás a Kreatív Online-on.

Fájót tévedtem és súlyosat, amikor az előzetesben azt írtam, kizárt, hogy a fejlett világ médiájának ránézésre kábé ötödét birtokló Rupert Murdoch ne mondjon semmi érdekeset: nem mondott. Az azért nem volna igaz, hogy a házigazda, Hamish McLennan, a Y&R elnöke remegve nyalta volna a fenekét, de hogy az ájult tisztelet miatt fel sem merült benne, hogy olyat kérdezzen, amire érdekes lehet a válasz, az igen. Murdoch szárnysegédje, Peter Chernin viszont szólt igen jókat az árnyékból. Tudósítás a Kreatív Online-on.

Fájót tévedtem és súlyosat, amikor az előzetesben azt írtam, kizárt, hogy a fejlett világ médiájának ránézésre kábé ötödét birtokló Rupert Murdoch ne mondjon semmi érdekeset: nem mondott. Az azért nem volna igaz, hogy a házigazda, Hamish McLennan, a Y&R elnöke remegve nyalta volna a fenekét, de hogy az ájult tisztelet miatt fel sem merült benne, hogy olyat kérdezzen, amire érdekes lehet a válasz, az igen. Murdoch szárnysegédje, Peter Chernin viszont szólt igen jókat az árnyékból. Tudósítás a Kreatív Online-on.

„Is this the Debussy?” – minden „excuse me” meg „hello” nélkül ennyit kérdezett pénteken a Világ Egyik Legdurvább Vádlijának Tulajdonosa a cannes-i reklámfesztivál szemináriumterme előtt. Mint tíz perccel később kiderült, ő a következő, az orosz reklámról sáv szervezője volt, és úgy általában is annyira volt képben arról, mi történik Cannes-ban, amennyire a helyszíneket vágta a hatodik napon. Pedig az „Exploring Russian Advertising -- Yesterday, Today, Tomorrow” című sávot még ígéretes – sablonos, de vicces – retrókomcsi plakátok hirdették fesztivál-szerte, de végül Borat-szerűen szürreális és döbbenetesen kínos óra sült ki a dologból.

A Vádlikirály utána becelebrálta Yuri Grymov producer/rendezőt, aki a biztonság kedvéért már inkább tolmáccsal nyomta. A hirdetők hülyék, a nagy ügynökséget fát vágnak, futószalagon adaptálnak, anélkül, hogy tekintettel volnának az orosz néplélek sajátosságaira, minden tender cinkes – nagyjából ezeket mondta, és ha ilyen gyorsan is mondta volna félóra helyett, nem is lett volna olyan hihetetlenül vontatott.

És ha egy kicsit is érti(k), milyen közönség előtt és miért beszél, lehetett volna erős: mint elejtette, Oroszországban például alkoholreklámban nem lehet ember és valamilyen oknál fogva állat sem, ha erről prezentál félórát, tátott szájjal néztem volna. Ehelyett csak küzdöttem az ébrenmaradásért, mint mindenki más, miközben a háttérben minden kommentár nélkül pörögtek a ruszki plakátok, amelyekről nem lehetett eldönteni, melyik 1950-es és melyik tavalyi.

Igazán durva viszont a lezárás sikerült: a végén felajánlották a döbbent közönségnek, hogy kérdezzenek nyugodtan, mire egy erősen beépített-gyanús asszony azt szegezte nekik oroszul, hogy vajon a helyi önkormányzatok mit tehetnének a kreatívszínvonal emelkedéséért. Végül a rendező és a közönség egy ukrán tagja üvöltve összevesztek: az ukrán szerint ő simán nyeri a tendereket a cégével az orosz piacon minden cinkelés nélkül, kreatívnak meg mindenki annyira kreatív, amennyire harcol érte, úgyhogy legyen vége a hülyeségbeszélésnek. Érdekelt volna, erre mit válaszoltak, de bár a kérdés angolul érkezett, erre már csak oroszul válaszoltak – hosszan és hevesen, de tolmácsolás nélkül.