Kedves nézőink, 100%-os létszámbővítést hajtott végre a Kreatív Online cannes-i irodája, amennyiben sikerült megérkeznem felváltani a két eurós fánkok, öt eurós szendvicsek és kimondhatatlanul sok eurós koktélok által a végkimerülés szélére hajszolt Balázs főszerkesztőt. Elsőáldozó Cannes-járóként 24 óra ittlét után azt mondanám, Cannes elképzelhetetlenül durva és egészen egyértelműen a párhuzamos univerzum része, nem a mienké, ami egyelőre elsősorban a városnak és csak másodsorban a fesztiválnak szól. Erről a napokban érzékletes cikket tervezek a Kreatív Online-ra, amint már stabilan elhiszem, amit látnak a szemeim.

Az első teljes nappal nemigen tudtam, mihez kezdjek: a partimeghívásaink ugyanúgy a hét második felére szólnak, mint ahogy az épkézláb előadások javát is akkor tartják, az egyébként kiváló Berlin School of Creative Leadership workshopjára viszont úgy sem fértem be, hogy direkt jóval korábban odamentem. Holnaptól ilyenekre baltával, könnygázsprével.

Zajlanak már a reklámfilm kategória jelöltjeinek vetítései is, de egyelőre ez két kedvenc kategóriám (Alcoholic drinks, Best use of music) egyikét sem érinti, azt meg már napközben megtudtuk, hogy az esti outdoor díjátadón sem lesznek érintve magyarok. A nap egyetlen jelentős izgalmát így az hozza, hogy Balázs – miután jelezte a szervezőknek, hogy az egész városban egyedül a Kreatív-delegáció Press B, míg a legközelebb szeptemberben megjelenő szlovén reklámlap, ahonnan a csaj összesen két oldalt fog írni, simán A – szerzett belépőt az esti tengerparti nyitóbulira, amit éppen most próbál szarrá mosni az eső. Megnézzük, már csak azért is, hogy anélkül lássunk meleg ételt ebben a városban, hogy egyikőnknek zálogba kéne adnia egy veséjét.

Nemrég írtam egy bejegyzést arról, hogy kik vannak itt, a magyarok közül. Akkor a Delegates Handbookra támaszkodtam. Frissítenem kell a listát!

Tordai Pétert, a Leo Burnett vezető kreatívigazgatóját láttam messziről, épp besétált a fesztiválközpontba. Ő biztosan nincs egyedül.

Este találkoztam a Strawberry Films vezetőjével, Krammer Katalinnal a cannes-i fesztiválozók kedvenc találkozóhelyén, a Croisette 72. címen működő bárban. Állítólag itt van a gyülekező, innen indul a sokaság a szomszédos Martinez hotelbe, ahol jó zene van, meg azt is beszélik, hogy itt lehet elcsípni a hivatalos programban nem közölt bulicímeket.

Hiába szökik az egekbe az olajár, tombol a hitelválság, a reklámipar éves tobzódását semmi nem állíthatja meg. Minden eddiginél több nevezés, több résztvevő, nagyobb partik, nagyobb hajók – kezdi Cannes Can című cikkét az Advertising Age.

Keddre lett teljesen kész a Cannes-i fesztivál kiállítási zónája, ahol minden papírra kitehető kategóriát kiállítanak. A Press-, az Outdoor- és a Media Lions plakátok végignézésével töltöttem egy órát. Idemásolom, a fesztivál sajtószerverére sem feltett, de lefotózott legjobbakat. Ami elsőre feltűnt, a shortlistre került Ogilvy-s Matchbox reklámok alapötlete egy dél-amerikai nevezőnél is megjelenik. Elsőként ezek a Matchbox-osak, majd a többi, ami valamiért ide kívánkozott.







Media Lions



Press, Outdoor

Kedden délelőtt a Kínai Reklámszövetség ügyes lobbimunkájának köszönhetően két szeminárium is foglalkozott az ázsiai országgal, elég részletesen elég összeszedetten, azt viszont rettenetesen sajnálom, hogy lemaradtam az elejéről és nem kaptam abból a hatalmas jól kinéző strandtáskából, amiben ugyan nem tudom mi volt, csak láttam sok ember oldalán. Egy póló biztosan, mert többen China Cannes polóban járkáltak és egyértelműen nem szervezőknek néztek ki. Mondjuk az pont nem kellett volna.

A Kreatív Online-on délután fent lesz a beszámolóm is erről a délelőttről, itt most inkább néhány meglepő adatot, plusz néhány kínai reklámfilmet mutatok meg.

Reklámipar elindulása Kínában: 1979 (előtte csak politikai propagandalétezett)

Reklámpiac akkor: 10 millió yuan (Ft)

Reklámpiacon dolgozók száma akkor: kb 1000 fő

Reklámpiac most: 174,1 milliárd yuan (Ft)

Reklámpiacon dolgozók száma akkor: kb 1, 1 millió fő

TV csatornák száma: 2000+

Ügynökségek száma: 30 ezer

Ügyfél-ügynökség együttműködés ideje: 2,5 év

Folyamatos csökkenés:

2003-ban 5 ügyfélből 1 akart váltani abban az évben

2008-ban 3 ügyfélből 1 akar váltani idén.

Helyi megbízók esteében még rövidebb ideig bíznak az ügynökségben: 1,9 év

Bemutatott reklámok:

Adidas 2008-as Kínai olimpiai reklámja

Egy Mentos reklám:

A középosztálybeli fiatal lányokra pozícionált Rejoice sampon reklámja:

A magasra pozicionált Olay reklámja:

Nem kis meglepetés ért, amikor végignéztem a fesztiválközpont erre rendszeresített hatalmas Apple monitorjain, vajon mely munkákról gondolták a magyar ügynökségek, hogy megütik a nemzetközi színvonalat. Nagyon tanulságos óra volt.

Első megdöbbentő dolog a reklámhiány. Nyilván taktikai lépés, hogy egy nagyon erősnek hitt reklámot sok kategóriába kell benevezni, mert ezzel talán nő az esély. Ez igaz, azt viszont nem igazán értem, hogy a Leo Burnett, miért csak az SMS Bandiról és a Secret Jewelről gondolta, hogy nevezni érdemes. Ezt a kettő alkotást viszont, ahol csak lehetett. Főleg azért furcsa, mert ezen kívül azért voltak még reklámversenyen jól szereplő Leo Burnett-es munkák is.

Másrészt, az is érdekes, hogy a hazai ügynökségek közül egyedül a BBDO érezte úgy van esélye, két filmet nevezett, mindkettő a Frieslandnak készült. A legerősebb fejcsóválást az outdoor kategória hazai nevezői váltották ki. Kamureklám egytől egyig. Persze biztosan megjelent valahol egyszer egy eldugott aluljáróban, vagy néhány külvárosi buszmegállóban, de hogy ezek a munkák nem a megszokott reklámkészítési útvonalon haladtak végig az tuti. Emellett pedig gyengék is. Pedig ezeket valószínűleg nem szedte szét az ügyfél. A kamureklám két altípusa jelenik meg ebben a kategóriában.

a., Igazi ügyfélnek nem igazi reklám

Amikor egy gondozott márkának készül egy olyan kampány, amelyik valószínűleg soha nem jut el a márka valódi célcsoportjához olyan mennyiségben, mint a márka átlagos kommunikációja. Ilyenek a DH, a Matchbox és Scrabble hirdetések.

b., Nem igazi ügyfél igazi reklám

Ebben az esetben a megbízó nem fizet, vagy nem annyit fizet, ezért többnyire olyan nagy beleszólása sincsen abba, amit az ügynökség csinál. Ezek általában társadalmi célú reklámok.
Itt az Amnesty International esett ebbe a kategóriába.

Ez utóbbira persze szükség van, nagyon fontos, hogy egy reklámgyártó rendszeresen beletöltse a kreatív erejét valami olyan dologba, ami talán valamennyit segít a világnak, meg persze a másik fajta kamureklámnak is lehet pozitív hatása. A témáról a Kreatív szeptemberben megjelenő számában lesz majd egy cikk, ahol majd megkérdezzük az érintetteket.

A felhozatal mindenképp sovány, nemhogy egy országnak kevés, de egy ügynökségi éves portfoliónak is. Főleg azért bosszantó, mert az Aranypenge díjkiosztón pont azt néztem, hogy azért nem annyira reménytelen a helyzet, vannak jó magyar reklámok is, csak ide nem jutottak el.

Film Lions kategória:

BBDO, Fresch Air, Friesland Hungaria

BBDO, Wedding Day, Friesland Hungaria

BBDO, Hey Honey, Friesland Hungaria

DDB, Journey, McDonald’s

Grey, Javelin, Groupama

Grey, Glider, Groupama

The Lab 3, Don’t Miss Anything, T-Online

Press Lions kategória

Grey, Guardian Angel, Allianz

Outdoor Lions kategória

Grey, Respire Active Nasal Strip, Glaxosmithkline

DDB, Good to be Raped, Amnesty International

DDB, My Decision, Amnesty International

DDB, Best Option, Amnesty International

DDB, We Choose Rape, Amnesty International

Ogilvy, The Wall, DHL Express

Ogilvy, Longbox, DHL Express,

Ogilvy, Parking, Mattel-Hotwheels

Ogilvy, V6, Mattel-Hotwheels

Ogilvy, Samuel & John, Mattel-Matchbox

Ogilvy, Batman&Robin, Mattel-Matchbox

Ogilvy, Starsky and Hutch, Mattel-Matchbox

Ogilvy, Dog-God, Mattel-Scrabble

Ogilvy, Art-Rat, Mattel-Scrabble

Ogilvy, Gum-Mug, Mattel-Scrabble

Direct Lions

Leo Burnett, Secret Jewel, P&G-Secret (két különböző alkategóriában nevezett alkotás)

Promo Lions

Leo Burnett, Secret Jewel, P&G-Secret (három különböző alkategóriában nevezett alkotás)

Leo Burnett, SMS Bandi, Pannon-Djuice (két különböző alkategóriában nevezett alkotás)

Grey, Earplug, Nokia,

Cyber Lions

Leo Burnett, SMS Bandi, Pannon-Djuice,

Y&R, Mercedes Grill, Kotányi

Radio Lions

DDB, Help, Amnesty International

DDB, Seconds, Amnesty International

Titanium and Integrated Awards

Leo Burnett, SMS Bandi, Pannon-Djuice

Leo Burnett, Secret Jewel, P&G-Secret

Media Lions

Leo Burnett, Secret Jewel, P&G-Secret

Leo Burnett, SMS Bandi, Pannon-Djuice,

DDB, Make Some Noise, Amnesty International

Mindshare, Beyond The Limit, Discovery Channel

Leo Burnett, SMS Bandi, Pannon-Djuice

Starcom, Coming Soon, Coca-Cola

Design Lions

Nem volt magyar nevezés

Kár volt rohanni reggel a fesztiválközpont felé, az ígéretesen hangzó, online videók értékesíthetőségéről szóló előadás elképesztően gyenge volt.

Rosszul is kezdődött: „A reklám művészet” – mondta Suranga Chandratillake, a Blinkx alapító-vezérigazgatója, aki azt a tiszteletteljes feladatok kapta a Cannes-i fesztivál szervezőitől, hogy az ő előadása nyithatta meg az egyhetes rendezvényt. Ezt követően a médiatérkép színesedéséről volt szó, amit nyilván sokan, sokszor hallottak már, de minderre azért volt szükség, hogy az előadó elevickéljen tematikailag a probléma megfogalmazásához. Az internetes reklámok – elsősorban a bannerek nem képesek arra, hogy a korábban taglalt a reklám-művészet gondolatnak megfeleljenek.

A tízedik perc után már kilátszott a beszéd retorikai íve, tudni lehetett, hogy előbb utóbb eljutunk a bajhoz, majd a megoldáshoz is. A baj: nem nagyon van jó megoldás az internetes videókhoz kapcsolt reklám-értékesítésre. Egy lehetséges megoldás pedig a cég, a Blinkx.

Két példa húzta alá a már első percekben is érezhető szintet: Ha Paris Hilton szerepel egy videóban, akkor mellé helyezhető egy Párizsi hotel hirdetése, vagy egy francia utazás bannere. Ezt egy még merészebb példa követte: az állatvilág egyik ragadozójaként ismert jaguárról szóló videó mellé egy Jaguár autómárka hirdetését vizionálta Suranga Chandratillake. Bizonyításképpen az előadó utolsó slide-on bemutatta, hogy kiknek sikerült már ilyen jellegű plusz szolgáltatást eladni: Nokia, Shell, Vodafone.

Az előadás valószínűleg csak azért volt kisebb csalódás, mert a téma maga rendkívül ígéretes. Ahogy azt egy korábbi cikkünkben megírtuk (http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=22033), az online videós tartalom királyának számító Youtube-bal kapcsolatban nemrég merült fel az értékesíthetőség kérdése és igazi megoldást még ott sem találtak.

Szintén címével csábított a zsúfolásig megtelt kisterembe a New Content workshop, ahol a márkázott tartalommal kapcsolatos megoldásokat ígért a programfüzet, bár az már akkor is furcsa volt, hogy a kiemelt példa egy repülőgép fedélzeti médiában működő márkázott tartalomról szólt.

Őszinte vallomással kezdte az előadó, örül, hogy idén már nem mint kiállító, hanem mint valódi tartalom lehetnek itt jelen és azt is hozzátette, hogy nagyon örül annak is hogy ennyien kíváncsiak az In Flight Entertainment (IFE) megoldásokra.

Lassan körvonalazódott, hogy itt egy olyan ügynökség tart előadást, amelyik a média és reklámpiac egészen szűk piacára tette oda magát. Persze nem olyan szűk ez a piac, szerintük globálisan 1 milliárd az in flight reklámpiac.

Egy ideig élveztem, hogy olyan dolgokat tudok meg a világ fedélzeti médiapiacáról, hogy például egy pakisztáni légitársaság vezette be először a rendszeres mozifilm sugárzást a fedélzeteken eljött azonban a pillanat, amikor az én érdeklődésem elfogyott és az sem tudott maradásra kényszeríteni, hogy közben tudtam, ezzel egész hazámat fosztom meg attól, hogy megtudják itt mi zajlott. Ezt az elhatározást megelőzte egy végtelenül bárgyú példa az IFE-re.

„Give value for the consumers” az előadó szerint ha például a McDonald’s azt duruzsolja a éppen Franciaországba tartó repülőjárat utasainak fülébe, hogyan kell franciául hamburgert kérni.

Sikerült részben végignézni egy Accenture szekciót, ami arról szólt, hogyan lehet elérni, hogy a kampányokhoz kapcsolódó márkasite-ok működjenek. Lehet, hogy nem értettem jól, de nekem annyi csapódott le, hogy benne kell lennie a nagy ötletnek és még akkor sem biztos, hogy működik. Ezt a bölcsességet egy példán keresztül is bemutatták: Két kampányhoz kapcsolódó webes megoldás, az egyik, a Trevor the Mentos Intern sikeres volt, a másik, a Motorola Improve Your Karma nem.

A napot a GoViral nevű ügynökség The Social Media Playbook című előadásával zártam, ami elég érdekes volt, Jimmy Maymann, a GoViral vezérigazgatója a közösségi média erejéről beszélt. Előadása után a kijáratnál egy azonos témájú könyvet is a kezünkbe nyomtak. Ezt az előadást nem részletezem, volt benne egy videó, ami összefoglalja az egészet.

A reklámszakma nagy ismerői minden évben készítettek Cannes-i eredménekre vonatkozó jóslatokat. A legismertebb ilyen jós Bob Garfield volt, aki tavaly a fesztivál előtt megjósolta, hogy ki lesz a befutó az egyik legnépszerűbb kategóriában a reklámfilmek között. A Dove "Evolution" című munkáját tekintette a legjobbnak és lám, valóban ez a film lett az egyik befutó. Sokaknak nem tetszett a szakállas Garfield jósolgatása, mondván, van akkora véleményvezér, hogy ezzel befolyásolja a verseny kimenetelét. Lehet, hogy ezért idén nem is nagyon jósolt. De nem csak ő tartózkodott ettől, a brit szaksajtóban sem igazán vannak találgatások.

Tavaly novemberben az Epica reklámversenyen a filmes fődíj odaítélése előtt nagy vita volt a zsűritagok között az egyik csoport a Cadburys Dairy Milk márka Gorilla című filmjét, a másik a The Power of Wind című reklámot tartotta jobbnak. Aztán végül győzött a Gorilla, aminek azért is örült a zsűri elnöke, mert szerinte ez a munka biztosan Cannes-ban is nyer majd valamit és jó lesz, hogy az Epica díjazta először a munkát, a The Wind ráadásul tavaly aranyoroszlánt kapott. Azóta a Cadburys Dairy Milknek van egy újabb szpotja, sokkal kevésbé jó, mint a Gorilla.

Gorilla



The Wind



The Trucks

Egyrészt elhaladtam a pálma mellett, amelyik látta Angelina Joile mellét. Ez egy vacsora után volt, ahol csigát is felszolgáltak. A nap korábbi pillanataiban elolvastam az utolsó oldalakat a szégyenről és a szeretetről, fészkelődtem a homokban, boltokba mentem ki-be, csináltam ezt a szöveget és regisztráltam. Elsőként pedig végignéztem az OK magazin egyik számát. Fantasztikus tartalomgazdagság és kivitelezés. Kb 200 oldal, benne kettő, a Story-t simán lealázó melléklet, plusz egy tévéműsor. Azért a Storyt is szeretem persze, meg a Hot-ot is. Ja, az OK-ban volt a Jolie-s sztori is.

Egy rakás kép a folytatásban